Laposan izomból vagy magasan tekerve? „Akarnod kell, hogy eltaláljanak”

Hány tagú az optimális sorfal?
„A sorfal létszáma mindig a távolságtól és a szögtől függ – mondta lapunknak a Ferencváros és a Honvéd korábbi, a Budaörs jelenlegi kapusa, Kemenes Szabolcs (kis képünkön). – Minél inkább középről jár a szabadrúgás, annál több emberre van szükség. A négy védő az optimális, annál több nem kell, mert ha még egy ellenfél is beáll a sorfalba, kell hozzá még egy védő, akinek meg kell próbálnia őt kitolni onnan, és akkor már túl sokan vannak. Az már zavaró, nem látni rendesen a labdát. Ha huszonöt méternél messzebbről jár a szabadrúgás, legfeljebb kéttagú sorfalra van szükség, mert ha az ellenfél erőből középre lövi, valószínűleg a két emberben is elakad a labda, ha pedig tekeri, akkor lelassul, és akkora távolságról már van idő reagálni rá. Külön kategóriát képeznek az oldalról járó szabadrúgások, ilyenkor egy ember is elég. Több azért felesleges, mert ezekből a szituációkból szinte sohasem lesz kapura lövés, hanem beívelik a labdát. Egy ember mégis kell, mert zavarja a rúgót, ahogy ott pipiskedik, mentális hatása van. Ilyenkor bőven elég a csapat legalacsonyabb tagját odaállítani.”

Miről beszél egymással a sorfal szélén álló védő és a kapus a sorfalállítás közben?
„A kapufa és a labda vonalára kell állítani a sorfal szélét, plusz egy embert, hogyha a sorfal mellett akarja elcsavarni a rúgó, ne tehesse meg – mondja ugyancsak Kemenes Szabolcs. – Több beszédre, mutogatásra ilyenkor nincs idő, viszont azt a meccs előtt meg kell beszélni, ha legurítják a labdát, ki lesz a kirobbanó ember, középről vagy szélről ugorjon-e ki valaki, hogy megpróbáljon blokkolni.”

Tényleg megtörténhet, hogy a kapus szándékosan felajánlja az egyik sarkot a rúgónak?
„Mindig azt mondtam, hogy ha jobbra állítom a sorfalat, akkor tőlük balra minden az én felelősségem – mondta 2014-ben a FourFourTwo magazinnak Nigel Martyn, az angol válogatott korábbi kapusa. – Azt mondanám, hogy a hosszú oldal háromnegyed részét nagy biztonsággal le tudom fedni. Ha pedig mégis eltalálod azt a zsebkendőnyi területet, ahová nem érhetek oda, akkor ügyes vagy!”

Kemenes Szabolcs viszont úgy véli, ez nagyon veszélyes: „Amikor úgy látjuk a meccsen, hogy a kapus felajánlja az egyik sarkot, legtöbbször pusztán arról van szó, hogy próbál pozíciót fogni, hogy lássa a labdát, tehát valójában nem tudatos felajánlásról van szó.”

Szabad-e felugraniuk a sorfalban állóknak?
„Ez teljesen kapusfüggő – elemez Kemenes Szabolcs. – A kapusok nagyjából fele szereti, ha felugranak a sorfal tagjai, a másik fele azt kéri, hogy stabilan álljanak. De ez függ a rúgójátékos személyétől is. Amikor a rúgóról tudni lehet, hogy szokása a sorfal fölött ellőni a labdát, jól jöhet, ha minél magasabbra ugranak a védők, de azoknál, akik rüszttel lövik el, mint például David Luiz, sokkal jobb, ha stabilan áll a lábán valamennyi játékos, mert úgy arra is kevesebb az esély, hogy szétnyíljon a sorfal, rés keletkezzen benne.”

„Nekem teljesen mindegy volt – mondja Détári Lajos. – Egész pályafutásom során egyszer sem próbáltam meg a sorfal alatt ellőni a labdát, kevés ilyen játékos van, aki ezt rendszeresen megteszi, és ha jól eltaláltam, szintén mindegy volt, hogy felugranak-e vagy sem, mert akkor úgyis bement.”

Milyen testalkatú játékosok álljanak a sorfalba?
„Ez a meccs előtti taktikai megbeszélés tárgyát képezi, előre el kell dönteni, kik lesznek a sorfal tagjai – tudtuk meg a kapustól. – Van, aki azt kéri, hogy a csapat legmagasabb játékosai alkossák a sorfalat, mások csak a két szélső embert kérik magasnak. Én is utóbbi híve vagyok inkább, mert így középen jobban kilátok.”

A 96-szoros amerikai válogatott védő, Alexi Lalas pedig azt mondta egyszer az ESPN-nek: „Teljesen mindegy, hogy magas vagy alacsony játékosok állnak oda, a lényeg, hogy a legelszántabb futballisták legyenek azok. Akarnod kell, hogy eltaláljon a labda, ilyen egyszerű. Csak így lehet kivédekezni a szabadrúgásokat.”

Détári Lajos gólja 1988-ból

Mennyi ideje van a kapusnak a reagálásra?
Egy átlagos szabadrúgás 0.9 másodperc alatt éri el a kaput, és ennek az időnek a kétharmadában a kapus nem látja a labdát a sorfal miatt. Így körülbelül 0.3 másodperce van lépni egyet oldalra és elvetődni.

„Legtöbbször a kapus már azelőtt elindul a labda érkezésének feltételezett irányába, hogy meglátná – mondta Kemenes Szabolcs. – Nagyon-nagyon kevés kapus van a világon, akinek annyira jó a reakcióideje, hogy elég akkor elindulnia, amikor már látja. Jelenleg csak két ilyen kapust tudnék megnevezni, Petr Cechet és Thibaut Courtois-t.”

Miért nem állít a kapus védőt az egyik vagy mindkét kapufához?
A Leeds United 2000 augusztusában megpróbálta az 1860 München elleni BL-selejtezőn, mert rettegtek Thomas Hässler mesteri tekeréseitől. A terv bevált, Jonathan Woodgate kifejelte a labdát a gólvonalról. A Leeds ettől kezdve minden meccsen ezzel próbálkozott – egészen addig, míg az ellenfelek rá nem jöttek, hogy így nincs les, ezután ellepték a tizenhatost, és lepasszolták a szabadrúgást.

Thomas Häsler szabadrúgásból szerzett gólja az 1992-es Eb-n

Szükség van-e egyáltalán sorfalra?
A 62-szeres angol válogatott, Chris Waddle évekkel ezelőtt azt mondta a BBC-n: „Sorfalra nem is volna szükség, ha a szabadrúgás huszonkét-huszonhárom méternél messzebbről jár. Csak megzavarja a kapust.”

Mivel Waddle csatár volt, talán valaki hátsó szándékot sejt az elmélete mögött, de az 1960-as években ötszörös angol válogatott kapus, Tony Waiters a gyakorlatban is alkalmazta ezt. Pályafutása során egyszer sem állított sorfalat, és csupán egyszer kapott gólt szabadrúgásból, akkor is egy balszerencsésen megpattanó labda miatt. Oliver Kahn is így kezdte a pályafutását Karlsruhéban, évekig nem állított sorfalat, mígnem egy 18 méteres bomba jobb belátásra nem bírta. Gyanítható egyébként, ha a kapusok lemondanának a sorfalról csak azért, mert zavarja őket a labda szemmel követésében, előbb-utóbb a támadók állnának fel sorfalnak, hogy így idegesítsék a kapust, ha már annyira zavarja őket.