Sosem könnyű az apád nyomdokába lépni, ha pedig ráadásul úgy hívják, hogy Cesare Maldini, és négy bajnoki címet nyert a Milannal 1955 és 1962 közt, illetve ő emelte magasba a klub első BEK-serlegét 1962-ben, az elvárások még magasabbak. Az apuka 1966-ban a Torino játékosa lett, és ikonikus státuszba került, legkomolyabb öröksége azonban minden bizonnyal fia, Paolo.
Apjához hasonlóan ő maga is tehetséges védő volt, elegánsan, változatosan futballozott, és intelligensen olvasta a játékot. Már fiatalkorában is kiemelkedő képességűnek tartották a Milan ifirészlegén, emiatt 16 éves korában bemutatkozhatott a felnőttek közt. Elsőként az Udinese ellen lépett pályára 1985 januárjában, a mérkőzés 1–1-es döntetlennel zárult.
„Nagyon fiatal volt, ezért megpróbáltam tanácsokkal ellátni – mondta róla a legendás középhátvéd, Franco Baresi. – Nem volt rájuk szüksége, már akkor is óriási játékos volt.” A következő idényben rendszeres tagja lett a felnőttkeretnek, egy évvel később csatlakozott hozzájuk Alessandro Costacurta is. Ők és Baresi, illettve Mauro Tassotti alkotta a futballtörténelem leginkább ünnepelt védelmét. Az alapvetően jobblábas Maldini annyira ügyes volt ballal is, hogy a hármasnak járó helyet kapta a csapatban, amivel apja mezszámát és megörökölte.
A teljes cikket elolvashatják a FourFourTwo.hu oldalán, ide kattintva!
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!