Csak a golfpályán üt

Gödre beszéltük meg a találkozót, a golfpálya tőszomszédságába. Amikor a Pongrác-telepen kissrác volt, egyáltalán tudta, mi a golf?Gödre beszéltük meg a találkozót, a golfpálya tőszomszédságába. Amikor a Pongrác-telepen kissrác volt, egyáltalán tudta, mi a golf?

Abban az időben valóban nem a golfozásról álmodoztam, az ottani embereket sokkal földhözragadtabb gondolatok foglalkoztatták, például hogyan lehet a szoba-konyhás lakást kétszobásra cserélni.

Arrafelé, finoman fogalmazva, nem a golfozás volt a kitörési pont…

Persze, de én szentül hittem benne, hogy híres ember leszek. Gyakoroltam aláírni a nevem. Tulajdonképpen autogramot írtam, akárcsak jóval később, befutott sportoló koromban.

Hol kapott rá a golfozásra?

Ezt is a bunyónak köszönhetem: kétezer-kettőben, a Bokszvilágszervezet kongresszusa idején Panamában játszottam először. Nem élveztem, monotonnak tartottam, kimondottan unalmasnak. Aztán lassan ráéreztem az ízére. Ott tartok, hogy vérre menő csatákat vívok napjaink talán legjobb mérkőzésvezetőjével, Joe Cortezzel. Aki veszít, az fizet – szigorúan Joe jótékonysági alapítványának.

És hogy megy?

Változó. Ma negyvennyolc ütés kellett az első kilenc lyukon. Általában negyvenöt és ötven között szoktam teljesíteni. Ha a teljes pályán, tizennyolc szakaszon száz ütés alatt maradok, azzal elégedett lehetek.

A golf időigényes sport. Ennyire ráér?

Egy hat-nyolc főből álló társasággal reggel hétre járunk, és fél tíz körül végzünk. Igaz, hogy tizennyolcas pályát ritkán megyünk, de kilenc lyukat mindig lejátszunk.

Első profi ellenfele nevére emlékszik?

Ahmed Lain.

És ki volt az utolsó?

Várjon csak! Egy amerikai srác, Steve Trumble.

Bizonyos Julio Pablo Chacónt ellenben nem néztek volna meg három és fél millióan a tévében Nagy János ellen, ha az argentin előtte nem győzi le önt. Eszébe jut még profi karrierje egyetlen veresége? Vagy álmodik vele?

Nem. Eszembe sem jut, és nem is álmodom vele. Lezártam magamban a profi pályafutásomat, és nincs bennem rossz emlék, a vereségemmel kapcsolatban sem. Amikor Chacón először bokszolt Nagy Janival, vittem az argentinnak egy fotósorozatot a mi meccsünkről.

Az is benne volt, amikor lement az ötödik menetben?

Az is azon a meccsen történt, nem?

Nem járt volna visszavágó?

Ha rögtön megkapom, esetleg lett volna esélyem. Az év végére már nem voltam ideális állapotban, nem közeledtem a sportolói lét felé, hanem távolodtam tőle. Ráadásul amikor felhozó meccsem lett volna Michal-czewskivel egy programban, Dariusz barátom megsérült, és egyre tolódott a visszatérésem.

Karrierjét követően az egyik legnépszerűbb médiaszemélyiség lett, emellett éttermet nyitott, szerepet vállalt a magyar ökölvívó-szövetségben, profi mérkőzéseket vezet, a Bokszvilágszervezet európai alelnöke, s lehetetlen felsorolni, mit csinál még. Melyik az igazi énje?

Mindegyik! Talán csak az üzleti ügyeimet hanyagolom kicsit.

Az önről megfogalmazott vélemények nagyjából két csoportra oszthatók: mindenre igent mond, hogy megtartsa a népszerűségét, a másik, hogy keresi a bunyó utáni önmagát. Melyik az igaz?

Én nem érzem, hogy ilyen vélemények alakultak volna ki rólam, ráadásul egyik sem igaz, hiszen mániákusan mondom le a meghívásokat, programokat, pontosan azért, hogy minél távolabb tartsam magam a celebvilágtól. A bunyó utáni útkeresés legjobb példája lehetek, mivel rögtön a visszavonulásom után rengeteg feladatot vállaltam, amelyeket mind a mai napig viszek.

Idegesíti, ha azt hallja, Kokó celeb?

Egyáltalán nem idegesít, mert nem tartom magam celebnek. Ha megnézi, a magyarországi celebek többségének bizonyos szempontból tönkremegy az élete, mert a nyilvánosság előtt zajlik. Ezért sem engedek bepillantást a magánéletembe, az én feleségemet, de engem sem látnak majd főzőműsorban. Olimpiai bajnokként sem érzem magam celebnek. Az aranyérmeseket szerencsére nálunk komolyan veszik, megbecsülik. Tökéletesen elégedett vagyok, és aktív életet élek.

Kétezer-hat karácsonyán a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet tagjaként ételt osztott, amikor az egyik rászorultban korábbi sporttársát ismerte fel. Továbbment-e a segítségnyújtásban az egyszeri ételosztásnál?

Bevallom, nem. Ugyanakkor elvem, hogy minden napra jusson egy jó cselekedet. Napi szinten annyi meghívás érkezik, hogy lehetetlen teljesíteni. A jelenlegi gazdasági helyzetben a problémák megoldására Teréz anya is kevés lenne.

Kétezer-háromban, a költészet napján a Nemzeti Színház előtt verset olvasott fel. Ez egyszeri alkalom volt? Tud az olvasásra időt szánni?

Ha azt vesszük, hogy iskolás koromban az önképzőkörben mondtam verseket, szerepeltem, s később is adódtak alkalmak, akkor nem egyszeri alkalom volt, de azt nem állítom, hogy rendszeresen szavalok. Ugyanakkor például mesét mondtam DVD-re. Imádok olvasni, aztán azt veszem észre, hogy sokszor csak a napilapokig, a Magyar Nemzetig és a Magyar Hírlapig jutok el. Az NS Online-t azonban mindig megnézem.

Maradjunk is az internetnél: több mint tízezer címke van Kokóról, a rajongótól kezdve az elítélő megnyilvánulásokig. Idéznék egy passzust: Kokót Chacón és a politika küldte padlóra. Politizál még?

Azt mondom, amit Bajnai Gordon miniszterelnök, hogy nincsenek politikai ambícióim. Csupán kiállok az értékrendem mellett, ha kell, és ezt szerencsére a demokráciában meg is tehetem. Mi már kétezer-kettőben éreztük, hogy rossz irányba halad az ország, hogy lezüllesztik az egészség- és az oktatásügyet, s a kultúra, a sport is nehéz helyzetbe kerül.

Úgy fogalmazott: mi. Kiket ért ezalatt?

Nem titkolom, hogy milyen értékrendet vallok, a „mi” azokat foglalja magába, akik velem együtt boldogabb országot, kiszámítható életet szeretnének, és büszkék a magyar értékekre.

Az előbb a sportot is említette. Nem túl lassú a sportirányításban az őrségváltás? Az ön olimpiai bajnok generációjának, Gyulay Zsoltnak, Szabó Bencének nagyobb szerepet kellene kapnia, nem?

Csak a magam nevében beszélhetek, de Gyuzsó és Borkai Zsolt a Magyar Olimpiai Bizottság alelnökei, én elnökségi tag vagyok, a sportolói bizottság elnöke, pedig két évvel ezelőtt azt is megkérdőjelezték, hogy az ökölvívó-szövetségben alkalmas vagyok-e valamilyen posztra. Nem hiszem, hogy előrébb kellene tartanom, jelenlegi munkáim és elfoglaltságaim nem teszik lehetővé a nagyobb szerepvállalást, de ha testhez álló feladatot kapok, mindig a legtöbbet próbálom nyújtani.

Gyakori felvetés önnel szemben, hogy Erdei Zsoltot és Balzsay Károlyt azért illeti erős kritikával, mert irigy rájuk, mondván, nekik sikerült megvédeniük vébécímüket.

Sohasem illettem erős kritikával egyiküket sem, maximum reálisan értékeltem a teljesítményüket, és kevesen vannak Magyarországon, akik annyi területen és annyiképpen segítették a pályafutásukat, mint én. Szerencsére ők is ugyanígy érzik.

Megkerülhetetlen kérdés: Madár és az Universum viszonyát hogyan látja?

Ha az olvasó azt akarja hallani, amit a kvázi szakértőktől vár, akkor az Universum a hibás. Viszont reálisan nézve jelenleg a klub nincs már olyan anyagi helyzetben, mint öt-hat évvel ezelőtt, amikor Európa egyik gazdaságilag legerősebb promóciós cége volt. Az Universum tett Madárnak egy ajánlatot, ezt Zsolt nem fogadta el. Ennyi történt.

Augusztus huszonötödike és huszonnyolcadika között a Bokszvilágszervezet kongresszusát rendezik Budapesten. Ha figyelembe vesszük, hogy Rácz Félix menedzser visszavonulása óta nem létezik magyar profi boksz, ez sportdiplomáciai siker.

Az, de nem sok köze van a hazai hivatásos bunyó helyzetéhez. Egyébként még éppen Félix ötlete volt korábban, hogy próbáljam Európába hozni a rendezvényt, de tavaly az olimpia miatt is kicsúszott a naptárból. A rendezésért a döntő csatát végül Magyarország Brazíliával vívta, mi nyertünk, egyértelmű, hogy a fővárosra esett a választás. Az egykori nagymenők közül Joe Calzaghe, Oscar De La Hoya, Bernard Hopkins ígérte, hogy eljön, Vladimir Klicsko is itt lesz. S az sem mellékes, hogy közel van Göd. Elvégre le kell győznöm Joe Cortezt!