FFT: a mai futballisták egy villanykörtét sem tudnak kicserélni?

Manapság a túlfizetett futballsztároknak mindenük megvan, és úgy gondolják, nekik ezért minden jár. Anglia két évvel ezelőtti, Izland elleni Eb-búcsúja után a rádiós Danny Baker dührohamot kapott, és „hasznavehetetlen, elpuhult, öntelt szaroknak” nevezte a játékosokat. Julia Hartley- Brewer „túlfizetett erőszaktevőknek” nevezte a válogatott tagjait. (Később nyilvánvalóvá tette, hogy stricikre gondolt. A két szó angol megfelelőjét csak egy hang különbözteti meg – a szerk.)

Jamie Carragher kinevezte őket „akadémiai generációnak”, majd hozzátette, hogy mentálisan és fizikailag egyaránt gyengék. A Liverpool egykori védője meg is magyarázta: „az asszisztenseikkel, a kiszolgáló személyzettel, a dadusokkal és azzal, hogy az ügynökeik minden apró részletet megszerveznek nekik, arra is alkalmatlanok, hogy szállást foglaljanak maguknak egy nyaralás alkalmával, vagy időpontot egyeztessenek a fogorvossal”. Az angol válogatottról az a kép alakult ki, hogy reménytelen óriásbébik.

Számos olyan történetet hallhattunk az elmúlt időkben, amelyek megerősítik ezeket a felvetéseket. Les Ferdinand egyszer azzal fordult a Bolton Player Liaison Officeréhez (PLO, az a személy, aki asszisztensként a játékos gondját viseli minden hétköznapi ügyben – a szerk.), hogy találjon neki leszállóhelyet Londonban, mert szeretne a helikopterével ingázni.

Maguk a PLO-k is számos történettel rukkolhatnának elő, amelyek a játékosok idiotizmusáról tesznek tanúbizonyságot. Layachi Bouskouchi, a Manchester City alkalmazottja például azt mesélte, hogy éjjel felhívta őt az egyik játékos, mert 180 kilométer per órás sebességgel lekapcsolták a rendőrök, és megkérdezte, adhat-e meg hamis nevet és adatokat. Egy másik arra kérte, sétáltassa meg a kutyáját, majd hozzátette, hogy a jószág csak franciául ért. De a leghíresebb történet talán az, amikor Alain Goma felhívta a Fulham mindenesét, Mark Maunderst, és közölte vele, hogy az aranyhala nem jó irányba úszkál körbe-körbe.

Igazságos lenne vajon a segítőkész alkalmazottak egy új generációját okolni azért, hogy vannak játékosok, akik világraszóló gólokat szereznek, de alkalmatlanok bedugni egy zsinórt a konnektorba. Ennyire jelentős lenne a szerepük? Vajon eljutunk oda, ahova Elton John, aki egyszer utasította a menedzserét, hogy állítsa meg a szélfúvást a szállodája ablaka előtt? Vajon milyen lehet azok élete, akiket a labdarúgók a gyorstárcsázás gombbal hívnak? Bokros teendőik közepette néhányan leültek, és meséltek az FFT-nek.

Az amilyen dermesztő, olyan vicces sztorikban bővelkedő cikk teljes hosszában elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!