A FIFA 2006 óta szigorítja a normákat a labda gömbölyűségét illetően: az idén hatályos előírások szerint legfeljebb 1.3 százalékkal térhetnek el a labdák a tökéletes gömbtől, ami alaposan megnehezíti a hagyományosan kézi erővel dolgozó pakisztáni labdakészítők dolgát – írja keddi cikkében a Football Economy.
Az új előírások a rosszabb minőségű, de a tökéletes gömböt jobban megközelítő, kisebb költséggel előállítható, gépi varrású labdáknak kedveznek, és manapság már az így dolgozó kínai, thaiföldi gyártók uralják a világpiac mintegy felét.
Tíz évvel ezelőtt a világ futball-labdagyártása központjának számító pakisztáni városban, Sialkotban mintegy százezren foglalkoztak a labdák varrásával, és kezeik közül került ki a világ futball-labdáinak 85 százaléka. A számok azóta visszaesést mutatnak: 2007-ben még 40 millió labdát gyártottak a városban, idén már csak 22 milliót – és csupán 10 ezren végzik a munkát.
Egy tehetséges pakisztáni labdakészítő naponta 3-4 labdát képes elkészíteni – egy labda nagyjából 3000 öltést igényel –, darabjáért 67 pennyt (nem egészen 240 forintot) kap, míg egy géppel dolgozó munkás napi adagja 50 labda, fizetsége pedig darabonként 175 forint.
A legenda szerint először 1889-ben készítettek futball-labdát Sialkotban, bár az igazából csak javítás volt: a brit hadsereg egyik tisztje bízott meg egy helyi mesterembert a legénység elnyűtt játékszerének megreparálásával. A leleményes bőrműves gyorsan felskiccelte a szabásmintát, és hamarosan ő látta el labdákkal az Indiában állomásozó brit csapatokat.
Az angolok kitartanak a kézi varrású termék mellett: a Premier League-ben használt labdákat továbbra is a sialkoti Silver Star cég munkásai készítik.