FIFPro: minden negyedik futballista depresszióval küzd

A vizsgálatokban hat ország (Ausztrália, Írország, Hollandia, Új-Zéland, Skócia és Egyesült Államok) nemzeti játékosszervezetei vettek részt – írja cikkében a hlsz.hu.hlsz.hu.

A nemzetközi játékosszervezet igyekezett feltárni azokat a tényezőket, amelyek a labdarúgók esetében különös jelentőséggel bírnak. Sportpályafutásuk során a lábsérülések nagy kockázati tényezőt jelentenek. Különösen a térd és a boka területe problémás, mert a teljes gyógyulás hosszú ideig tart, szemben a kisebb zúzódásokkal, amiknél jóval rövidebb a rehabilitációs időszak. A hosszan tartó sérülések már abba a kategóriába esnek, ahol mentális sérülés érheti a pályafutásáért aggódó futballistát, ezért a műtét(ek) okozta fizikai beavatkozás mellett a lelki tényezőket sem szabad elhanyagolni, figyelmen kívül hagyni.

Különösen azokban az országokban lehet ilyen esetekben mentális betegségtől tartani, ahol a játékosok szociális támogatása alacsony szinten áll.

Minden labdarúgó, aki részt vett a felmérésben, a pályafutása során tapasztalt jelentősége szerint osztályozhatta a depresszió tüneteit, úgymint a szorongást, a kiégést és az önértékelési zavarokat, továbbá az életvitellel kapcsolatban az egészségre káros hatású tevékenységeket, mint a dohányzás, italozás, vagy az egészségtelen étkezés. Az önbevalláson alapuló kérdőívek kitértek a hosszú, egy hónapot meghaladó sérülés, a sebészeti beavatkozás, egy családtag halála, a szakmai stábbal, játékostársakkal fennálló rossz viszony okozta stresszhelyzet hatásainak vizsgálatára is.

A játékosok közül 180 aktív hivatásos labdarúgó (országonként: 3–26 százalék) számolt be valamilyen tünetről, amely mentális betegségre utal. Különösen a szorongás és a normális táplálkozási szokások megváltozása volt jellemző. A kiégést (5 százalék) és az önértékelési zavarokat (3 százalék) kevesen említették. Az alkohollal kapcsolatos problémáiról közel 25 százalék (!) számolt be, míg a dohányzást csak 7 százalék említette.

A visszavonult futballisták közül országonként 5–42 százalék számolt be mentális betegséggel összefüggő tünetekről. A szorongás és étkezési zavarok ebben a körben már 40 százalék (!) előfordulást mutattak. A kiégést 15–20 százalék említette. Az alkohollal összefüggő problémákat több mint 30 százalék, a dohányzást 12 százalék jelölte meg.

Az aktív játékosok közül 174 tett említést a pályafutása során (eddig) történt súlyos sérülésről (egy sérülés: 32 százalék, két sérülés: 20 százalék, több sérülés: 17 százalék). Ezek közül 31 százalék a térdízület, 12 százalék a bokaízület területét érintette. Összesen 170 műtétről számoltak be, amelyeknek több mint fele volt kapcsolatban a térd és a boka sérülésével.

A tanulmány kimutatta, hogy a fentiekben említett életesemények melegágyai a depresszió kialakulásának. Egy aktív játékosnak minél több sérüléssel együtt járó, és/vagy családi, szociális problémával kell szembenéznie, annál nagyobb a valószínűsége, hogy nála szorongás, kiégés, vagy depresszió alakul ki.

A visszavonult játékosok 60 százaléka önként döntött az aktív sportpályafutás befejezése mellett. A nagy többségük (85 százalék) heti átlagban 38 órát dogozik. Négyötödük szenvedett labdarúgóként egy vagy több súlyos sérülést, 70 százalék esett át ezzel kapcsolatos műtéte(ke)n.

A FIFPro következtetése szerint a mentális betegségek tünetei sokkal súlyosabban érintik a visszavonult játékosokat, mint az aktívakat. A közelmúltban bekövetkezett életesemények és az alacsony társadalmi támogatottság mindkét csoportban – aktívak és visszavonultak – érezteti negatív hatását.

Az ok-okozati tényezők pontos meghatározása további feltáró vizsgálatokat igényel, ezért a nemzetközi játékosszervezet a St. Marianna University munkatársaival együttműködve egy sor országban – például Finnországban, Franciaországban, Japánban, Norvégiában, Paraguayban, Peruban, Spanyolországban, Svédországban – folytatja a kutatást annak érdekében, hogy kidolgozza az aktív és visszavonult hivatásos labdarúgók mentális egészségét megőrző programját.