Lőw Zsolt: Párizs? Ezt nem szeretném kommentálni

– Párizsban?
– Nem, a Balatonon vagyok – kezdte a Nemzeti Sportnak telefonon adott interjúját Lőw Zsolt, az RB Leipzig másodedzője, akit a Paris Saint-Germain élére május 14-én kinevezett Thomas Tuchel továbbra is a legnagyobb örömmel látna a stábjában. – Itt próbálom kipihenni a mögöttünk hagyott szezon fáradalmait. Vagy inkább próbálnám.

– Rövidre zárhatjuk a beszélgetést: csakugyan eldöntötte, hogy a PSG pályaedzője lesz?
– Nem. Ha eldőlt a kérdés, ígérem, a Nemzeti Sport olvasóival osztom meg először.

– A hírek szerint eldőlt, a német lapok legalábbis erről írnak, sőt a világhálót bejárta egy sejtelmes Facebook-bejegyzés is…
– Ismerjük egymást jó ideje. A különböző fórumokon terjedő híreknek hisz vagy nekem?

– Önnek.
– Akkor jó. Tényleg nem szolgálhatok még konkrétummal. Ha lenne, már elárultam volna.

– Mikor dől el, hogyan alakul a jövője?
– Erre csak azt tudom mondani, hogy jelen pillanatban is folynak a tárgyalások. Nem tagadom, bennem megérett az elhatározás arra vonatkozóan, milyen irányban szeretnék továbblépni, de amíg az említett egyeztetések nem fejeződnek be, addig nem szeretnék és nem is tudok többet mondani ezzel kapcsolatban.

– Vagyis eldöntötte, hogy ha önön múlik, Párizs lesz a következő állomás a karrierjében.
– Ezt nem szeretném kommentálni. A jelenlegi helyzetben semmilyen, a jövőmet érintő találgatásra nem szeretnék reagálni. Úgy vélem, akkor járunk a legjobban, ha nem különböző híresztelésekre, hanem a tényekre támaszkodunk. A tény pedig az, hogy folynak a tárgyalások.

– Mikor zárulhatnak le?
– Ezt én is szeretném tudni. Reményeim szerint jövő hét elején már pont kerül a történet végére. Nem olyan egyszerű ám ez, mint azt sokan gondolják. Nem úgy megy ez, hogy Lőw Zsolt eldönti, megy vagy marad, aztán kész, vége, ennyi. Még én sem látok bele teljesen abba, ami a háttérben zajlik, de talán jobb is.

– Kétesélyes a „játszma”? Vagy Lipcsében lesz vezetőedző vagy Párizsban másodedző?
– Az elmúlt két hétben négy-öt reális lehetőség is felvetődött. Ha egyszer lezárul az ügy, készséggel elmesélem, mennyi mindent kell mérlegre tenni ilyenkor. Nemcsak edzőként, családfőként is gondolkodnom kell, de a labda már nem az én térfelemen pattog.

– Hanem a franciákén?
– Szép próbálkozás… Nézze, hat éve váltam az RB-család tagjává, előbb Salzburgban töltöttem három gyönyörű évet, majd Lipcsében. Köztudott, hogy jó, sőt baráti a viszonyom Ralf Rangnick sportigazgatóval. Maximálisan tisztában vagyok vele, mi mindent köszönhetek neki. Ralf volt, aki elsőként megadta az esélyt arra, hogy edző legyek. Amikor megtettem az első lépéseket ezen a pályán, akkor is mellettem volt. Azóta is mindenben támogat, amit én a magam módján, becsületes munkával igyekszem viszonozni. Megbecsülöm a lehetőséget, amit tőle kaptam, büszke vagyok arra, amit együtt elértünk. Azt kell mérlegelnem, vajon Lipcse az a hely, ahol tovább fejlődhetek? Ha igen, akkor milyen formában, milyen pozícióban? Ha itt maradok, képes vagyok-e megújulni, ugyanúgy száz százalékot beleadva, töretlen hittel és akarattal dolgozni, mint az elmúlt hat évben? Vagy esetleg új kihívást keresve másik útra lépek, mert arra van szükségem a fejlődés érdekében? Sok a kérdés, ugye, és a válasz még nem ismert.

– Aki tud olvasni a sorok között, sejtheti.
– Várjon! Azt még nem árt tudnia, hogy az RB Leipzig vezetői mindent elkövetettek és elkövetnek annak érdekében, hogy hosszú távon együtt dolgozzunk, több vonzó opciót is felvázoltak. Azt érzem, hogy mindenképp, minden körülmények között szeretnének megtartani, mert értékelik az itt végzett munkámat.

– Ha megengedi, ez mégis úgy hangzik, mint egy búcsúbeszéd.
– Szerintem nem. Csupán próbálok betekintést engedni a háttérben történtekbe, egyúttal a gondolataimba.

– Ezúton is köszönjük! Mostanság ki hívogatja többször, Thomas Tuchel vagy mi?
– Szoros a verseny. Komolyra fordítva: Thomasszal kapcsolatban állok – jóllehet ez az elmúlt években sem volt másként.

– Nyilván megvan a varázsa annak, ha valaki a PSG másodedzőjeként ténykedik, de nem motiválja, hogy vezetőedző legyen?
– Azt gondolom, a Salzburgban és Lipcsében eltöltött évek kellőképpen felkészítettek arra, hogy megfelelő körülmények között vezetőedzőként vállaljak szerepet. Érzek annyit magamban, hogy a közeljövőben kipróbáljam magam abban a pozícióban, de pillanatnyilag a levegőben lóg egy másik kérdés is: pályaedzőként léphetek-e még előre?

– Április tizedikén jelent meg először, hogy ha Thomas Tuchel ül le a párizsi sztárcsapat kispadjára, önt szeretné maga mellett látni. Azóta sokan „csámcsognak” azon, mi lesz Lőw Zsolt sorsa. Hogyan bírja ezt idegekkel?
– Köszönöm, eléggé jól. Hála az égnek, ez az élet kellemes része. Csodás érzés, hogy a munkámat megbecsülik, a már többször is említett hat évnek köszönhetően emberileg és szakmailag egyaránt több lettem. Azt hiszem, ennek is betudható, hogy most jobbnál jobb lehetőségeim vannak. Ahogy már mondtam, nem csupán a szakmai érvek döntenek. Azt is nézem, hogy a feleségemnek és a két kislányomnak mi a legjobb. A sok jóból kell a legjobbat kiválasztanom – bármennyire is hálás feladat, senki ne gondolja, hogy könnyű. Arról nem szólva, hogy miközben a jövőmön rágódom, a pro licences vizsgát is teljesítenem kell a napokban. Remélem, sikerül.

– Még annyit áruljon el, igaz, hogy Cristiano Ronaldo is Párizsba készül?
– Erről őt vagy a PSG sportigazgatóját kellene megkérdeznie.

– Hírlik, Ronaldo kikötötte, csak akkor fogadja el a PSG ajánlatát, ha Lőw Zsolt lesz a másodedző…
– Lehet benne valami, habár mostanság nem beszéltem Cristianóval. A napokban ugyan többször is keresett, de nem tudtam felvenni a telefont, mert éppen Neymarral vitorláztam a Balatonon…