Hová lett Youri Djorkaeff?

Kiváló társak és szakemberek között játszhatott karrierje során: Bálint László, Gustavo Poyet; Frank Leboeuf, Iván Hasek; Lilian Thuram, Glenn Hoddle, Emmanuel Petit, Rui Barros, Franck Sauzée, George Weah, Enzo Scifo, Victor Ikpeba, Jürgen Klinsmann, Sonny Anderson, Thierry Henry és Arsene Wenger; Bernard Lama, Raí, Nicolas Anelka, Julio Dely Valdés, Patrice Loko; Gianluca Pagliuca, Giuseppe Bergomi, Javier Zanetti, Paul Ince, Nwankwo Kanu, Iván Zamorano, Ciriaco Sforza, Aron Winter, Paulo Sousa, Diego Simeone, Álvaro Recoba, Ronaldo és Roy Hodgson; Miroslav Klose, Olaf Marschall és Otto Rehhagel; Iván Campo, Jay-Jay Okocha; Brett Emerton, Aaron Mokoena; Claudio Reyna, Juan Pablo Angel és Mo Johnston segítették a karrierjét.

A válogatottal megfordult az 1996-os és a 2000-es Európa-bajnokságon, a 2001-es Konföderációs Kupán, illetve az 1998-as és a 2002-es vb-n is. Általában remekül futballozott a tornákon, csak az utóbbi alkalomkor nem a legjobban ment neki: a Szenegál elleni nyitómérkőzésen a sérült Zinedine Zidane-t kellett volna pótolnia, de Djorkaeff nem bizonyult méltó helyettesének. „Hatvan percig szenvedett, képtelen volt megfelelni a kihívásnak, ezért is kellett lecserélnem" – mondta róla kapitánya, Roger Lemerre. Ki is került a kezdőből a 34 esztendős futballista, majd a vb után bölcsen lemondta a válogatottságot.

Színes játékstílusa, gólérzékenysége, kiváló technikája, gyorsasága, parádés cselezőkészsége kora egyik legismertebb labdarúgójává tette. 1994-ben hármas holtversenyben a francia pontvadászat, a Ligue 1 gólkirálya lett. 2006-ban vonult vissza, 37 évesen. Nem hétköznapi közjátékok utózöngéjeként: ekkor már az MLS-ben futballozott, és a nyáron azt kérte klubja vezetőitől, hogy engedjék haza sürgősen, mivel súlyos családi problémái vannak. Az amerikai egyesület teljesítette a kérését, aztán legnagyobb csodálkozásukra egy frankfurti mérkőzésen, ahol a francia válogatott játszott, felbukkant Djorkaeff a lelátón ülve a tévéközvetítésben...

Nem mellékesen előtte őrizetbe vette őt a német rendőrség, mert még 2001-ben – amikor a Kaiserslauternben légióskodott – balesetet okozott, majd továbbhajtott a helyszínről. Nem mellékesen amiatt is meggyűlt a baja a hatóságokkal, hogy a Bundesligában futballozva olyan szerződést kötött, amelyben garantáltak nekik egy alapbért, amelyet Németországon belül utaltak, de ezen felül minden hónapban egy külföldi bankszámlára is fizettek neki egy nagyobb összeget, amelyet a személyével kapcsolatos jogok átengedése címén kapott. Csakhogy az utóbbi tranzakcióról a felek elfelejtették értesíteni az adóhatóságot...

Az amerikai klubban ki is telt a becsülete, ősszel közös megegyezéssel szerződést bontottak. „Úgy éreztem, eljött az idő – mondta az akkor 38 éves klasszis. – Fizikailag még mindig a csúcson vagyok, mentálisan azonban már jóval nehezebb a dolog."

A Kígyó becenévre hallgató Djorkaeff kiadott egy kislemezt még 2000-ben („Éld a fényed" címmel), de nem ezen a vonalon tevékenykedett a visszavonulása után, hanem gyermekkori csapatának elnöke lett. Szinte családi vállalkozásként vezeti a klubot, hiszen az Union Generale Armenienne de Décines-nek (Lyon külvárosában) a bátyja az alelnöke, édesapja pedig a menedzsere. Az ottani stadiont a két válogatott Djorkaeffről nevezték el, egyébként a bátyja az ügynöke volt, öccse, Micha pedig az Alés-ban futballozott anno. Ma már pontosabban csak tiszteletbeli elnökként tevékenykedik hősünk, mert Amerikában, New Yorkban telepedett le, ahol egy futballiskolát is létrehozott.

2009-ben felvetődött, hogy a PSG-nél mint tanácsadó kerül alkalmazásba, majd idén nyáron az élvonalából kieső Monaco kérte fel, hogy valamiképpen működjön közre a csapat gyors újjáépítésében. A volt labdarúgó egy ekkor adott interjújában kifejtette, hogy a Strasbourg és a Grenoble is kérte a segítségét. 2010-ben pedig elárulta, hogy szívesen vezetné az örmény labdarúgó-válogatottat, és szeretné, ha édesapja után őt is felkérnék erre a posztra, ám az illetékesek nem reagáltak érdemben a felvetésére.

Kerülgeti, kerülgeti a futballt Djorkaeff, nincs tehát kizárva, hogy előbb-utóbb a kispadon vagy egy vezetőségben, sportigazgatóként találkozunk újra az egykori kiváló támadó középpályással.