A büszke NSZK berni csodájaA büszke NSZK berni csodája
Amennyiben Helmut Rahn kései gólja nem ért volna világbajnoki címet a nyugatnémetek számára az 1954-es döntőben, az a találat akkor is különleges lenne. A magyar Aranycsapat ellen 2:0-s hátrányból álltak fel, pedig a csoportmeccsek során 8:3-ra kaptak ki tőlük, ezzel az addigi futball egyik legnagyobb megrázkódtatását okozva. A pillanat korszakalkotó jelentőségű volt a német történelemben, a háború után újra büszke lehetett a nemzet.
Ne bőszítsd fel a brazilokat!
Mindenről Uruguay tehet. Egészen pontosan Alcides Ghiggia. Az 1950-es világbajnokság utolsó, négyes csoportjában már csak egy döntetlenre volt szüksége a házigazda és toronymagas esélyes brazil válogatottnak Uruguay ellen, hogy megszerezze első vb-trófeáját. A címlapokat már megírták, az érmeket előkészítették, Jules Rimet pedig már felkészült a portugál nyelvű köszöntésre. Uruguay azonban 1:0-s hátrányból felállt, Ghiggia pedig 200 ezer szurkolót némított el a Maracanában. A szakértők visszavonultak, a szurkolók elbujdostak, a válogatott elátkozott fehér mezét sárgára cserélte, a fiatal Pelé pedig megfogadta zokogó apjának, hogy világbajnokságot nyer Brazíliával. Nem kellett volna felheccelni őket, Uruguay!
Maradona Isten keze (természetesen)
A történelem legtöbbet emlegetett gólja tökéletesen összegzi Diego Maradona őrültségét, rosszaságát és zsenialitását. Tovább hergelte az angol–argentin ellentétet, de az érintett elmondása szerint az eset sokat elmond az angol fair playről is. Bár az „Isten keze” és a falklandi háborúról tett említések nem voltak szimpatikusak, később azt magyarázta, hogy a másik gólját megelőző szólójánál minden más csapat már a földbe döngölte volna, mielőtt a tizenhatos vonalára léphetett volna. Akkor fátylat rá, Diego!
Puskás a jövőbe húzta az angolokat
Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok már megalázta a csapatot első és addigi egyetlen világbajnoki részvétele alkalmával, Anglia 1953-ban abban a tudatban élt, hogy ők a futball királyai. Rosszul tették, amit egy hipnotikus varázslat is bizonyított. Már vesztésre (1:2) állt az angol csapat, amikor a magyarok Puskás Ferenc révén növelték előnyüket: a magyar válogatott szimbóluma olyan visszahúzós cselt csinált, hogy az ellenfél kapitánya, Billy Wright „elment gyufáért”, majd a Száguldó Őrnagy a kapuba zúdította a labdát. Igazi totális futball volt, még mielőtt ez a kifejezés létezett volna. Az angol csapat – amely akkor kapott ki először otthon egy nem a Brit-szigetekről érkező csapattól (3:6) – végül valahogy eljutott az 1966-os vb-címig...
A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!