Kedvcsinálónak néhány részlet az FFT interjújából:
Jelenleg a Real Valladolid ificsapatának edzője. Hogyan alakult ez így?
Befejeztem a tanfolyamokat, és több ajánlatot is kaptam. Lehettem volna a Leganés munkatársa, ez esetben maradhattam volna Madridban. De egy szép napon találkoztam régi barátommal, Ronaldóval, aki manapság a Real Valladolid elnöke, és ő ajánlotta ezt a munkát. A klub céljai ambiciózusak, és sok lehetőség rejlik benne, úgyhogy igent mondtam.
Ha vetünk egy pillantást a játékoskorszakára, melyik volt a legtöbbet fecsegő öltöző?
A Real Madridé. Szüntelen volt a sztorizás, Ronaldótól és Roberto Carlostól rengeteg anekdotát hallottunk. Voltak más nagydumás emberek is, például David Beckham, Robinho vagy Iker Casillas, Sergio Ramos és Cicinho. Szoros barátságokat kötöttem, és nagyon szép emlékeim vannak.
Milyenek voltak az angol csapattársak a Madridnál? Gondolunk Beckhamre, Jonathan Woodgate-re.
Remek volt a kapcsolatom velük. Mindketten nagyon udvariasak voltak. Sokat tanultam tőlük, és büszke vagyok rá, hogy ilyen nagyszerű fickókkal futballozhattam.
Örült, amikor kölcsönbe került az Arsenalba?
Természetesen. Nagyszerű időket töltöttem ott. Mindig is hálás leszek a klubnak. Nagyon udvariasak, és tisztelettel vannak mások iránt. Az angol futball egészen másfajta, mint bármelyik másik nemzeté. Nagyon szeretik ott a labdarúgást, de tudják, hogy ez csak sport, és nagyon fontos az egymás iránti tisztelet. Mindenki nyerni akar, de igyekeznek megfelelően viselkedni, szépen győzni vagy veszíteni. Csodálom azt az országot. Az Arsenalnál töltött idő fontos állomása volt a pályafutásomnak. Büszke vagyok rá, hogy a londoniak játékosa lehettem, ahol együtt volt jelen a fiatalos lendület és a tapasztalat, az utóbbit például Thierry Henry és Freddie Ljungberg képviselte.
A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva.