R. Dinamite, Pelé, R. Sara, Bochini – Ezredes Úrnak tisztelegj!

Sportlegek rovatunk egyik korábbi részében (Paolo Maldini elnökségi tag lett a Csak 18 éven felülieknek! klubban) már szóltunk a profi egyletek leghűségesebb futballistáiról, ám csupán szolgálati idejük hosszúságát gyűjtöttük ki akkor, mérkőzéseik számát nem. Nos, a Raúl-klubváltás apropóján utóbbira is sort kerítettünk végre, újfent nem csak külföldön nézve szét.

A WALESI, AKI LEELŐZTE CHARLTONT

Amíg a Real csúcstartója 741 fellépést számlál, az örök rivális, a Barcelona meccsrekordere csaknem kétszázzal kevesebbet, ráadásul a királyiakat legtovább szolgálók közül nyolcan is több fellépéssel büszkélkedhetnek, mint a Barca-csúcsot 548 meccsel tartó Migueli. Legalábbis egyelőre.

Xavinak (527 meccs a legutóbbi idény végén) és Carles Puyolnak (488) ugyanis még jócskán lesz lehetősége e tetemes hátrány lefaragására, elvégre nagyon úgy fest, hogy a katalánoktól mennek majd nyugdíjba.

Ugyanez vonatkozik (mármint a jelenlegi klubból történő visszavonulás) Ryan Giggsre a Manchester Unitednél – a walesi szélsőre, aki egy ideje már amúgy is csúcstartó. Az elmúlt évad végéig 838 fellépést jegyző Giggsy nem kisebb nagyságot taszított le a trónról, mint az MU és az angol labdarúgás első számú legendáját, a világbajnok és aranylabdás Bobby Charltont (759).

A Liverpool egykori walesi csatára, Ian Rush 660 mérkőzésnél hagyta abba, teljesítménye ezzel együtt csak a negyedik helyhez volt elegendő, igaz, 14 éve őrzi ezt a pozíciót. Kérdés, meddig, a klub első csapatában éppen Rush távozásának évében, 1996-ban bemutatkozó Jamie Carragher ugyanis úgy tör felfelé, mint a talajvíz: 631 fellépést számlál már.

A „vörösöknél" egyébként csupán egy nem brit, sőt nem európai név található a szereplési öröklajstrom „Top 10"-ében. A felejthetetlen zimbabwei kapuvédőé, a nyolcadik Bruce Grobbelaaré (628).

KISZTIHAND MARADONÁTÓL

Meccshalmozásban, statisztikakészítésben a derék taljánok is legalább olyan jók, mint az angolok – vessünk csak egy pillantást a fentebb címben már idézett Paolo Maldini „adatlapjára”.

A 25 szezonban összesen 902 meccset abszolváló védőfejedelem hatalmas fölénnyel vezeti a Milan vonatkozó örökrangsorát, a mögötte következő Franco Baresi (719) majd kétszázzal kevesebb találkozót számlál. Maldininek 648 bajnokival, 72 hazai, 161 európai és 21 más kupa- (díj-)mérkőzéssel jött össze a 902 fellépés. Őrület.

Érdekes, hogy az adatokat akkurátusan kezelő, azokat imádó, sokrétű statisztikáikról (is) híres németek nemigen vannak összesített klubstatisztikákkal eleresztve. (Legalábbis nem vettük észre...) Bundesliga-adatok közlésében ugyan verhetetlenek, de a liga alapítását, az 1963-at megelőző 60 esztendőről mintha nem akarnának tudomást venni.

Mentségükre legyen mondva, hogy igen zűrzavaros volt az a korszak: két háború, a mostanihoz képest kissé bonyolult, követhetetlen bajnoki rendszerek, miegymás. Ezért aztán talán sohasem tudjuk meg, hogy Fritz Szepan (Schalke, 1925–49), Ernst Kuzorra (Schalke, 1923–49) vagy éppen Fritz Walter (Kaiserslautern, 1937–59) pontosan hányszor szerepelt klubjában.

Dél-Amerika két futballnagyhatalmában, Brazíliában és Argentínában szerencsére más a helyzet – jóllehet a legnagyobb egyletek legnagyobb ikonjai arrafelé később léptek pályára. Így aztán nemcsak azt tudhatjuk, hogy Pelé például 1106-szor, Roberto Dinamite pedig még nála is többször, 1110-szer játszott a Santosban, illetve a Vascóban, hanem azt is, hogy Pelé 1098, Dinamite meg 708 gólt szerzett klubjában. Az Independientének is van egy (majdnem) „ezredese": Ricardo Enrique Bochini, akinek még Diego Maradona is kezet csókolt egyszer (lásd a képet alant)!

SZIKRÁZÓ TICHY-CIPŐK

Nálunk is vannak „egyklubos" meccshalmozók – elég csak Sárosi doktorra, Szusza Ferencre, Bozsik Cucura vagy Sándor Csikarra gondolnunk –, ám a többségről sajnos nincsenek pontos adataink (legfeljebb a bajnoki meccseikről). Magyarországon ugyanis még mindig mostohán kezelik a futballstatisztikákat, ha kezelik egyáltalán...

Lasszóval sem igen fogni olyan klubot (minden tiszteletünk a megboldogult fradista Nagy Béláé!), amelyik minden igényt kielégítő statisztikákkal rendelkezik. Paradox szituáció: a legnagyobb honi focistatisztikusok nem újságírók vagy orgánumok, hanem a profiknál is profibb munkát végző műkedvelők – a legjobb fajtából.

Elég csak fellapozni a Szikrázó cipők című könyvet, majd összeadni a minket érdeklő Furinda-adatokat, s máris megtudhatjuk, hogy Tichy Lajos, a Bp. Honvéd bombázója 1953 és '71 között összesen 802-szer húzta magára az első csapat szerelését.

Vagy kedélyesen elbeszélgetni az amúgy jogot végzett miskolci dr. Nagy Jánossal, és közben jegyzetelni, aszongya: Salamon József 631, Görgei János 649, Veréb György 706, Oláh Ferenc 795. Nagy úr (a Nagy név, úgy látszik, kötelez...) 1950, azaz iskolás kora óta gyártja, vezeti a különféle statisztikákat, bár világ életében elfoglalt ember volt (egy iparvállalat élén állt), arra mindig szakított időt, hogy frissítse kedvenc együttese, a Diósgyőri VTK adatbankját. Köszönjük neki.

*Az egy klub színeiben játszott első osztályú bajnoki meccsek alapján.

Az adatok a 2010. június 30-ai állapotot tükrözik.