Ötvenéves a megzabolázhatatlan brazil zseni, Romário

„Másik bolygóról érkezett, mert olyan szögből tud gólt lőni, ahonnan nem lehet” – nézett nagyot annak idején a néhai Bobby Robson, aki a holland PSV-nél igyekezett kordában tartani (1990–1992) a pöttöm, mindössze 167 centiméterre növő Romáriót.

Nem ő volt az első edzője európai egyesületnél, hanem Guus Hiddink, a jelenleg a Chelsea menedzsereként dolgozó tréner. Ő így emlékszik vissza a brazil csodacsatárra: „Huszonkét évesen került hozzánk, tudtuk, hogy tehetséges, de hogy ekkora önbizalma legyen... Mindig észrevette rajtam, ha egy-egy mérkőzés előtt feszült vagyok. Odajött hozzám, s azt mondta, nyugalom, mester, bevágok három gólt, simán nyerünk. A vicc az, hogy az esetek többségében tényleg így történt.”

Érdekes módon Romáriót mindössze nyolc évig csodálhattuk európai klubcsapatoknál (1988–1993 PSV; 1993–1995 Barcelona; 1996–1997 Valencia), ebből ötöt Hollandiában töltött – ott lett világhírű, a második és a harmadik szezonjában lejátszott 55 meccsén 61 gólt szerzett.

Benne azzal, amelyikről PSV-s csapattársa, a 73-szoros holland válogatott kapus, Hans van Breukelen így nyilatkozott: „Nyolcvankilenc őszén az előző szezonban BEK-döntőt játszó Steauával kerültünk össze, az eindhoveni visszavágón hamar előnyt szereztek a románok, összesítésben már kettő nullára vezettek. Végül öt egyre nyertünk, és továbbjutottunk, Romário három gólt ért el. A harmadikra mondhatnám, hogy olyat csak a zsenik lőnek, de amit csinált, arra még a zsenik sem képesek. Megkerülős csellel indult, a tizenhatoson belül pedig egyszerre fektette el a hátvédet és a kapust a lövőcselével. Ha nem látom, el sem hiszem.”

Egész pályafutása során be volt oltva a fárasztó edzésmunka ellen, tehát alapvetően most az következik, hogy mi mindent ért volna még el, ha csak feleannyira szorgalmas, mint amennyire tehetséges. De nem következik. Neki így volt jó. És ezáltal nekünk, futballrajongóknak is.

„Esélyem sem volt megzabolázni ezt a trópusi halat, kétlem, hogy bárkinek is sikerült – vallott róla Robson. – Péntekenként teljesen használhatatlan volt, mert készült az éjszakai bulira. Úgy értem, minden pénteken. Ha volt meccsünk másnap, ha nem. Sohasem drogozott vagy alkoholizált, csak kólát ivott, viszont hajnalig táncolt mindenféle nőcskékkel. Ezt a klubhoz beérkező névtelen telefonhívásokból tudtuk meg. Az átmulatott éjszaka után persze késő délutánig henyélt, ilyenkor majd' szétrobbantam a dühtől. Mégis be kellett tennem a kezdőcsapatba, mert a kihagyása egy-két gól mínuszt jelentett volna számunkra.”

Nekünk annál is többet: sírig őrzött emlékeket, a futballvilág egyik legérdekesebb, legszínesebb darabját.

Egyszer azt találta mondani, születésekor Isten kiválasztotta őt, így hát szerényen mi csupán annyit kérünk a Teremtőtől, hogy akkor éltesse is sokáig!

50 ÉV, 50 REMEK GÓL