A védekezés Ronaldója, akit Bölöni dobott be a mély vízbe

Az európai topfutball főszereplőit a labdarúgás szerelmesei többnyire csak a televízióban vagy a lelátóról csodálhatják meg – ám valamikor a legnagyobb klasszisok és a legzseniálisabb szakemberek is pályakezdőnek számítottak. A szárnypróbálgatásokat olykor magyar szemtanúk is figyelték, akik nem felejtették el a ma már ünnepelt labdarúgókhoz fűződő emlékeiket.
A fiatal Raphaël Varane-t nehéz is lett volna elfelejteni...

Az U21-es francia válogatott öltözőjében 2011 tavaszán üldögélt egy csendes srác, akivel nem csupán a mágneses táblára felrajzolt nyilakról vagy a soros ellenfél csatárának erősségeiről lehetett beszélni, hanem a francia szociológus Émile Durkheim munkásságáról, valamint a modern makroökonómia megalkotójának tartott John Maynard Keynes értekezéseiről is. Raphaël Varane a labdarúgás mellett a tanulást sem hanyagolta el, és mivel az érettségi tételei között a filozófia is szerepelt, a olvasóbarátnak cseppet sem nevezhető műveknek is nekigyürkőzött. Ám nem ez volt az egyetlen jele annak, hogy a kiskora óta a labda bűvöletében élő, a Lens akadémiáján pallérozódó tehetség szellemi érettség tekinte-tében jelentősen megelőzi kortársait.

„Hasonlított a fiatal Cristiano Ronaldóra – mesélte lapunknak a BEK-győztes Bölöni László, a belga Royal Antwerp jelenlegi vezetőedzője, aki a francia Lens szakvezetőjeként dolgozott az első csapathoz akkoriban felkerülő francia hátvéddel. – Mindketten képesek voltak befejezni az általam elkezdett mondatot. Amikor magyaráztam nekik, tudták, hova akarok kilyukadni, mert a következő lépés ott volt a fejükben, a logikájukban. Varane már fiatalon nagyon magas játékintelligenciával büszkélkedett.”

A Franciaország egyik tengerentúli megyéjének számító Martinique szigetéről származó édesapától és francia édesanyától született játékos 2010 őszén mutatkozott be a Lens kiesés elől menekülő felnőttcsapatában. A satnya eredmények miatt menesztett Jean-Guy Wallemme két bajnokin számított rá az idény első felében, a helyére januárban kinevezett Bölöni Lászlónál viszont rendszeres játéklehetőséghez jutott a tavasszal.

„A téli spanyolországi edzőtáborban találkoztunk először – folytatta a 65 esztendős szakember. – Fényes jövőt jósoltak neki, de csak néhány év múlva. Mivel a kiesés ellen harcoltunk, kész játékosokra volt szükségünk. Spanyolországban az edzőtáborban mindig elöl volt, de ahogy a fiatalok többsége, ő is csendes, halk szavú srácként igyekezett beilleszkedni. Miután megismertem a tudását és a karakterét, nyugodt szívvel »nyúltam« hozzá. Az edzéseken a párharcoknál és a fejpárbajoknál mindig a legjobbak között volt, ezért a bajnokikon is bíztam benne.”

A magas, vékony középső védő hamar felkeltette az európai topcsapatok figyelmét, amiben a fizikuma is közrejátszott.

„Nem nevezném izomkolosszusnak, de tudom – mert ismerem a klubnál végzett munkáját –, hogy a magasságához képest megfelelő az izomtömege. Annyi van rajta, amennyi kell, se több, se kevesebb. A százkilencvenegy centiméteréhez képest rendkívül gyors, remek a mozgáskoordinációja, utóbbinak köszönhetően már az első lépéseknél is felveszi a versenyt a támadókkal. A kevésbé harmonikus mozgású futballisták szenvednek az első métereken, de neki sohasem volt ilyen gondja, és az ütemérzéke is kiemelkedő. A pályán kívül sem akadt vele gond. Vagány srác volt, sztárallűrök nélkül edzett, csendben érkezett, amolyan lassú víz partot mos alapon lépkedett előre. A szülei egyszer megkerestek, mert aggódtak a jövője miatt. Nem lehetett megjósolni, hogy eljut-e a legnagyobb klubokig, nem is akartam ezzel szédíteni őket, de azt őszintén mondtam, hogy ha engedik a gyereküket továbbfejlődni, jó életszínvonalon biztosítja majd a család megélhetését. Ez már megnyugtató válasznak számított.”

Bár a francia labdarúgó középső védőként nevelkedett, Bölöni László a felkészülési mérkőzéseken legalább egy félidőre rendre egy sorral feljebb tolta.

„Féltem, hogy hátvédként elkényelmesedik, a középpályán pedig gyorsabban kellett gondolkodnia, döntenie, választania. Szerettem volna, hogy hozzászokjon a tempósabb játékhoz, ezért szerepeltettem a védelem előtt, vagy amolyan tizenhatostól tizenhatosig robotoló középpályásként. Hátul többi idő áll rendelkezésre, kényelmesebb a játék, főleg, ha nálad van a labda.”

A szakember hozzátette: a képességeiről mindent elárul, hogy a francia kiscsapat játékosaként került a Real Madrid célkeresztjébe, a Lens ráadásul az idény végén kiesett az élvonalból. Vagyis Raphaël Varane-nak nem volt szüksége kiemelkedő idényre, erős csapatra vagy klasszis társakra ahhoz, hogy felfigyeljenek rá. A madridi óriásklubhoz 2011-ben az akkor elnöki tanácsadóként dolgozó, később a klubbal három Bajnokok Ligája trófeát nyerő Zinédine Zidane ajánlására került, ám az átigazolás előtt a csapat akkori vezetőedzője, José Mourinho tett fel neki néhány kérdést.

„A portugál edző azt kérdezte tőle: jó fiú vagy, vagány srác, de ha az ellenfél egy nullára vezet, átharapod a csatár torkát, mint ahogy Pepe tenné? Erre Raphaël azt felelte, talán nem kell átharapnia a támadó torkát. Megoldja, hogy ne kerüljenek olyan helyzetbe, ahol ez lenne az egyetlen megoldás. Mouri-nho nem a tudását, hanem a hozzáállását tesztelte, de az összes kérdésére tudta a választ.”

A feleségnek a gimnáziumi barátnőjét választó labdarúgó telitalálatnak bizonyult a Real Madridnak, a klub színeiben négyszeres Bajnokok Ligája-győztesnek vallhatja magát, tavaly nyáron pedig a francia válogatott stabil kezdőjátékosaként a világbajnoki trófeát is magasba emelhette.

„Nem mertem kijelenteni, hogy világbajnok lesz, de azt már akkor mondtam, hogy a Raphaël Varane, Eliaquim Mangala páros többet tesz le az asztalra, mint a húsz évvel korábbi válogatott hátsó tengelyét alkotó Laurent Blanc, Marcel Desailly kettős – így Bölöni László. – Úgy gondolom, Raphaël már most túlszárnyalta Laurent-t, és Luka Modricnál is jobb játékosnak tartom. Mert őt nem harmincesztendősen, a világ egyik legerősebb csapatában fedezték fel.”