Húsz perc és neked lőttek! Így végezhet a Liverpool a Real Madriddal

A londoni Wembleyben ültünk és nem nagyon hittünk a szemünknek. Nyilván láttuk már a jelenséget televízióban, de élőben még megdöbbentőbb, még brutálisabb volt a Borussia Dortmund eszelős agresszivitású letámadása a mérkőzés első 15 percében. Az, hogy a BVB kihagyta az összes helyzetét ebben a periódusban, már Jürgen Klopp nagy bánata: a Bayern München végül 2–1-re nyerte meg a német házi döntőt, pedig a mérkőzés eleje nem ezt ígérte.

A kérlelhetetlen agresszivitású gegenpressing Jürgen Klopp kedvenc „játékmestere” saját bevallása szerint. És valóban: a rengeteg energiát felemésztő, tökéletes állóképességet és óriási sebességet igénylő letámadásverzió egyik nagy előnye, hogy rengeteg tiszta helyzetet lehet a segítségével kialakítani. A gegenpressinget a Tifo Football videóján az egyik legelismertebb taktikai szakíró, Jonathan Wilson magyarázza el. Klopp „célpontja” a labdás ember, aki egy rajnyi letámadó játékossal találkozik, és – a Liverpool számára ideális esetben – olyan ponton veszíti el a labdát, amelyből szinte rögtön gólveszéllyel kecsegtető szituációt lehet kialakítani.

AZ ELLENFÉL ARCÁBA MÁSZNAK

Lapozzunk tovább a gegenpressingről, és forduljunk egy másik neves szakíró, Simon Kuper teóriájához. Kuper az ESPN-en amellett érvelt, hogy a Liverpool egy új támadóstratégiát (storming, azaz viharzás) alkalmaz, melynek lényege az ellenfél megtörése a minél inkább elnyújtott, extra agresszivitású szakaszokkal. Ilyen volt a Bayern–Dortmund BL-döntő eleje, és ilyen volt a Liverpool sok meccse ebben az idényben.

Kuper idézi az UEFA hivatalos kimutatásait, melyek szerint egyre rövidebb labdabirtoklás (10.62 másodperc átlagban, 8 százalékkal kevesebb, mint a 2014–2015-ös idényben) előzi meg a gólokat, ez pedig arra utal, hogy a türelmes labdabirtoklással felépített akciók helyett a letámadások utáni villámgyors befejezések kapnak egyre nagyobb szerepet.

Kuper szerint a storming és a hasonló stratégiák alkalmazása van amögött is, hogy egyre több a Bajnokok Ligájában a nagy különbségű győzelem. Ennek egyik oka nyilvánvalóan a klubok lehetőségei közötti szakadéknyi különbség, ám az elmúlt években rendszeresek lettek a kiütéses vagy nagyon sima győzelmek nagycsapatok mérkőzésén is. Hogy csak a Liverpoolt említsük: Jürgen Klopp gárdája a nyolcaddöntőt (Portóban 5–0-s siker), a negyeddöntőt (otthon 3–0 a Manchester City ellen) és az elődöntőt (5–2 az AS Roma ellen) is egy meccsen, egy gyilkos hatékonyságú szakasszal alapozta meg.

Ez a storming lényege és kulcsa: legyen a mérkőzésen egy olyan időszak, amely során akár a találkozót, akár egy kieséses rendszerű párharcot el lehet dönteni. A szerzett gólra nem óvatos visszaállás a reakció, hanem a roham a megrendült ellenfélre, és két gól után sem visszaállás, hanem további attak következik. Ha a „viharzás” sikeres, akkor az ellenfél egy szűk húszperces periódusban elveszítheti az összecsapást.

Nézzünk adatokat! A Liverpool a 2017–2018-as idényben 58 tétmeccset játszott, és ezek közel 14 százalékán (8 mérkőzés) volt egy olyan 20 perces periódusa, amelyben három vagy több gólt ért el. Ezen felül további 14 olyan találkozó volt, amelyen egy 10 perces időablakban szereztek két találatot. Míg az utóbbi jelenség meglehetősen mindennapi – gondoljunk arra, amikor egy csapat az eredményt hajszolva kitámad a hajrában, és „belelép a késbe” –, az előbbi nem.

Nem is arra kell gondolni, hogy a Liverpool a kiesőjelölteket szórta meg: a BL-kvalifikáció során, illetve a Bajnokok Ligájában történt 5 a 8 „gyors kivégzésből”. Ezek döntötték el a Hoffenheim elleni selejtezőt, a Maribor és a Szpartak Moszkva elleni egy-egy csoportmeccset, majd a Manchester City és a Roma elleni hazai összecsapást már a kieséses szakaszban. A másik három szenvedő alany a Brighton, a Swansea és (megint csak) a Manchester City volt a Premier League-ben.

„A Liverpool gyors tempója megzavarta az ellenfél játékát a középpályán és a támadóharmadban is. A csatáraik sebessége és mozgása teljes káoszt okozott a City középpályásai között, akik képtelenek voltak ugyanúgy fedezni a védelmüket, mint ahogy arra a Liverpool középpályája képes volt. A házigazdák folyamatos nyomás alá helyezték ellenfelüket, Szalah, Mané és Firmino mindig veszélyes triója pedig be tudta magát erőszakolni a szélsőhátvédek mögé, és folyamatos problémákat okozott a középhátvédeknek is” – írta a City elleni 3–0 után a mérkőzést edzői szemmel elemző The Coaches' Voice.

A siker kulcsa:

PÁNIKOT KELTHET, DE ZABÁLJA AZ ENERGIÁT

A BL-nyolcaddöntőben a Porto négy perc alatt „megfeküdt” (a 25. és a 29. perc között ment el úgy kettővel a Liverpool, hogy még kapufát is lőtt közben), a negyeddöntőben a Manchester City 19 perc alatt kapott három gólt, az elődöntő első mérkőzésén a Roma a 35–45. perc között kettőt, majd az 56–68. perc között további hármat. Gól után a Liverpool még „csavar egyet” a letámadások agresszivitásán, és megpróbálja a megrendítés után padlóra küldeni az ellenfelet, holott nagycsapatok közötti mérkőzéseken a kétgólos fór hagyományosan már visszaállást indokolna.

„Ha kettő-nullára vezet egy csapat és aztán visszaáll védekezni, az ellenfélnek a kieséses, oda-visszavágós rendszerű párharcban csak egy gól kell ahhoz, hogy ismét nyílttá tegye a küzdelmet. Ha egy csapat úgy véli, hogy még többet is berámolhat további rohamozással, akkor ez jobb esélyekkel kecsegtet. Ráadásul egy jó „viharzás” teljes pánikot okozhat az ellenfélnél, amelynek szétesik a helyezkedése. A tökéletes példa Brazília hét-egyes veresége Németország ellen, vagy ahogy a PSG összeomlott az FC Barcelona feltámadásakor. Sőt, még a védekezésben oly erős csapat, mint a Juventus vagy a Real Madrid is szét tudott esni ebben a szezonban az egymás elleni negyeddöntőkön. Ezekben a csapatokban az a közös, hogy hozzá vannak szokva a labdabirtokláshoz, így nagy zavar támad, ha az ellenfél állandóan már a saját térfelükön elveszi tőlük a labdát” – vélekedik Kuper. A szakíró hozzáteszi, hogy a storming legtisztább formáját leginkább azok a csapatok (Liverpool, Napoli, AS Roma) alkalmazzák, amelyek nem abszolút topklubok, tehát nem reménykedhetnek abban, hogy lassabb, kontrolláltabb támadásépítéssel is szét tudják zúzni az ellenfelet.

A Liverpool legjobb esélyét az adja, hogy sebességben, fizikumban és agresszivitásban ellenfele fölé nő, és kihasználva annak zavarát, megpróbálja egy szűk húszperces időszakon belül eldönteni a találkozót. Klopp taktikája persze iszonyatosan „energiazabáló”, és ez abból is látszik, hogy a Liverpool jó néhány alkalommal elfáradt a mérkőzések végére testben és mentálisan, így képtelen volt kontrollálni a hajrát. Ez egy Real Madrid szintű, nagy mérkőzések finisében híresen jól összpontosító együttes ellen végzetes is lehet.

EGY NAGY HIÁNYZÓ

A szezon elején ezt lehet, hogy furcsa lett volna leírni, de Alex Oxlade-Chamberlain nagyon is hiányozni fog a Liverpoolnak a BL-döntőn. „Ox” ugyanis egészen tökéletesen illik Klopp modelljébe: agilis, erős és gyors, agresszív, s ami még fontosabb, pontosan tudja, mikor kell letámadni és benyomulni kulcsfontosságú területekre.

Csapatjátékban a Liverpool a Philippe Coutinho helyére betett Oxlade-Chamberlainnel még jobban működött, és ez rendkívül fontos Kloppnak, aki a játék kulcsának azt tartja, hogy kollektívaként tökéletesen dolgozzon együtt a legénysége a pályán. Vagy ahogy Oxlade-Chamberlain magyarázta: „ha egy ember is picit másképp mozog, mint ahogy azt az edző szeretné, akkor az elindít egy láncreakciót. Nagyon magasan indítjuk a letámadást, és ha egyvalaki is rosszul dolgozik, azzal az összes játékos munkáját elronthatja”.

Mivel a Liverpoolnak igencsak „vékony” a középpályás-választéka, Oxlade-Chamberlain kiesése komoly problémát jelent. Klopp 4–3–3-as formációjának jobb oldalán Wijnaldum helyettesítette Oxlade-Chamberlaint az elődöntő visszavágóján, a Chelsea elleni rangadón az általában szélsőhátvédként bevetett Trent Alexander-Arnold kezdett a középpályán (Jordan Henderson pihent, Wijnaldum középre húzódott), a Brighton elleni bajnoki szezonzárón pedig már annyira „elfogyott” a Pool, hogy Klopp inkább hadrendet váltott és két belső középpályással játszott.

Megnyugtató megoldás még mindig nincs, mindenesetre az jó hír a Leverpoolnak, hogy a döntő előtti, hétfői nyílt edzésen már a csapattal tréningezett az izomsérüléséből felgyógyuló BL-gólpasszkirály James Milner és a március óta hátproblémák miatt kényszerpihenőn lévő Emre Can is.

MIVEL LEHET MEGÁLLÍTANI A LIVERPOOLT?

A Liverpool a 2017–2018-as idényben csak hét tétmérkőzésén maradt gólképtelen. Le tudta nullázni a Poolt a kifejezetten defenzív taktikával pályára lépő West Bromwich Albion, Swansea, Stoke City és Everton, az Anfielden a „buszt betoló” Manchester United, a liverpooli támadójátékot megbénító Chelsea, valamint a Klopp-csapatra ötgólos verést mérő Manchester City. Továbbá a BL-ben egyedül a Porto úszta meg kapott gól nélkül egy már eldőlt párharcban, míg a Ligakupában a Leicester verte meg 2–0-ra az elég tartalékos Liverpoolt.

A Real egészen biztosan nem viselkedik a Premier League kisebb csapataihoz hasonlatosan, és Zinédine Zidane lehet bármennyire is pragmatikus, annyira nem lesz az, mint José Mourinho, akit az Anfielden a 0–0 kiharcolásán kívül semmi sem érdekelt. Talán Mourinhónak az Old Traffordon alkalmazott taktikája (Manchester United–Liverpool 2–1) és Conte rafinériája (Chelsea–Liverpool 1–0) adja a legjobb nyomot a madridiaknak.

Mindkét mérkőzésben közös pont, hogy a labdabirtoklás nem nagyon érdekelte a későbbi győztest, a passzolgatást boldogan átengedte a Liverpoolnak, amely maga is kontrázni szeret. Mindkét csapat felülmúlta a levegőben a Poolt (még Virgil van Dijk megszerzésével is sebezhető felíveléseknél a Pool védelme), rengeteg passzt fogott el, valamint minimálisra korlátozta a jobb szélről induló Mohamed Szalah mozgásterét, cselezési és lövési lehetőségeit. Az egész idényben szenzációsan futballozó egyiptomi a United és Chelsea elleni idegenbeli meccsen is egyvalamiben tudott csak kiemelkedőt nyújtani: elveszített labdákban. Mindkét rivális a szokásosnál mélyebben húzta meg a védelmi vonalát.

„Mindig is úgy gondoltam, hogy pozitív hatása lehet, ha adunk magunknak egy pár extra yardot, és nem próbálunk meg magasra feltolt védelmi vonallal játszani ellenük. Ez be is bizonyosodott. Mi értelme van magasan meghúzott védővonallal futballozni egy olyan csapat ellen, amelynek nincs klasszikus csatára, és a támadói folyamatosan a nyakadon lihegnek, arra várva, hogy sprintelve mögéd kerülhessenek?” – magyarázta Gary Cahill, a Chelsea válogatott középhátvédje.

ÍNYENCEKNEK VALÓ CSATA: SZALAH VS. MARCELO

A BL-döntő egyik legérdekesebb kérdése az lesz, hogy mi történik Kijevben a Real Madrid védelmének bal oldalán. Mohamed Szalah nyilván a jobb szélről indul tükörszélsőként, mint ebben az idényben szinte mindig, ebben az esetben Marcelóval találja szemben magát. Marcelo a világ egyik legjobb szélsőhátvédje, akinek a támadópotenciálja legalább annyira meghatározó, mint a védekezési képességei.

Marcelo tudja, hogy „hátrafelé” pokoli nehéz dolga lesz Szalah ellen, ám ha támadásra kerül a sor, akkor a balra kisodródó Iscóval és Cristiano Ronaldóval igencsak izzasztó estét tudnak szerezni a tapasztalatlan Alexander-Arnoldnak, illetve az Oxlade-Chamberlaint helyettesítő jobb belső liverpooli középpályásnak. Nagyban Zidane-on is múlik, hogy mit engedélyez Marcelónak: hagyja-e szokása szerint támadni a balhátvédjét, kockáztatva azt, hogy hatalmas tér nyílik Szalah előtt a kontráknál, vagy visszafogja, akkor viszont egy potens támadófegyvert áldoz fel?

Eddig a két kiváló játékos három tétmeccsen nézett farkasszemet. A londoni olimpián a csereként beálló Szalah pont Marcelo mellől rúgott gólt, és hozta fel 3–2-re az egyiptomiakat Brazília ellen, de a Real Madrid az AS Roma elleni mérkőzéseken kétszer is le tudta nullázni Szalah csapatát. Utóbbi ugyan mindkétszer együttese legtöbb lövéssel és csellel kísérletező tagja volt, ám a labdavesztések számában is kiemelkedett az első találkozón, a blancók pedig simán léptek át a Román. Persze azóta Szalah a világ egyik legveszélyesebb támadójává nőtte ki magát (Marcelo meg, mint a Bayern München ellen is látszott, még mindig nem a hibátlan védekezéséről ismert).

„Azt hiszem, a Real stábjának adnia kellene egy fotót Szalahról, hogy Marcelo mindig fejben tarthassa, és jóval óvatosabban kezelje a balszárnyat. A Madrid védelmének sokkal figyelmesebbnek kell lennie, hiszen a Liverpool olyan gárda, amely az ellenfél hibáiból él” – vélekedett a királyiak egykori sportigazgatója, Jorge Valdano.

Hogy mennyire tud megélni saját erényeiből és a Real Madrid hibáiból? Szombat este eldől.

BAJNOKOK LIGÁJA
DÖNTŐ, KIJEV
20.45: Real Madrid (spanyol)–Liverpool FC (angol) (Tv: M4 Sport, élőben az NSO-n)