MLS: fékezhetetlen méregzsák – temperamentuma az állásába került

André-Pierre Gignac nyargalt a jobb szélen, és habár utolérte a védő, jobban zavarta egy még gyorsabb ellenfél: egy macska. A nekünk talán Marseille-ből ismerős, lassacskán 34 éves francia befelé cselezett, közben az állat már a kapunál járt – mintha jó centerként bemozgott volna üres területre –, de a veterán támadó maga fejezte be az akciót, illetve miközben fenékre esett, a labda lecsúszott a lábáról, és jóval a kapu mellett pattogott ki.

Mindenki azt hitte, kirúgás következik, és a Real Salt Lake-nek lesz egy utolsó támadása, hiszen már a 92. percben jártunk. Csakhogy a játékvezető úgy vélte, a macska beavatkozott a játékba – lehet benne valami, mert Gignac lába között rontott a gyepre, talán a labdát is érintve –, és visszaadta a kezdeményezést a Tigresnek, amely 1–0-ra vezetett, ezek után pedig lepörgette az órát, és megnyerte az amerikai és mexikói bajnokság négy-négy meghívott klubjával idén életre hívott Leagues Cup negyeddöntőjét.

Aligha lep meg bárkit, hogy a Salt Lake vezetőedzője, Mike Petke azóta már munkanélküli. De nem a kiesés miatt.

Aligha Pelé inspirálta

Mike Petke vagány gyerek – volt, és felnőttnek is az maradt. New Yorkban született, és könnyű lenne rávágni, hogy azért kezdett el focizni, mert Pelé akkor éppen a New York Cosmosban szórakozott, de mivel a „Fekete Gyöngyszem” 1975 és 1977 között volt ott, emberünk meg 1976. január 30-án született, aligha van összefüggés a két pályafutás között. Ám ettől még Petke is tehetséges volt – persze nem annyira, de mire kijárta a gimnáziumot, szerzett magának némi hírnevet, és az 1998-as MLS-drafton 1/8-asként választotta ki a New York/New Jersey Metro-Stars, a mai New York Red Bulls jogelődje, az a csapat, amelyből például a magyar édesanyától származó Tim Howard is elindult a nagyvilágba.

Petke viszont sosem igazolt át földrészünkre: egyszer próbálkozott a Bayern Münchennél, de csak a Kaiserslautern ajánlott neki szerződést, az meg nem kellett neki, inkább gyűjtötte a meccseket az MLS-ben. Azt jól csinálta, 197-tel, benne 169 bajnokival, ma is ő a New York klubrekordere. Megalkuvást nem tűrő, pokróc hátvéd volt, akit imádtak a drukkerek: például miután a kapusa bordáit eltörték, a következő meccsen véletlenül betalált, erre az atlétájára pingált „Augusztus 16.: a század bűntette” és a „Közeleg a bosszú” feliratokat mutogatta, amiért a szurkolók megvesztek, a liga pedig természetesen megbüntette.

Beválogatták három All Star-gálára, aztán a kor élcsapata, a D. C. United átigazolta, és a fővárosiakkal nyert is egy bajnokságot, majd elment a Colorado Rapidshez, aztán vissza az immár Red Bullsnak hívott anyaegyesületéhez, ám ez minden, amit játékosként felmutathat a két válogatottsága mellé.

Edzőként többre vitte, viszont többe is került neki.

Videoton, Henry, U15, farmcsapat

2010-es visszavonulása után nyilván Jerseyben kezdett edzősködni, és a 2013-as idényre kapta meg a nagycsapatot. A Red Bull-konszern amúgy az egész bolygón végigszaladt, hogy neves trénert kerítsen, a portugál Paulo Sousa neve is felvetődött, aki akkor bontott szerződést a Videotonnal. Mégsem ő lett a mester, hanem Petke, és üstöllést alapszakasz-győzelemre vezette a francia Thierry Henry köré csoportosított brigádot, tovább szilárdítva klublegenda státuszát, amit 2014-ben főcsoportdöntővel fejelt meg, úgyhogy amikor 2015 elején menesztették, a szurkolótábor inkább felégette volna a klubházat.

Jobb híján elment szakkommentátornak meg U15-ös lánycsapatot edzeni, és csak 2016 végén szerződött el az MLS-es Real Salt Lake – farmcsapatához. Ott is még negyedévet el kellett tengetnie a béka feneke alatti színvonalú másodosztályban, mire a rossz idénykezdés nyomán ki nem rúgták a nagycsapat vezetőedzőjét.

„Vezetői képességei, eredményei, munkamorálja és szenvedélyes természete miatt azt gondoljuk, magabiztosan vezeti a Real Salt Lake-et az új érába” – lelkendezett Dell Loy Hansen tulajdonos 2017. március 29-én. Aztán 2019. július 24-én Dell Loy Hansen közölte: „Ez volt az utolsó húzása.”

De mi volt az első? Azt nehéz megmondani, volt egy rakás.

Petke „lobbanékony természete” állandó show-műsort jelentett a Real-meccsek kapcsán. Szidta a bírókat, az alkalmatlantól a csalóig és hülyéig terítve az indoklásokat. Volt, hogy kimerevített kamerafelvételeket mutató nyomtatványokat osztatott ki a sajtófőnökével, bizonyítva, mennyit és mekkorákat tévedtek a kárukra. Előfordult, hogy széket rugdosott, sokperces tirádákban gyalázta az ellenfelet, a hivatalos személyeket és az MLS-t, amelyekért persze megérkeztek a befizetendő csekkek és az eltiltások, s ezekre úgy reagált: „Leszívhatjátok a bankszámlámat, nem érdekel!”

Közben az eredmények sem alakultak a legjobban, 2017-ben egyetlen ponttal maradtak le a rájátszásról, 2018-ban ugyanennyivel csúsztak be, de a főcsoport-elődöntőben kiestek. 2019-ben, azaz idén meg szintén playoffhelyen állnak, de ez már részben az utódának köszönhető. Hiszen jött az UANL Tigres elleni meccs és a macska.

Mit akarnak a szponzorok?

Miután lefújták a meccset, Petke száguldott, és mivel már egyik játékosának kiállítása is felhúzta, a vereséggel és kieséssel együtt túlcsordult a dühe. A spanyol ajkúaknak mondható legdurvább homofób sértésnek minősülő spanyol „puto” szót ordította a paraguayi spori és kollégái arcába – hasonló angol fordulattal megerősítve –, ezt folytatta a klubház felé menet is, és amikor a folyosónál tovább nem jutott, véleményét papírra vetve a bírók után küldte az öltözőjükbe.

A vonatkozó sorozatban, a Leagues Cupban három mérkőzésre szóló eltiltást kapott, amit a kiesés miatt a (távoli) jövőben tölthet le, és ugyan nem MLS-hatáskörű eseményen történt a balhé, onnan is kapott három meccset, sőt, 25ezer dolláros büntetést is, klubja pedig két hétre felfüggesztette, természetesen fizetés nélkül, továbbá olyan indulatkezelési tanfolyamra küldték, amilyenre a filmvásznon Adam Sandlernek kellett mennie Jack Nicholsonhoz. Az is rázósan alakult, és mire ezen a héten munkába kellett volna állnia, Petkét is kirúgták.

Közben ugyanis nemcsak Hansen tulajdonosnál szakadt el a cérna, hanem a drukkereknél is, nem beszélve a szponzorokról, amelyeknek nem fér bele, hogy a tévében őrjöngő homofóbbal azonosítsák.

Az Athletic értesülése szerint a klub felajánlotta Petkének, hogy méltósággal távozzon, azaz mondjon le, de mivel a tréner így elesett volna a 2020-ra is érvényes pénzétől, nem tette meg, helyette elküldése után Twitter-üzenetben reagált.

„Reméltem, hogy maradhatok az RSL edzője, az incidens után erről szerződést is kötöttünk: elszomorít, hogy én betartottam a megállapodást, beleértve, hogy mostanáig nem nyilatkoztam az esetről, a klub viszont más utat választott – írta többek között Petke, majd búcsúzóul odapakolt egy akkorát, mint játékoskorában. – De a tulajdonosoknak és nekem lesz még fórumunk, ahol ezt megvitathatjuk...”