Foci a barátságért: Amióta járni tudok, a labda velem volt – Hajnal

A Gazprom égisze alatt zajló Foci a barátságért nemzetközi gyerekprogram keretein belül az idei évben is világszerte több mint 40 000 résztvevő közel 200 eseményen ünnepli a Foci és a Barátság Nemzetközi Napot. A Ferencváros edzőközpontjában az esemény madridi fináléjára utazó három fiatal labdarúgó – két fiú és egy lány – Hajnal Tamással együtt felvette a karszalagot (ezzel közösen képviselik a kilenc alapvető emberi értéket: barátságot, egyenlőséget, sportszerűséget, egészséget, békét, elhivatottságot, győzelmet, tradíciót és becsületet), s felkészült az egy hónap múlva esedékes útra, amelynek keretében a szerencsések a helyszínen nézhetik meg a Bajnokok Ligája döntőjét.

A négynapos kispályás tornán 2019. május 29. és június 1. között a magyar fiatalok nemzetközi csapatokban szerepelnek majd.

A Fradi fiatal labdarúgói mellett a sportújságíró-növendék, Kupa-Kovács Barnabás is rész vesz a programban, aki kihasználta az alkalmat, és rövid interjút készített Hajnal Tamás ötvenkilencszeres válogatott labdarúgóval.

AZ INTERJÚ

– Mit jut eszedbe először a Barátság kifejezésről?
– A barátságról elsősorban a bizalom, a közös emlékek, és azok a meghatározó személyek jutnak eszembe, akikkel megoszthatom a mindennapi pozitív és negatív élményeim. Szerencsére az utóbbiból nincsen túl sok, ami fontos viszont, hogy pozitívan álljunk a dolgokhoz és megbecsüljük a barátainkat és az életünket meghatározó embereket.

– Van-e olyan labdarúgó az életedben, akire példaképedként tekintesz?
– Gyerekkoromban Diego Maradona volt a kedvenc játékosom. Voltak olyan időszakok az életében, amelyek miatt nem nevezném példaképemnek, de játékstílusa és tudása vitathatatlan. A jelenleg is aktív labdarúgók közül Lionel Messi az, akit a legjobban kedvelek.

– Hány évesen kezdtél el focizni?
– Tulajdonképpen amióta járni tudok, azóta a labda mindig velem volt. Édesapám testnevelő tanár és fociedző, így a futball és a játék szeretete az egész életemet végigkísérte.

– Mi volt a célod gyerekfocistaként és sikerült-e elérned azt?
– Gyerekként az volt az álmom, hogy sikeres labdarúgó legyek, mindent megnyerjek, amit lehet, és közben élvezzem a játékot. Vannak olyan dolgok, amelyeket nem sikerült elérnem a pályafutásom során, például világbajnok nem lettem, de összességében sikerült sok olyan célt elérnem pályafutásom során, amelyekről gyerekként álmodtam.

– Mire vagy legbüszkébb a pályafutásod során elért sikerek közül?
– Arra vagyok a legbüszkébb, hogy egy kisvárosból, Nyergesújfaluról sikerült eljutnom a világ egyik legjobb bajnokságába, a Bundesligába, és ott olyan komoly csapatokban, mint a Dortmund vagy a Stuttgart meghatározó szerepet tudtam betölteni. Mindemellett megtisztelő számomra, hogy a magyar válogatott mezt 59 alkalommal viselhettem és ezzel nemzetközi szinten képviselhettem a hazámat.

– Mit tanácsolsz azoknak a gyermekeknek, akik profi labdarúgók szeretnének lenni?
– Azt tanácsolom, hogy szeressék ezt a sportágat, és mindig a futball legyen az első, ami eszükbe jut a játékról. Ha megkérdezik, hogy miért focizol, akkor teljes szívből mondhasd, hogy élvezed a játékot. Akik profi labdarúgók szeretnének lenni, azoknak fontos, hogy legyenek szorgalmasak és soha ne adják fel, hiszen kudarcok és nehezebb pillanatok mindig vannak és lesznek az ember életében. A pozitív mentalitás és az alázat segítenek ezen nehéz időszakok megoldásában és átvészelésében.