Egyszerre dörömböl a magyar és a román válogatott kapuján

– Ha meghívást kapna a magyar válogatottba, igent mondana?
– Természetesen. Nem is gondolkodnék rajta.

– Most akkor a magyar vagy a román csapat a cél? Itt is, ott is jelentős visszhangot kapott a román válogatott kerethirdetéséhez fűzött megjegyzése: „Ha nem kellek, hát nem kellek. Talán legközelebb, csak nehogy túl késő legyen, mert rövid időn belül megkapom a magyar állampolgárságot. A magyarok nagyon figyelnek engem.”
– Amelyikbe először hívnak, abba megyek. Megbeszéltem a családommal, arra jutottunk, ez így helyes.

– Tehát ha úgy hozza az élet, érzelemmentesen, szakmai alapon dönt.
– Valahogy úgy. Jól végiggondoltam, nincs mit mérlegelni. De azért a magyar válogatottságra nagyobb az esély.

– Ezt miből szűrte le?
– Én ezt így gondolom.

– Idézett nyilatkozata így folytatódik: „Úgy tartottam, jó, ha magyar állampolgár is leszek, sohasem tudni, mit hoz a jövő. Figyelmeztettek, ne legyen meglepetés, ha az állampolgársággal együtt a behívót is megkapom.” Ezek szerint még nincs meg a magyar állampolgársága?
– Megvan már, csak az esküt kell hozzá letennem. Be kell menjek Csíkszeredára, ott van erre mód.

– Mondatainak hangvétele azt sugallja, rossz néven vette, hogy Christoph Daum szövetségi kapitány nem válogatta be az Örményország és Kazahsztán ellen készülő román keretbe.
– Számítottam a meghívójára. Úgy éreztem, megérdemeltem volna, hogy legalább a bő keretben bizalmat adjon.

– Kapott bármiféle jelzést a német edzőtől?
– Nem, de neki nem is kell megindokolnia, kit miért választ vagy nem választ ki.

– Maradjunk a rideg, józan megfontolásnál. Milyen előnnyel jár, ha a magyar válogatottba hívják?
– Ismerem a nyelvet, számít a kötődés. Bukarestben nem szeretnének egy magyar nevű játékost.

– Volt ez ügyben rossz tapasztalata? Előfordult, hogy magyarként hátrányt szenvedett a román futballban?
– Nem. Jól érzem magam, befogadtak a társak a Botosaninál is.

– Milyen érvek szólnak a román válogatott mellett?
– Romániában lakom, és szerintem itt iramosabb a foci.

– Egyaránt fenntartások nélkül venné fel a magyar és a román mezt?
– Nem lenne probléma.

– Nézte az Európa-bajnokságon a magyar válogatott mérkőzéseit?
– Néztem.

– Milyen érzésekkel?
– Meglepett a csapat remek szereplése, nem számítottam arra, hogy ilyen jól teljesít.

– És a román?
– Azt is néztem, persze. Két pontot jósoltam neki, egyet szerzett.

– Mire alapozta a kijelentését, hogy figyelik Magyarországról?
– Beszéltem egy-két játékosügynökkel, ők mondták. Nem tudom, hogy igaz-e.

– Tehát nincs pontos értesülése erről…
– Nincs.

– Arról hallott-e, hogy az MLSZ egy ideje kiemelt figyelmet szentel a határon túli magyar játékosoknak?
– Nem tudtam, de örülök neki.

– Hogy képzeli, a magyar válogatottat milyen szerepkörben, kinek a helyén tudná segíteni?
– Erről korai beszélni. A pályán kell bizonyítanom.

– Tegyük fel, arra kéri önt Bernd Storck, hogy jellemezze magát. Hogyan mutatkozna be?
– Bal oldali középpályásként játszottam a legtöbbet, de az utóbbi időben gyakran a csatár mögött kaptam helyet, sőt néha jobbszélsőként is.

– Nem haragudtak meg önre Romániában, amiért nyitott a magyar válogatott felé? A román futballközvélemény azért ki van élezve az efféle megnyilvánulásokra.
– Igen, ki van élezve. Ha megharagudtak rám, hidegen hagy. Én csak elmondtam a véleményem.

– Eddig egyik válogatottba sem hívták. Mit lép, ha egyszerre érkezik levél innen is, onnan is?
– Leülök, és megbeszélem a családommal, mit csináljak.