CONIFA: simán legyőzték Tuvalut a székelyek

„A mindenit, itt aztán van elég bevándorló!" – csodálkozott az egyik székely játékos, miután a szerdai megérkezést követően rövid sétát tett a csapat Londonban, mire egy társa azzal replikázott, hogy „Erdélybe is jöttek elegen az elmúlt száz évben..." Természetesen az aranysárga-kék egyenszerelésben sétáló székelyekre is sokan rácsodálkoztak a brit fővárosban, a londoni magyarok közül pedig többen leszólították őket az utcán, sok sikert kívánva nekik a CONIFA foci-vb-n, vagyis az el nem ismert államok, népcsoportok seregszemléjén.

A szurkolók közül aztán a másnap déli kezdés ellenére is legalább félszázan jelen voltak a tottenhami Coles Parkban megrendezett első csoportmérkőzésen, amelyen az 1978-tól független óceániai állam, Tuvalu volt az ellenfél. A Hawaii és Ausztrália között, a Csendes-óceánban fekvő, száztíz kis szigetből álló, mindössze 26 négyzetkilométeren fekvő állam csapata a szomszédos Kiribati helyett vehetett részt a tornán, miután a globális felmelegedés következtében eltűnésre ítélt kiribatiak visszamondták a vb-szereplést.

A tuvaluiak éltek a lehetőséggel, s a 15 ezer kilométeres repülőút sem riasztotta el őket a londoni fellépéstől, melyet igazi ajándékként éltek meg: a meccs előtt az öltözőjükben igazi karneváli hangulat uralkodott, az ajtó mögül dallamos zene és füst szűrődött ki...

A mindössze tízezer fő által lakott Tuvalu elsősorban káprázatos strandjairól, aranyló homokjáról, türkizkék tengeréről híres, időnként viszont a sport terén is hallat magáról: sokan felkapták a fejüket, amikor kiderült, hogy a pekingi olimpiai játékokon három tuvalui sportoló is elindult, sőt, ezt a létszámot tartani tudták a következő két nyári játékokon is.

Tuvaluban viszont mindössze egyetlen futballpálya található, emiatt – a kitartó lobbizás dacára – esélyük sincs, hogy felvegyék őket a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség tagjai közé, ráadásul az országban nincs olyan szálloda, amely megfelel a FIFA követelményeinek. A vidám szigetlakók a Székelyföld elleni találkozó előtt elégedetten simogatták a Coles Park műgyepét, később azonban nem volt sok okuk az örömre. Székelyföld nyomasztó mezőnyfölényben játszott, a tuvalui bajnokságban szerepelő, egyébként feltűnően atletikus futballisták viszont rendre beleléptek az utolsó passzba, így az első székelyföldi gólra a 23. percig kellett várni: ekkor a Sepsi OSK futballistája, Fülöp István remekül ugratta ki a Csíkszeredai FK csatárát, Bajkó Barnát, aki a kapust is kicselezve gurított a hálóba, megszerezve a vezetést.

Tuvalu nem nagyon lépte át a félpályát, s ha véletlenül összejött is nekik ez a bravúr, akkor Csizmadia Csaba, a Budafok marosvásárhelyi születésű védője a helyzet magaslatán volt. A kimaradt lehetőségek sokasága, na meg az olasz bírók sokszor értelmezhetetlen döntése is közrejátszott abban, hogy szünetben csak 1–0 volt Székelyföld javára.

A játék képét illetően a fordulás sem hozott fordulatot, tovább folyt az egykapuzás, ez viszont ezúttal gólokat is eredményezett: Bajkó még kétszer betalált, a Puskás Akadémián nevelkedett csíkszeredai Magyari Szilárd pedig beállította a 4–0-s végeredményt.

Folytatás szombaton a zimbabwei Matabeleland, vasárnap pedig az észak-olasz Padánia ellen. Az erőviszonyokat ismerve könnyen lehet, hogy utóbbi mérkőzés a csoportelsőségről dönt majd.