104 csapat, 525 év, 69 bajnoki cím - ezt siratja Európa

Van, amelyik agyonverve; van, amelyik osztályozón; és van, amelyik adminisztratív döntéssel. Van, amelyik röpke egy év elteltével; van, amelyik több mint három évtized után. Van, amelyik két éve még bajnok volt; van, amelyik 23-szor volt bajnok. Van, amelyik önszántából, és van, amelyik ki sem húzta az idény végéig.

Egyvalami közös az alább mustrált 104 európai futballcsapatban: mindegyik a legutóbbi idényben vett kényszerű búcsút hazája első osztályú labdarúgó-bajnokságától. A csapatok most megszakadó élvonalbeli időszakait összegezve 525 évet kapunk, és amennyire „tartalmatlan" ez a szám, annyira érzékelteti a (régi szép) idő(k) múlását a másik: a kiesők összesen 69 bajnoki címet visznek magukkal a mélybe.

TÖRZSTAGOK – AKIK TALÁN NEM HITTÉK EL, HOGY ŐKET IS ELÉRHETI A VÉGZET

Mint mellékelt táblázatunkból is látható, a Monacóval az élen – és a sorban előkelő helyen álló MTK-val együtt – jó néhány olyan csapat esett ki hazája élvonalából, amelyik legalább tíz éve folyamatosan ott szerepelt.

A Monaco hét esztendeje még Bajnokok Ligája-döntőt játszott; nem mellesleg furcsa fintora a sorsnak, hogy éppen most zárult le a spanyol Deportivo La Coruna hosszú élvonalbeli időszaka is – azé a Deporé, amely abban a bizonyos 2003–2004-es BL-kiírásban nyolc gólt szedett be Monacóban az európai kupatörténelem egyik legemlékezetesebb mérkőzésén...

A Benelux-államokban két „őskövület" puhult meg végzetesen az elmúlt hónapokban. Az edzői posztot néhány hónapon át betöltő László Csaba révén a belga Charleroi vergődését hétről hétre nyomon követtük, mint ahogyan a sok hollandiai magyar légiós teljesítményét figyelve a Willem II-ét is.

Az első holland profi bajnokság győztese – amely nem is olyan régen a BL csoportkörében is megmutatta magát – évek óta az élvonal alsó peremén egyensúlyozott, és most le is zuhant.

Az egyszeres csehszlovák bajnok Brnóban és az ukrán Metalurg Zaporizzsjában közös, hogy ott voltak az utolsó csehszlovák, illetve szovjet bajnokságban, és most először estek ki a csehből, illetve az ukránból – bár a Metalurg egyszer (2003) csupán egyik vetélytársa pénzügyi csődjének köszönhette a megmenekülést.

Majdnem ugyanez érvényes a Vardar Szkopjére is – a macedón csapat az utolsó előtti idényben szállt alá a jugoszláv első osztályból, folyamatos ott tartózkodás után most pedig a macedónból.

A görög Iraklisz és a román Gloria Bistrita esete rendhagyó, róluk lejjebb.

A kiesők gyászba borult táborában a fenti „aggok" jelentik a kisebbséget; a 104 kieső közül 44 mindössze egy esztendőt élt meg az élvonalban feljutását követően.

KORÁBBI BAJNOKOK – AKIKET A RÉGI DICSŐSÉG SEM MENTHETETT MEG A SZÉGYENTŐL

Huszonhárom korábbi bajnokcsapat szurkolói merengenek ezekben a hetekben a régi dicsőség megismétlésének fogyatkozó esélyein.

Ebben az összevetésben toronymagasan az MTK vezet, azaz a bajnoki trófeák szempontjából a kék-fehér egylet az öreg kontinens legnagyobb vesztesége.

S úgy látszik, a huszonhármas szám ebben a skatulyában végzetes: a Hidegkuti-stadion lakói éppen ennyi bajnoki címmel a birtokukban szállnak alá rövidebb-hosszabb – egy ilyen patinás egyesület esetében megállja a helyét a kifejezés – pokoljárásra.

A Monaco és a Deportivo dicsőséglistájáról már idézgettünk, de érdemes még egy kicsit időzni itt. A Sampdoria egykor BEK-döntőt játszott, és még az elmúlt idényben is a BL-ért selejtezett, az Európa-ligában szerepelt, erejét a jelek szerint felőrölte az igénybevétel.

Az Eintracht Frankfurt valaha UEFA-kupát nyert, a Lens és az Unirea Urziceni nem oly régen a BL csoportkörében vitézkedett – sőt az utóbbi két esztendeje még Románia bajnoka volt.

Viszonylag gyorsan zuhant a csúcsról a mélybe néhány további csapat is: az andorrai Encamp (2002), az albán Elbasani (2006) és az ír Drogheda United (2007) az utóbbi évtizedben bajnok volt hazája bajnokságában – igaz, az utóbbi több hónappal a vélt búcsú után, az egyik vetélytárs (Sporting Fingal) csődje és visszalépése következtében visszakapta tagságát..

A Lárisza az egyetlen nem athéni (pireuszi) vagy szaloniki görög bajnok (1988), a linzi LASK volt Ausztria első nem bécsi illetőségű bajnokcsapata (1965) – egy-egy darabka történelem mindkettő.

S egy kuriózum Svájcból: az alpesi ország mindkét kiesője (Bellinzona, St. Gallen) bajnokcsapat.

Ugyancsak két bajnok található a zöld asztal mellett alaposan felduzzasztott román „fekete légióban" (az Unirea mellett a Craiova) és a francia kiesők között is (Monaco, Lens).

S bár bajnoki címmel nem büszkélkedhet, idekívánkozik a Birmingham City esete is: A „kékek″ az idén megnyerték a Carling Ligakupa döntőjét az Arsenallal szemben, de fájdalmukra a trófeát nem használhatták pajzsként a Premier League-tagság megtartásáért vívott, az idén különösen éles csatában.

VÉGLETEK – A LEGNAGYOBB ÉS A LEGKISEBB KÜLÖNBSÉGEK A TABELLA VÉGÉN

A szabadesésben közlekedők között is szédítő volt az albán Elbasani sebessége, amelyet egy hárompontos levonás is katalizált.

A franciák abszolút újonca, az Arles-Avignon sorsa is gyorsan megpecsételődött, a szerb Csukaricski győzelem nélkül hullott ki.

Két klubnak nem volt ponthátránya, és mégis... Az orosz Alanyija Vlagyikavkaz vesztét a győzelmeinek nem elégséges száma, a korábbi kétszeres svéd bajnok Atvidabergs FF-ét a rosszabb gólkülönbsége okozta.

Egy felvonással tovább reménykedhettek az osztályozóra ítélt klubok, amelyek közül most kettőt emelünk ki.

A belga élvonal abszolút újoncát, az Eupent azért, mert az egyik élet-halál harcot, a Charleroi ellenit megnyerte, hogy aztán a második ligából érkezőkkel szembeni osztályozót – a belga bajnokság igazi útvesztő – „csont nélkül", hat meccsből hatot elveszítve elbukja.

A montenegrói Mornar kipottyanása pedig azért érdemel említést, mert a csapatnak otthont adó Bar városkának nem ez volt az egyetlen vesztesége az elmúlt idényben; kiesett ugyanis az újonc OFK Bar is!

Elillant néhány nagy túlélőbajnok szerencséje is: a kazah Okzsetpesz elődje 2003-ban kiesett, de jogot vásárolva azonnal visszaügyeskedte magát, majd 2007-ben egy vetélytárs kizárásával menekült meg. Ezúttal nem volt kibúvó. A moldovai Dinamo Bender gyors egymásutánban kétszer is a bajnoki létszámemelésnek köszönhette, hogy az utolsó helyről nem csúszott a mélybe – nos, az idén nem bővítették a mezőnyt…

RENDHAGYÓ ESETEK – KIZÁRÁSOK, FELOSZLÁSOK VAGY A KETTŐ EGYÜTT

Vannak csapatok, amelyek nem a bajnokságban nyújtott végzetesen gyenge teljesítményük miatt kénytelenek egy (esetleg több osztályt) bukfencezni.

Az élre mindenképpen Románia kívánkozik, ahol két patinás csapattól is megvonták a licencet pénzügyi szabálytalanságok miatt. Az egyik a két évtizede stabil élvonalbeli Gloria Bistrita, a másik az ezüstérmes FC Timisoara, amely – az évtized elején egy bukaresti csapat Temesvárra költöztetésével újra megvetvén lábát az élvonalban – néhány hete még a bajnoki cím egyik fő várományosa volt... A két klub csak a fellebbviteli eljárás eredményében reménykedhet

Térjünk vissza a fentebb már szóba került a görög Irakliszra is, amelyet átigazolási szabálytalanságok miatt zártak ki. A szaloniki klub legutóbb 1980-ban kényszerült búcsúzni az élvonaltól – akkor éppenséggel bundavád miatt...

Szlovéniában az újonc Triglav a pályán kiharcolta a jogot a további élvonalbeli játékra, ám problémák adódtak a licence körül – mivel nem egyedül a kranjiakat érinti az ügy, még az is elképzelhető, hogy nyolc csapatosra csökkentik az élvonal létszámát.

Örményországban az utolsó helyezett Sirak megmenekült, végül nem is volt igazi kieső – a Kilikia önmaga feloszlatásával átvágta a gordiuszi csomót. Hasonlóan járt a Sporting Fingal Írországban, megmentvén ezáltal a húsz év után kiesni látszó, utolsóként záró Droghedát.

Ugyancsak szomorú sors jutott a litván bajnokság egy idénnyel korábbi ezüstérmesének, a Vetrának is. A vilniusi klubot előbb többször pontlevonással büntették adminisztratív kihágások miatt, majd alig túl a szezon felén kizárták – mi más lehetett volna a történet logikus befejezése, mint a megszűnés.