Eltűnt 91 bajnoki cím: romlás és pusztulás FutballEurópában

A topbajnokságokban dúló élet-halál harcot (a teljes veszteséglistát lásd a cikk alján) a Nemzeti Sport Online szokás szerint napról napra követte. Mindannyian fel tudjuk idézni, hogy például az angol FA-kupa idei győztese, a Wigan kiesett a Premier League-ből; hogy a Palermo hiába cserélgette a megszokottnál is eszeveszettebb tempóban az edzőket, nem lehetett maradása az olasz Serie A-ban; és hogy a német élvonal két (a Bundesliga-korszak előtti) bajnokát is elveszítette (Düsseldorf, Greuther Fürth – utóbbi egyetlen meccset sem nyert meg hazai pályán!).

A spanyol Primera Divisiónban kifejezetten veretes névsor fölé húztak vastag fekete vonalat: egy idényre visszatért, de újra kiesett az egyszeres bajnok Deportivo, elbúcsúzott a KEK- és VVK-győztes Zaragoza, és velük együtt alászállt az ezredforduló éveiben KEK-döntős, BL-főtáblás Mallorca. Nagy vesztesei persze nem csak a nagy ligáknak vannak...

Az athéni AEK története második leghosszabb aranymentes időszakát éli, kínlódja, szégyenkezi végig ezekben az évtizedekben (legutóbb 1994-ben volt bajnok), s vezeti a jobbra látható szomorú listát – azaz a legtöbb bajnoki címet kellett képletesen bedobozolnia ama bajnokcsapatok közül, amelyek a 2012–2013-as szezonban (illetve a naptári évet követő bajnokságok esetén 2012-ben) kiestek az élvonalból.

A BL és az El főtáblájáról jól ismert sárga-fekete klub alászállása meglehetősen tanulságos. Athén kétfejű sasa tollfosztottan veselkedett neki az idénynek, eredményei ennek megfelelően alakultak, és amikor a mélyrepülés során mégis felcsillanni látszott a remény, a saját szurkolói feladták rá az utolsó kenetet. A Panthrakikosz elleni hazai meccsen egy öngól több hónapnyi frusztrációt lobbantott lángra az ultrákban, akik berohantak a pályára, és üldözőbe vették (egykori) kedvenceiket. A meccs félbeszakadt, a liga levont két büntetőpontot, és ezzel biztossá is vált a fájdalmas búcsú. Az AEK először esett ki az élvonalból.

Jelentős szerepet játszanak a klubkassza közelében zajló nem kívánatos események egy másik nagy múltú klub, a svájci Servette vergődésében is. A genfi csapatnak (az amatőr korszakkal együtt) 17 országos bajnoki címe van, a harmincas években kezdődő svájci profi éra első aranyérmesét is benne tisztelhetjük, a csillogó vitrin azonban nem ér fel menlevéllel a nehéz időkben. A csődhelyzet az elmúlt évtizedben egészen a harmadik vonalig süllyesztette a gárdát, és bár a lassú visszakapaszkodás még El-indulást is eredményezett, az idén megint lefelé kanyarodott az ösvény, méghozzá meglehetősen meredeken.

Szép gyűjteménnyel lépcsőzött lejjebb a sikerkorszakát az ötvenes években élő norvég Fredrikstad és a kilencvenes-kétezres években a topon lévő, ám évek óta pénzügyi krízistől sújtott finn Haka.

KÉT 2008-AS BAJNOKCSAPAT IS ALÁSZÁLLT

Nem Németország az egyetlen, amelynek minden aktuális kiesője korábbi bajnokcsapat. Hasonló a helyzet Norvégiában, Azerbajdzsánban (ahol a Turan fennállása során először pottyant ki) és Izraelben, ahol ráadásul a Hapoel Ramat-Gan nemcsak a hatvanas években zsákmányolt egyetlen bajnoki címét, hanem az idén megnyert országos kupát is magával vitte.

Horvátországban kiesett az egyetlen csapat, amelyik a két nagy, a Dinamo és a Hajduk mellett meg tudta nyerni az 1992 óta létező független horvát bajnokságot (NK Zagreb). Csehországban és Szlovákiában kísértettek a csehszlovák idők: előbbi bajnokságából kiesett egy korábbi csehszlovák bajnok (Hradec Králové), utóbbiéból pedig egy korábbi csehszlovák kupagyőztes, az eperjesi alakulat (Tatran Presov).

A fenti listát böngészve láthatjuk, hogy néhány kieső bajnoknak meglehetősen régen volt alkalma kézbe kapni az aranyszínnel fogó tollat: ilyen a két német klub, aztán a Fredrikstad, a svéd GAIS, a skót Dundee FC vagy éppen az északír whiskeylepárló munkások által alapított Lisburn Distillery, amely hat bajnoki címéből ötöt még a 19. és 20. század fordulóján gyűjtött be, az újabb időkben azonban erősen szédeleg az első és a másodosztály között.

A régi bajnokok közé tartozik a holland Willem II is, amely viszonylag stabil, több mint két évtizedes – és egyszer (1999) még BL-főtáblás kiruccanást is lehetővé tevő – élvonalbeli lét után három idényen belül már másodszor esik ki.

Akad persze a lehanyatlók között olyan is (a norvég Stabaek és a walesi Llanelli), amelyik még 2008-ban is a legjobb volt hazájában. Utóbbi most nemcsak gyalázatosan teljesített, de felszámolás útján meg is szűnt. És ezzel meg is érkeztünk utolsó alfejezetünkhöz, ahol a kiesés nem szakmai bukás: a baj sokkal mélyebben gyökerezik.

AKAD, AKIT KIZÁRTAK, AKAD, AKIT KÉSŐBB VISSZAVETTEK

Már az előző évben is jéghideg szelek tomboltak a varsói Polonia körül, de Ireniusz Król személyében még akadt egy befektető, aki mentőövet dobott. A klub akkor még túlélte a válságot, de sok játékosát elveszítette – nem úgy a napot is eltakaró adóssághegyet. Így történhetett, hogy hiába a körülményekhez képest kiváló hatodik hely, a licenc odalett, és két évvel a centenáriuma, tizenhárommal az egyetlen bajnoki címe után a Polonia valahová az amatőrligák mélyére zuhant. Ami itt tragédia, ott megkönnyebbülés: csak így maradhatott benn a tavalyi második helye után idén a 15.-re csúszó Ruch Chorzów – amely nem mellesleg 13 bajnoki címével a lengyel örökranglista második helyezettje...

Ukrajnában csak a csődbe ment, amúgy a hetedik helyen záró Krivbász búcsúzik, a tabella utolsó előtti helyén végző Hoverla és a sereghajtó Metalurh Zaporizzsja megúszta, mert senki sem akart feljutni, leszámítva a második vonal bajnokát, a Szevasztopolt – neki meg ugyebár ott a Krivbász helye. Grúziában az Impulse az 5. helyen, a középmezőnyben végzett, de jelezte: a következő szezont nem vállalja. Így aztán a sereghajtó Bananc Jereván megmenekült a kieséstől.

Romániában az utóbbi években nem egy csapatot fosztottak meg az élvonalbeli licenctől, és nem történt ez másképp idén sem. Már a négy „sima" kieső egyikének papírjai sem ütötték meg a hivatali mércét, és a liga a második vonalba parancsolta a balhés szurkolóiról nevezetes bukaresti Rapidot (8. hely), valamint a kolozsvári Universitateát (12.). Az U nem hagyta magát, egészen a lausanne-i nemzetközi Sportdöntőbíróságig vitte az ügyét, és vissza is kapta az élvonalbeli rajtengedélyét. Az eddigi utolsó, azaz harmadik bajnoki címét tíz éve ünneplő Rapid azonban menthetetlen – gondoltuk.

Csakhogy az U visszavétele után a román szövetség úgy döntött, hogy elkerülendő a páratlan indulós-szabadnapos bajnokságot, kiír egy osztályozót a 18. hely betöltésére – a kieső Concordia Chiajna és a kizárt Rapid számára… A július második hétvégéjén vívott, öt kiállítással és hosszabbítással terhelt meccset a Rapid megnyerte, így bennmaradt az élvonalban.