A tizenegyesrúgásokról már rengeteg kutatást végeztek, az esetek túlnyomó többségében viszont a rúgók szempontjából közelítették meg a kérdést, ezzel szemben a brit pszichológusok vizsgálódása a kapusok viselkedését állította középpontba.
Az elemzők az 1976 és 2012 közötti időszak világ- és Európa-bajnoki mérkőzéseit vizsgálták meg kutatásuk során, és fő megállapításként arra jutottak, hogy miután egy kapus három lövést kapott ugyanabba az irányba, a következő rúgásnál a kimutatások szerint szignifikánsan az ellenkező irányba vetődik.
Ez a viselkedés a pszichológusok szerint tipikusan a „szerencsejátékosok tévedéseként” írható le, amely viselkedéstípus jellemzően nagyobb esélyt tulajdonít egy kimenetelnek, miközben a valóságban továbbra is 50-50 százalék a végződési esély.
„Az ilyen esetekben a kapusok 69 százaléka a legutóbbi labdával ellentétes irányba vetődik, és csak 31 százalék ugyanarra” – fogalmazott Erman Misirlisoy, a University College London kutatója a BBC-nek.
A kutatás másik vezetője, Patrick Haggard szerint az a csapat, amelyben a tagok megbeszélik egymással a lövési irányokat, növelheti a találati esélyek számát, ugyanakkor erre alig van gyakorlati példa.
„A rúgók elképesztő nyomásnak vannak kitéve, és mindenki a saját pillanatára koncentrál. Az egyes ítélet-végrehajtók nem fordítanak elegendő figyelmet a megelőző rúgásokra, amelyből amúgy jósolható lenne, mit csinál következő alkalommal a kapus” – fogalmazott a szakember.
A kutatás egyik legérdekesebb „felfedezése” ugyanakkor az, hogy nem volt érdemes vizsgálni a középre rúgott labdákat.
„Az analízisünk során úgy döntöttünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a középre rúgott tizenegyeseket, mert azok olyan ritkák. Kevesebb, mint az esetek 10 százalékát teszik ki. És a kapusok az esetek mindössze 2.5 százalékában maradnak középen, azaz a rúgók ezt esetlegesen könnyen kihasználhatják gyakrabban középre rúgva a labdát” – mondta Misirlisoy.