A KÖZELMÚLT: kihalt a söprögetőposzt A KÖZELMÚLT: kihalt a söprögetőposzt
A nyolcvanas évek végéig, a kilencvenes évek elejéig kőbe vésettnek tűnt a ma már klasszikusnak mondható 4–3–3-as hadrend, nemcsak a posztok, az ahhoz tartozó mezszámok is állandóak voltak (2 – jobbhátvéd, 3 – középhátvéd, 4 – balhátvéd, 5 – beállós, 6 – jobb oldali középpályás, 7 – jobbszélső, 8 – középső középpályás, 9 – középcsatár, 10 – bal oldali középpályás, 11 – balszélső). Nagyjából a legutolsó mezőnyjátékos, a középhátvéd futballozott szabadon, neki kellett az előtte játszó emberfogó és a szélső védők mögé-mellé kisegítenie, ezért söprögetőnek is hívták – mindenki másnak volt párja, a vele szemben álló (azaz a beállós őrizte a középcsatárt).
A kilencvenes évek közepén változott a helyzet nálunk is, a jelszó pedig az volt: a kor modern futballjában a középpálya a legfontosabb, ott zajlik a játék, oda kell koncentrálni az erőket. A söprögető posztja maradt, előtte két emberfogó vigyázott a két csatárra (akkor már ketten maradtak a háromból), és öten szerepeltek a középpályán – ketten a szélen és hárman mélységben tagozódva középen.
Az ötvédős szisztéma felé haladva furcsán hat, 1995-ben természetes volt, hogy az FTC a Real Madrid ellen is egy söprögetővel (Telek András), két emberfogóval és két csatárral (a híres Zoran Kuntics, Goran Kopunovics duóval), és persze öt középpályással állt fel – a kor divatjának megfelelően.
Az idő múlásával a söprögető szerepe tűnt el: a négy védő egy vonalban helyezkedett el, belső védő lett a középhátvédből, akinek a területek ellenőrzése mellett emberfogói feladata is akadtak, ha az ő zónájában helyezkedett az ellenfél támadója. Ez persze csak egy apró változás az elmúlt húsz évben...
A Videoton jelenlegi, a magyar válogatott korábbi videoelemzője, a Vasas Kubala Akadémia volt nevelőedzője, Késedi Gábor lapunk kérdésére azzal kezdte: utópisztikus esetben a klub a kialakult játékstílusához keres edzőt és játékost, és ahhoz igazítja a játékrendszerét, de a valóság inkább az, hogy az edző a saját elképzeléseihez próbálja a keretet alakítani.
A KÖZELJÖVŐ: kombinatívabb támadójáték
Halmai Gábor azt mondja a jövőt firtató kérdésre: a pálya szélessége a négy védőt teszi indokolttá, és a középső zóna hasonlóan fontos marad.
Nézzük, az élvonalbeli csapatok közül melyik milyen formációt favorizál. |
BP. HONVÉD: 3–5–2 |
DVSC: a 4–4–2-ből az idén lett 4–3–2–1 |
DVTK: 4–4–2 (Bódog Tamás érkezése óta) |
FTC: 4–3–3 vegyítve a 4–2–3–1-gyel |
GYIRMÓT: 4–4–2 (rombusz variáció) |
HALADÁS: 4–2–3–1 |
MEZŐKÖVESD: 4–2–3–1 |
MTK: 4–2–3–1 |
PAKS: 4–2–3–1 |
ÚJPEST: 4–2–3–1 és 4–3–3 |
VASAS: 3–4–3 |
VIDEOTON: 4–4–2 és 4–3–3 |
„Annak idején azt volt a félig vicces jelszó, hogy szélső védőt papírból, drótból hajtogatnak, fából faragnak. Nem túl kedvesen jobb és balbunkónak is nevezték őket. Helyezkedés, a megszerzett labda leadása a legközelebbi társnak, ez volt a feladat. Ma? Komplex játékos kell oda, sprinter, hogy ne fussák le, hosszútávfutó, mert sokat kell melózni, olvasnia kell a játékot, behúzódni, ha a másik oldalon megy a játék, felzárkózni, cselezni, beadni. Nemzetközi szintű szélső védőink alig vannak. Szóval, a posztok megkövetelte feladatok változhatnak, de forradalmain új rendszer aligha várható.”
Késedi Gábor szerint az átmenet a kulcs.
„Alapvetés, hogy szervezd a védekezésed már akkor, amikor támadsz, és készülj a támadásra, miközben védekezel – mondta a szakember. – Amikor a Juventus előrelendül, a három belső védőből kettő az ellenfél csatárai felé mozog, hogy labdavesztés esetén ne legyenek megjátszhatók. Előre kell gondolkodni, nincs cél nélküli labdatartás. Pontosan passzoltam, én már megvagyok, nincs dolgom – na, ezt felejtsük el! Minden pillanatban készen kell állni arra, hogy reagálni tudjunk, akármelyik irányba kell megindulni.”
Az elemző hozzátette, amikor tanulmányúton járt Lipcsében, szinte csak az átmenet szerepelt az edzésprogramban: megindulni azonnal egyenesen előre, ha labdát szerzel, és hogyan lehet visszatámadni, ha elvesztetted, miként rendeződj vissza, ha nem tudod gyorsan megszerezni. Mivel nagyon szűk területen játszanak a csapatok, és szinte mindenki aktívan visszatámad a labdavesztés esetén, ezért ma nehéz feladat a labdaszerzés pillanatában történő azonnali támadásindítás, sőt a visszatámadás elől kimenekíteni a labdát az adott területből.
„A jövőtől azt várom, hogy az ellenfél kapujához fokozatosan közelebb tolt védekezési vonalak mentén az agresszív visszatámadásból kialakított játékhelyzetek dominálnak majd. Természetesen a tudáskülönbségeket néha egyszerűbb mélyebb védelmi vonallal ellensúlyozni és abból kontrázni, ezért ez továbbra is jelen lesz a futballban, de abban bizonyos vagyok, hogy a kisebb csapatok is a bátrabb, kombinatívabb támadójáték felé mozdulnak el.”