Újabb „magyar Aranylabda”, Puskás egy ponttal Hidegkuti előtt

Újfent magyar labdarúgó, sőt – az 1952-es esztendőhöz hasonlóan – újfent Puskás Ferenc nyert szerkesztőségünk retróankétján, ám a balösszekötőt ezúttal nem az Aranycsapat másik összekötője, Kocsis Sándor követte a lajstromban, hanem a támadósor minden posztján bevethető, rendeltetésszerűen (visszavont) középcsatár Hidegkuti Nándor. Az is különbség az 1952-es szavazáshoz képest, hogy amíg Puskás azon 26 egységet vert a második helyezett Kockára, az 1953-as ankéton már nem volt ekkora fölénye: Öcsit csupán egy pont választotta el az Öregtől.

AZ ÖREG

„A magyar futball egyik legnagyobb éve az Aranycsapat lábai elé térdepeltette a nemzetközi közvéleményt is. Immár Sebes Gusztáv csapatát kiáltották ki a vb első számú esélyesének, és játékosait többre tartották, mint a két, egyaránt háromgólos különbséggel legyőzött válogatott, az olasz és az angol sztárjait. Hidegkuti Nándor mesterhármast ért el az évszázad mérkőzésén, és ő szerezte az első gólt a római stadionavatón, az olaszok ellen. Két góljával oroszlánrészt vállalt az októberi bécsi győzelemben is. Ráadásul csapata, a Vörös Lobogó lett a magyar bajnok" – fogalmazott ankétunkra írt évértékelőjében Dénes Tamás, az NS korábbi főszerkesztője, szakíró.

Nem mellékesen, tesszük hozzá, Hidegkutit az év játékosának is megválasztották Magyarországon. „Szédületes technikája, roppant áttekintése, fáradhatatlansága, óriási területet betöltő játéka, remek passzai, önzetlensége mellett is mindig ébren levő egyéni vállalkozó kedve, lövő és fejelő tudománya, cselsorozatai, amelyekkel Sindelar-szerűen tudta tisztára játszani magát, gyorsasága, különösen gyors labdavitele mind-mind hozzájárult, hogy ebben a nagyszerű esztendejében – övé legyen az év játékosa cím, rang, dicsőség” – méltatta a világ legszűkebb élvonalába a 30. életévén túl berobbanó Öreget Hoppe László Labdarúgó-bajnokságaink 1901–1969 című kötetében.

S ha mindez még mindig nem lenne elég a nagyszerű 9-es játékának általános, de különösen az 1953-as esztendőre igaz ismertetéséhez, elemzéséhez, álljanak itt Török Péter szavai a 6:3 – az évszázad mérkőzése című könyvből: „Gyémánttengelyként működtette a génsebészeti pontossággal összerakott csapatgépezetet. Az ő csodálatos egyénisége adta a taktikához a rugalmasságot, a bonyodalmak nélküli változtatás lehetőségét, az árnyalatok színskáláját.”

A 6:3 ÖSSZEFOGLALÓJA

Hidegkuti nemcsak a szépségre, a kunsztokra, a fifikára, az elmés meglátásokra, a taktika pontos, ugyanakkor sokszínű megvalósítására adott 1953-ban, hanem a „lényegi kérdésekre” is: ő szerezte a legtöbb gólt az évet veretlenül záró válogatottban. Hét meccsen nyolcszor volt eredményes, Puskás ugyanennyi találkozón hatszor talált kapuba (Kocsis mutatója 5/1). Az Öreg csupán egyszer szerzett ennél is több gólt, 1954-ben kilencet, de akkor majd’ kétszer annyi, 13 mérkőzésen szerepelt összesen.

ÖCSI

„Puskás Ferenc is igazán nagyszerű évet zárt, talán az utolsó makulátlant hazai pályafutása során. Két gólt lőtt Rómában, s kettőt a Wembleyben. Utóbbi kettő közül az egyik, a visszahúzós, a magyar futballtörténelem egyik leghíresebb gólja (Öcsi elfektette Billy Wrightot – a szerk.)” – írja Dénes Tamás. Puskás 27 találattal gólkirály is lett a magyar bajnokságban – az önmagához képest haloványabb Kocsist (24), valamint Hidegkutit (23) megelőzve. Ez volt a negyedik, egyben utolsó magyar gólkirályi címe, ezt követte még ugyancsak négy spanyol.

Mivel ő volt az Aranycsapat kapitánya s már akkor is a „legismertebb magyar” (labdarúgó), a nemzetközi közvélemény elsősorban vele, s nem mondjuk Kocsissal, Bozsikkal, Grosiccsal vagy éppen Hidegkutival azonosította a magyar futball sikereit (természetesen remekül is futballozott azokban az években), már 1953-ban több egyéni díjjal kitüntették. Főképp az Európa-bajnoki címmel szinte ekvivalens Gerö-kupa-győzelemnek (lásd római stadionavató) és a 6:3-as londoni diadalnak köszönhetően a földrész legjobb játékosának választották, és a tekintélyes World Soccer ankétján is befutott elsőként. Hangsúlyozzuk: már 1953-ban!

GYŐZELEM A RÓMAI STADIONAVATÓN

„Ez az a Puskás-mozdulat, amely megrendítette Angliát a Wembleyben. Figyeljük meg a tökéletes uralmat a labda felett” – idézi a tekintélyes Daily Mirrort Puskás legendássá váló gólja kapcsán a 6:3 – az évszázad mérkőzése című könyv, kiemelvén, hogy a Mirror a „világ legnagyobb labdarúgójaként” aposztrofálta a magyar 10-est a londoni kilencven perc után.

1953-AS FA-KUPA-DÖNTŐ