Nem a Barca, nem a PSG: ez a kis csapat a katari futballkulcs Európához

Persze a katari futballálmokat általában ennél magasabb szinten látjuk megvalósulni. A zászlóshajó a katari tulajdonosok irányította francia PSG, a párizsi projektben minden van, mi szem-szájnak ingere: világváros, sztárok, rengeteg néző és rengeteg pénz. Aztán ott van az FC Barcelona, katari mezszponzorával: világváros, sztárok, rengeteg néző és rengeteg pénz. A 2022-es, hazai rendezésű világbajnokság tervei lenyűgözőek. Pénz, energia és idő nem számít, Katar elkápráztatná a világot.

Ehhez képest az Eupen külvárosában egy tűzoltóállomással szemben, háromemeletes, jellegtelen házak szomszédságában meglapuló stadion igen szerény. Pedig az 1947-ben átadott, azóta többször felújított Kehrwegstadion és a mellette levő edzőpályák mögött ugyanaz a katari hatalom és pénz áll.

Ez az európai futball előszobája.

MEGMENTŐ A KÖZEL-KELETRŐL

Az 1945-ben a Jugend Eupen és az FC Eupen 1920 összeolvadásával megalakult AS Eupen (ma KAS Eupen) története nagy részben az alsóbb osztályok szürkeségébe burkolózik.

A klub évtizedekig poroszkált különösebben mély nyomok hagyása nélkül a belga negyed-, harmad- és másodosztályban. Aztán a „pandák” – fehér-fekete klubszínei miatt becézik így az egyesületet – 2010-ben történelmet írtak: feljutottak a belga élvonalba. Ez nemcsak az Eupen, hanem a belga futball történetében is újdonságot jelentett: az országos bajnokság közel 120 éves történetében először jutott a legmagasabb osztályba német nyelvű település csapata.

A Danny Ost vezetőedző irányította Eupen az első élvonalbeli mérkőzésén vezetést szerzett az Anderlecht (!) otthonában, de kikapott 4–1-re, majd vereségek hosszú sora következett.

A 10. fordulóig egy ponttal szerénykedett a csapat, hogy aztán a semmiből 6–0-s csapást mérjen a Sint-Truidenre. Az Eupen formája javult, ám ez sem bizonyult elégnek: a klub a 13. pozíciónál egyszer sem állt jobban a tabellán, a 15. helyen végzett, ami a hihetetlenül bonyolult belga rendszerben osztályozók sorát, és végül kiesést jelentett. A játékoskeretből számunkra a legismerősebb az Újpestben is szereplő Alessandro Iandoli neve lehet.

A kicsi és tőkehiányban szenvedő klubnál 2012-ben teljesen váratlan befektetőjelöltek bukkantak fel. A KAS Eupen dombtetőn álló klubházába katari küldöttség érkezett, amely megtekintette a szebb napokat is látott létesítményeket, majd a kicsit szürreális látogatás végén – a Reuters hírügynökség jelentése szerint „szerény összegért” – meg is vette a klubot. Sokan nagyot néztek, nem utolsósorban az eupeniek, akik mindenre számítottak, csak arra nem, hogy katari tulajdonosok lesznek.

A közel-keleti befektetők a piaci hírek szerint aprópénznek számító négymillió eurót tettek le, ebben a klub kétmilliós adósságának kifizetése is benne volt. Az új tulajdonosok a KAS Eupen profi futballszakosztályának irányítását vették át, a klub többi szakosztálya maradt helyi kézben. Az Eupen utánpótláscsapatai szintén kapnak pénzügyi támogatást Katarból, ám a szakmai munkába nem szólnak bele a befektetők.

ÉRTÉKES SZUVENÍR

A vásárlók a katari Aspire Zone Foundation (AZF) képviselői voltak. A 2004-ben emíri rendelettel alapított, független, ám állami támogatást kapó akadémia 2008 óta stratégiai fontosságú üzleti egységnek (SBU) minősül Katarban. A hivatalosan megfogalmazott cél: katari sportolók kiválasztása és fejlesztése, egyben középfokú oktatása is. Az Aspire egész Katarra kiterjedő megfigyelő- és kiválasztó rendszert üzemeltet, együttműködve a Katari Olimpiai Bizottsággal és a Legfelsőbb Oktatási Tanáccsal.

Nagy ívű, szép és hasznos elképzelés, más kérdés, hogy a katari fiatalok nem tolonganak sportolni, még akkor sem, ha az Aspire a világ legjobbjai közé tartozó infrastruktúrával és a legmagasabb szintű képzést biztosító, elit kluboknál tanult edzőkkel dolgozik. Az akadémia elkezdett hálózatot építeni. Az Aspire Dreams humanitárius és sportprojekt keretében 13 afrikai, 2 ázsiai és 3 latin-amerikai ország fiataljait figyelik meg, szerveznek számukra tornákat, biztosítanak képzést, majd a legjobbak Katarba kerülhetnek, a központi akadémiára. Az itt végző játékosok professzionális versenyeztetése viszont megoldatlan volt.

A H. O. P. E. fantázianevű projekt célja, hogy az Aspire-in végző, katari vagy más országokból érkező fiatal játékosok európai kluboknál kapjanak fejlődési lehetőséget. Az ifjú játékosok olyan csapatoknál tréningezhetnek, mint a Real Madrid, a Villarreal, a Real Sociedad, a Red Bull Salzburg vagy a LASK Linz.

És itt jött képbe a KAS Eupen, mert kellett egy ugródeszka.

„Azt akarjuk, hogy az általunk képzett játékosok a világ legjobbjai közé kerüljenek. Ehhez szükségünk volt egy saját klubra” – magyarázta a New York Timesnak az Aspire Football Dreams igazgatója, a német Andreas Bleicher.

A katariak olyan bajnokságot kerestek, amelyben elég magas a színvonal, kevés korlátozás vonatkozik az Európai Unión kívülről érkező játékosokra, illetve az ország élvonala bent van a nemzetközi megfigyelőrendszerek fókuszában. Anglia, Spanyolország, Olaszország és Franciaország az Európán kívüli játékosokra vonatkozó korlátozások miatt kiesett a rostán. A végén Portugália és Belgium maradt a kalapban.

A választás, mint Bleicher elmondta, azért esett Belgiumra, mert itt az akkori jogszabályok szerint három év helyben lakás után már EU-s útlevélhez juthatott a játékos, illetve – mivel az Aspire Afrikában többnyire francia nyelvű országokban toboroz – a francia az egyik hivatalos nyelv, és ez segíti a beilleszkedést. A katariak képviselői direkt kisvárost kerestek a projekthez, hogy ne kallódjanak el az ifjú futballisták.

Az akadémiáról kikerülő katari játékosoknak kötelező az angoltanulás, hogy külföldön is érvényesülni tudjanak. 2012. július elsején megérkezett négy edző és tizenhat játékos. Az első katari „szállítmány.”

A fiatal játékosoknak óriási kultúrsokkot kellett feldolgozniuk. Az afrikai légiósok általában nagyon szegény környezetből származtak, az Aspire-on viszont – katari társaikkal együtt – luxuskörülmények között edzettek, és mindent megtettek a kiszolgálásukért. A bentlakásos rendszer kényelméhez szokott játékosoknak a klub lakásokat bérelt, így meg kellett ismerkedniük az önellátás alapjaival, no és meg kellett szokniuk a nyugat-európai időjárást. Az első évben az új légiósokat a klub gondnokának kellett figyelmeztetnie, hogy lehet, szandálon kívül cipőre és zoknira is szükségük lesz a hideg hónapokban. Az eupeniek még főzőtanfolyamokat is szerveztek nekik.

Minden kezdet nehéz.

VISSZA AZ ÉLVONALBA

Ahogy az Aspire játékosai megszokták az európai életet és futballt, bekerültek a csapatba, ezzel elkezdett kicserélődni a keret. A katari hatalomátvétel utáni első évben a klub elküldte a régi keret meghatározó labdarúgóinak nagy részét. Az újonnan érkező vezetőedző, Tintín Márquez a katari tulajdonosok útmutatását követve járt el: maradtak helyi futballisták – részben mentorszerepben –, ám a főszerepet a Dohából érkező fiatalok kapták. Igaz, ők ugyanúgy kieshettek a rostán – ha nem teljesítettek megfelelően, mehettek vissza Katarba. Vagy ahová akartak.

A Katarból jött játékosok ugyanannak az ügynöknek, Lamine Savanénak az ügyfelei, képi jogaik felett pedig az őket képző Aspire rendelkezik. A belga futballminimumbért kapják – ez 2014-ben 77 ezer euró (23.7 millió forint) volt egy szezonban. Nem kényeztetik el őket – és az őket „gúzsba kötő” szerződésük miatt a katari akadémia akkor is nagyot kaszál rajtuk, ha nagyobb klubokhoz kerülnek. Viszont megnyílik előttük az európai futball ajtaja.

A 2012–2013-as idényben az Eupen a belga másodosztály 8. helyén végzett, majd kétszer egymás után osztályozón maradt le az élvonalbeli szereplésről. Harmadjára már sikerült, a 2015–2016-os bajnoki 2. hely feljutást ért – miután a Royal White Star Bruxelles nem kapta meg az első osztályhoz szükséges licencet.

A katari háttérrel felvértezett Eupen, úgy néz ki, megragadhat az élvonalban: szerény, de tisztes, 4–3–8-as mérlegével jelenleg a 11. helyen áll. A csapat legnagyobb nevű játékosai spanyol ajkúak: a venezuelai válogatott, spanyolként U19-es és U21-es Eb-t, a Barcelonával Bajnokok Ligáját, európai Szuperkupát, klubvilágbajnokságot és három spanyol bajnokságot nyerő Jeffrén és az Espanyolban 220 bajnoki mérkőzésig jutó, spanyol kupagyőztes csapatkapitány, Luis García.

Jeffrén és Luis García a jelen sztárjai, míg az Aspire neveltjei már a jövőt jelképezik: a legutóbbi belga fordulóban, a Genk ellen hét akadémista volt a kezdő tizenegyben. Az együttes szezonbeli 23 bajnoki góljából 11 fűződik Aspire-játékosok nevéhez. A vezetőedző spanyol, Jordi Condom Aulí.

„A cél egyelőre a bennmaradás, aztán a konszolidáció a belga élvonalban. 2012-es érkezésünk óta 13 játékos jött a KAS Eupenhez a katari Aspire Akadémiáról, és 25 ösztöndíjas az Aspire Football Dreams projektből” – mondta az AFP hírügynökségnek Bleicher.

MIT PROFITÁL EBBŐL KATAR?

Feltehetjük a kérdést, vajon mi ebben a jó Katarnak? Miért éri meg a közel-keleti államnak egy európai futballklub működtetése?

A válasz szakmai, anyagi és presztízsszempontokat is érint. Az Aspire akadémia problémája, hogy végzős játékosait – legyenek azok Katarban vagy az afrikai központ Szenegálban – nem tudja megfelelő szinten elhelyezni.

A katari bajnokságból gyakorlatilag lehetetlen karriert építeni, míg Szenegálban a körülmények nem megfelelőek. Az Aspire európai partnerklubjainak egy része túl nagy ugrást képviselne, így az Eupen a szakmailag megfelelő belépőpont, amely sok játék- és fejlődési lehetőséget biztosít a fiataloknak a belga bajnokságban.

Anyagilag az Aspire kétféleképpen járhat jól: a labdarúgók továbbadásával és a képi jogaikkal. A katariak rendkívül szigorú szerződést kötnek a fiatal futballistákkal, melyben kikötik: „ha egy játékos igazán jó lesz, akkor szabadon használhatjuk a képmását.” Ez pedig – ha sikerül sztárt kinevelni – sokmilliós biznisz.

Az Aspire-projekt működtetése természetesen presztízst hoz az arab államnak. Négy kontinensen épülnek ki nemzetközi együttműködések, forog az állami támogatású alapítvány neve, amely hivatalosan humanitárius missziónak is tekinti a tevékenységét. Nem hivatalosan a sportdiplomáciai kapcsolatok építéséből is profitál.

És persze van még egy negyedik ok is. 2022-ben Katar labdarúgó-világbajnokságnak ad otthont, és kimondhatjuk, hogy eddig kevés rendező ország futballja állt ennyire alacsony szinten. A válogatott sosem került története során az első ötvenbe a világranglistán, jelenleg a 91. helyen szerénykedik. A válogatási lehetőség igen korlátozott a játékosok alacsony száma miatt. Az elmúlt egy évben a nemzeti csapatba meghívott 46 futballistából 25 Katar határain kívül született – Brazíliától Franciaországig, Szenegáltól Szaúd-Arábiáig honosítanak a katariak mindenfelől.

Az igazán neves, Katarban játszó légiósok azonban általában már szerepeltek tétmérkőzésen hazájuk felnőttválogatottjában, így honosításuk a FIFA szabályai (melyek vérségi kötelékhez vagy helyben éléshez kötik a honosítást) szerint nem lehetséges, marad a resztli. Az pedig nem elég jó. Sokatmondó, hogy a szövetségi kapitány Jorge Fossati a minap azzal fenyegetőzött, hogy lemond, ha a katari szövetség – mely több fiatalt akar a csapatban látni – nem engedélyez további honosításokat.

Az Aspire világelitet képviselő infrastruktúrájával és edzőivel 18 éves korig megfelelő képzést biztosít a fiataloknak, legyenek katariak vagy más országbeliek. Még a külföldiek is kötődni kezdenek az országhoz, ezzel könnyebbé válik a honosításuk – bár ez hivatalosan nem szerepel a program céljai között.

A katari játékosok fel- és beépítése viszont igen: az akadémia egyik büszkesége a támadó Akram Afif, aki a Villarreal kölcsönjátékosaként a Sporting Gijónban szerepel, a másik az Eupen villámgyors, apró termetű balhátvédje, Fahad al-Abdulrahman. Az Aspire programja eddig 10 országnak adott 44 válogatott labdarúgót. A 2014-es vb selejtezőin a katari csapat tagjainak 18 százaléka Aspire-képzést kapott – ne feledjük, a legidősebb akadémiai osztály futballistái 1990-es születésűek.

„Az akadémia korosztályos csapatainak növendékei rendre bekerülnek az U-válogatottakba, és mindent megteszünk azért a Katari Labdarúgó-szövetséggel kooperálva, hogy olyan játékosokat neveljünk ki, akik Katart képviselhetik a nemzetközi színtéren. Az akadémia nem katari tagjai természetesen kérhetik honosításukat, de ez a labdarúgó-szövetség és az olimpiai bizottság hatásköre. Mindenesetre minden procedúrának teljesen szabályszerűnek kell lennie. A katari akadémián sportoló tanítványaink nyolcvan százaléka helyi. Tizenegy és tizennyolc év közötti fiatalemberek sportolnak és tanulnak itt, magas szintű edzésmunkát, orvosi és pszichológiai hátteret kapnak. A legmagasabb szintre készítjük fel őket. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy erős kerethez segítsük Katar válogatottját a 2022-es világbajnokságon” – magyarázta Trevor Smith, az akadémia képességfejlesztési programjáért felelős angol szakember.

Hat év múlva elválik. Ne lepődjenek meg rajta, ha a vb nyitó mérkőzésére kifutó katari válogatott gerince Aspire-neveltekből áll majd.

És azon se, ha ezek a játékosok megjártak egy belga kisvárost, Eupent.