FFT: Az a világbajnokság különösen nehéz volt… – Cafu

– Te vagy az egyetlen játékos, aki három vb-döntőn szerepelt. Melyik volt a legjobb?
– Természetesen a 2002-es japán–dél-koreai! Különleges érzés volt aznap legyőzni a németeket. A meccs végén csak arra gondoltam, hogy magasba emelhetem a trófeát. Rájöttem, hogy beírhatom a nevem a történelembe. Ez nagy siker volt nekem, aki a favelában nőttem fel, és húszas éveim elején a visszavonulást fontolgattam, mert egy csapat sem akart szerződtetni. A 2002-es vébé számomra az utolsó is lehetett volna, ezért volt számomra olyan felkavaró. 1994-ben is fantasztikus volt a győzelem, de akkor tudtam, még elég fiatal vagyok ahhoz, hogy további vébéken játszhassak majd, ahol fontosabb szerephez is juthatok. Az 1998-as vereség borzasztó volt, de sokat tanultunk belőle.Te vagy az egyetlen játékos, aki három vb-döntőn szerepelt. Melyik volt a legjobb?
– Természetesen a 2002-es japán–dél-koreai! Különleges érzés volt aznap legyőzni a németeket. A meccs végén csak arra gondoltam, hogy magasba emelhetem a trófeát. Rájöttem, hogy beírhatom a nevem a történelembe. Ez nagy siker volt nekem, aki a favelában nőttem fel, és húszas éveim elején a visszavonulást fontolgattam, mert egy csapat sem akart szerződtetni. A 2002-es vébé számomra az utolsó is lehetett volna, ezért volt számomra olyan felkavaró. 1994-ben is fantasztikus volt a győzelem, de akkor tudtam, még elég fiatal vagyok ahhoz, hogy további vébéken játszhassak majd, ahol fontosabb szerephez is juthatok. Az 1998-as vereség borzasztó volt, de sokat tanultunk belőle.

– Milyen volt 1994-ben a döntőben futballozni?
– Egy kicsit játszottam a többi meccsen is, de a döntőben a nagy Jorginhót kellett helyettesítenem (és korai cserével kerültem a pályára). Akkor kezdtem a Sao Paulónál, Jorginho viszont akkor már a Bayern München egyik legjobbjának számított. Ideges voltam. A kapuson, Claudio Taffarelen múlott, hogy megnyertük a meccset. Az a győzelem sok terhet levett a vállamról a többi világbajnokságon.

– Tizennyolc éves pályafutásodra visszatekintve, sajnálsz bármit is?
– Sajnálom, ahogy a 2006-os vébé alakult. 2002-vel és 1994-gyel ellentétben itt nem volt olyan családias a légkör. 1998-cal ellentétben itt egyetlen meccsen sem játszottunk jól. A csapat nem koncentrált annyira a győzelemre, és ezt kezdettől fogva érezni lehetett. De voltak még nehéz időszakaim a válogatottban, mint amikor 2001-ben a Hondurastól elszenvedett vereséggel kiestünk a Copa Américából. Voltak nehéz időszakaim a Románál, az AC Milannál és a Palmeirasnál. De az a német világbajnokság különösen nehéz volt. Talán azért, mert tudtam, hogy nekem az lesz az utolsó.

– Nemzetközi pályafutásod végén a Milannal megnyerted első BL-címedet. Ez kárpótolt a 2005-ös, Liverpool ellen elszenvedett vereségért?
– A Bajnokok Ligája majdnem olyan, mint a világbajnokság. És nagyon akartam egy európai kupagyőzelmet. De őszintén szólva az, hogy 2005-ben háromgólos vezetés után kaptunk ki, fájó seb volt. Szerintem nem érdemeltük meg. Persze különleges volt 2007-ben legyőzni a Liverpoolt, de azt hiszem, az isztambuli este emléke tovább fog élni a Milan-játékosok szívében, mint a 2007-es győzelemé.

A teljes interjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!