MLS: Mindenki a magasnyomású pillanatokat szereti – Rooney

Nincs is annál jobb sztori Amerikában, mint hogy van egy világverő sztár, aki ezért-azért padlóra kerül, meg új helyre is talán, ahol viszont összeszedi magát, és megint feljut a csúcsra. Az MLS-nél pedig nincs amerikaibb bajnokság: külsőre tökéletesen szervezett, tele érdekes karakterekkel, történetekkel, színekkel-szagokkal, még akkor is, ha a minőség nem is fantasztikus. Na, mindezekhez passzol Wayne Rooney története.

A jövő héten a 33-at betöltő angol támadó a Manchester Unitedben eltöltött tizenhárom éve alatt mindent begyűjtött, ami a klubfutballban lehetséges, majd visszatért nevelőegyesületéhez, az Evertonhoz, és mindenki azt hitte, onnan fog visszavonulni – ő maga is. Ehhez képest az utolsó MU-s idényeire jellemző „csúszó leértékelése“ folytatódott; 40 meccsen 11 gólig jutott, ami 0.275-ös átlag, de sokkal érdekesebb, hogy nem volt állandó kezdő, a klub edzőt cserélt, és a Premier League unalmas középmezőnyében zárt.

Magasnyomású pillanatok

Ezután következett „Wazza“ átigazolása a tengerentúlra, az MLS legelső bajnokához, a D.C. Unitedhez, amely viszont ijesztően kezdte a 2018-as szezonját, az első 17 fordulóban csak 14 pontot gyűjtött (így tökutolsó volt az egész mezőnyben), azóta viszont 14 fordulóban 30-at! A csapat hétmeccses veretlenségi sorozatnál tart, miközben legyőzte mindkét főcsoport elsőjét, a legutóbbi, FC Dallas elleni 1–0-val pedig már a playoffvonal fölé lépett – a 2017-es nyitó forduló óta először... –, és ha lapzártánk után az idei utószezonról már lemaradó címvédő, a Toronto FC ellen is nyertek a feketék, majd a hétvégén is győznek a New York Cityvel szemben, már biztos is lesz a rájátszásszereplésük.

Legfőképpen nyilván Rooneynak hála.

A Manchester United után a D.C. Unitednek is ő lett a csapatkapitánya, teljes joggal, mert egyfelől olyan pályafutás áll mögötte, amellyel egyetlen klubtársa sem vetekedhet, másfelől a 17 MLS-bajnokiján 16 pontot (9 gól+7 gólpassz) termelt, ami egyfelől lenyűgöző, másfelől persze rávilágít, hogy az MLS azért nem a Premier League. De hát nem is a PL a témánk, Rooney meg abban is kiemelkedő, hogy játékostársaiból is kihozza a maximumot, márpedig az egyik oldalán a mi Stieber Zoltánunk, a másikján pedig Lucho Acosta szerepel, aki szintén kivirult: nyolcat lőtt már, amióta nem rá figyelnek a legjobban.

„Senki sem szeret a táblázat alján meg a közepén ácsorogni és csak azért játszani, mert szeretünk focizni... – közölte Rooney, aki persze nincs is hozzászokva, hogy céltalanul labdázgasson. – Mindenki a magasnyomású pillanatokat szereti, mert az azt jelenti, hogy fontos dolgot csinálunk. Jól kezeljük a helyzetet, és gyűjtögetjük a győzelmeket meg a pontokat.“

Arany-fekete diadalmenetek

Ugyanezt teszi a Kansas is, csak a Sportingnak nem kellett felmásznia a tabella aljáról, mert végig a tetején haladt. Sallói Dániel és – augusztus 6-i visszaigazolása óta – Németh Krisztián csapata az egész alapszakaszt a Nyugati főcsoport dobogóján töltötte, réges-rég biztossá tette helyét a rájátszásban, és csak olyan apróságok keserítik az életét, mint hogy a magyar származású vezetőedző, Peter Vermes nem nyilvános méretű pénzbüntetést kapott a bírók nyilvános szidalmazásáért.

Ennél nagyobbak a gondok az utolsó „magyaros” klubnál, a Chicago Fire-nél, amelynek edzője, a szerb Veljko Paunovics éppenséggel az állásáért aggódhat. Első, tavalyelőtti idényében az utolsó helyen zárt csapatával, tavaly viszont a harmadik legjobb mérleggel jutott a playoffba, ám az idén a negyedik legrosszabb mérleg a pirosaké... Ennek számos oka van természetesen, például hogy sok volt a sérült, de az is általános igazság, hogy a tréner össze-vissza variálta a csapat összetételét és felállását is – mindössze kétszer kezdett azonos formában a brigád –, ami nyilván a mi „Nikónknak“ sem tett jót: ő tavaly 24, az idén 15 találatot szerzett.

Mindenesetre a mester és az elnök-igazgató Nelson Rodriguez abban maradtak, hogy a higgadt döntés végett csak október 28. után tárgyalnak a folytatásról – amikor véget ér az alapszakasz és a Fire-nek az egész szezon, ugye.

Na de akadnak vidámabb történetszálak is a „szeles városban“, mert a Fire legalább a közösségi munkájért elismerést kapott a Leaders Sports Awards átadóján Londonban, aminél persze szakmailag sokkal érdekesebb, hogy a Los Angeles FC megdöntheti az MLS újoncpontrekordját!

Az LAFC már bejutott a rájátszásba, és a 31 forduló alatt összehozott 53 pontjával máris az újonc-örökranglista harmadikja – de még van három lehetősége a pontszerzésre, és már egyetlen győzelemmel is beállítaná az 1998-as Chicago csúcsát, amelynek persze ugyanúgy Michael Bradley volt az edzője, mint az arany-feketéknek ma.

És ha már a klubszínek... Kísérteties a hasonlóság az NHL-hez tavaly csatlakozó Vegas Golden Knightsszal, amely ugyancsak a semmiből jött, meglepően jól szerepelt az alapszakaszban, végül általános megdöbbenésre a nagydöntőbe jutott a világ legjobb jégkorongbajnokságában, miközben beleszeretett fél Amerika.

Lesz-e édeshármas?

Mindeközben távlatos téma is adódott az MLS-hez kapcsolódóan, mert azon a konferencián, amelyen a Chicago Fire-t díjazták, a mexikói bajnokság, a Liga MX elnöke, Enrique Bonilla közölte, hogy össze is olvadnának az MLS-szel, hogy felvegyék a versenyt Európával.

„Nagyobbnak, jobbnak és hatékonyabbnak kell lennünk. Ennek az egyik formája lehetne, ha összeállnánk az MLS-szel. Igenis lehetőség egy összesített észak-amerikai bajnokság. Ha képesek vagyunk ugyanilyen formában megrendezni egy világbajnokságot, akkor erre is képesek lehetünk. Ha viszont nem, maradnak a gazdag európai fiúk és aztán a maradék“ – nyilatkozta Bonilla, utalva arra természetesen, hogy a 2026-os vb-t Mexikó, az Egyesült Államok és Kanada hármasban rendezi meg, a felvázolt regionális bajnokságnak pedig ugyanez a három ország adná a klubjait.

Egyelőre azonban csak a két északi nemzet ligája az MLS, amelynek rájátszásába viszont a jelen állás szerint kanadai csapat sem fog bejutni – úgyhogy egyelőre megteszi, ha az alapszakasz hajrájával foglalkozunk csupán.