Éljen a király!

Valójában már az Arcalisón eldőlt minden.

A tét sokkal nagyobb volt annál, mint hogy az összetett esélyesei közül ki ér fel elsőként a hegy csúcsára. Ahogy várható volt s utóbb beigazolódott, a kerékpársport új királyának személyéről döntött az etap befutója. A 2240 méteres andorrai emelkedő tetejére a topversenyzők közül Alberto Contador tekert fel elsőnek, s ezzel a favoritok közül már ő állt a legjobban, s innentől kezdve nem is engedte át másnak az első helyet. A hétszeres Tour de France-győztes Lance Armstrong ugyan puffogott egy sort, hogy a spanyol titán a csapatutasítást megszegve támadott 2.5 kilométerrel a csúcs előtt – hiába hangoztatta egy kollégánk három héten keresztül, hogy majd jön Armstrong, majd jön Armstrong –, az amerikai ezúttal nemcsak a viadal megnyeréséhez nem volt elég erős, hanem a szakaszgyőzelemhez sem.

Utóbb kénytelen-kelletlen beletörődött, hogy most nem ő az első számú ember, a rivális csapatok tagjai pedig már sokkal hamarabb rájöhettek, hogy képtelenek bármit is kezdeni az astanásokkal. Ha pedig esetleg valakinek mégiscsak kétsége lett volna a Contador–Armstrong csata végkimenetelét illetően, annak elég volt megnéznie a tizenötödik szakasz befutóját. A Verbierre vezető úton Contador úgy versenyzett, ahogy a nagykönyvben meg van írva, visszaverte a Schleck testvérek támadásait, majd egy jól időzített ritmusváltással mindenkit faképnél hagyott: Armstrongot másfél, a többieket két-három-négy perccel verte meg, eldöntve a Tour-győzelem kérdését.

„Nem gondolom, hogy már megnyertem a Francia körversenyt” – szerénykedett a spanyol klasszis a befutó után. Pedig igen. Ami pedig végképp demoralizáló lehetett a riválisok számára, az a tizennyolcadik szakasz és a második egyéni időfutam volt. Contador bizonyította, hogy ebben a műfajban rengeteget fejlődött az utóbbi években, a korábban csak Pantaninak becézett bringásból sokoldalú klasszis lett.

A tucatnyi spanyol hegyimenő egyikéből összetett győzelemre is esélyes versenyzőig tartó folyamat rögös úton vezetett. A négygyermekes család harmadik fiaként születő bringás Raúl bátyja hatására kezdett el tekerni, noha labdarúgóként és atlétaként is láttak benne tehetséget a szakemberek. Ifistaként szerződött a madridi Real Velo Club Portillóhoz, ahol 15 esztendősen vett részt élete első jelentősebb versenyén. Második évében aratta első győzelmét, majd a sikerek hatására az iskolát is hanyagolta, hogy bringás karrierjére összpontosíthasson. Fáradozása eredménnyel járt, rövidesen az Iberdrola együttese szerződtette, amelyből szinte egyenes út vezetett a spanyol bringa- (és mint utóbb kiderült, dopping-) pápa, Manolo Saiz (ő volt az a csapatvezető, aki az időfutamok során végig üvöltött a kísérőkocsiból, hogy „Venga, venga, venga!”) istállójáig, az ONCE-Eroskihoz. Itt szerezte meg első profi győzelmét a felnőttek között, miután a 2003-as Lengyel körverseny időfutamán az első helyen végzett.

A rohamosan felfelé ívelő karrier 2004-ben átmenetileg megtört. Contadort napokon át erős fejfájás gyötörte az Asztúriai körversenyen, majd rosszul lett, és bukott. Veleszületett agyér-rendellenességet fedeztek fel nála, a műtét során tulajdonképpen a fülétől a füléig végigvágták a koponyáját, s nyolc hónapot volt kénytelen kihagyni. Elmondása szerint akkoriban a rákbetegségéből fantasztikus módon visszatérő Lance Armstrong könyve tartotta benne a lelket (öt évvel ezelőtt talán nem is gondolt rá, hogy mára már beszélő viszonyban sem lesz a hétszeres Tour-győztessel).

Három évvel ezelőtt ő is belekeveredett az egész sportágat megrázó Fuentes-ügybe (ami Saiz és Eufemiano Fuentes jó kapcsolatának ismeretében nem volt meglepő), azonban a hosszas rendőrségi és bírósági procedúra tisztázta, noha többen azóta is kételkednek ártatlanságában. Armstrong visszavonulása után Johan Bruyneel lecsapott Contadorra, így a Discoveryben teljesedett ki pályafutása. 2007-ben a Párizs–Nizzát és a Kasztíliai körversenyt is megnyerte, majd a Tour de France-ot is, igaz, utóbbi sikerhez az is kellett, hogy a dán Michael Rasmussent kizárják a szervezők. A Discovery kivonulása után az Astanához távozott, ahol Levi Leipheimer és Andreas Klöden jelenletében is az istálló első számú embere lett, s ha már – Alekszandr Vinokurov 2007-es doppingügye miatt – nem hívták meg őket a Tourra, „bosszúból” megnyerte a Girót és a Vueltát is. Ezzel ő lett a történelem során az ötödik olyan kerékpáros, aki mindhárom nagy körversenyen győzni tudott, s a harmadik olyan, aki azonos évben nyert az olasz és a spanyol nemzeti viadalon.

Az idei Tour előtt-alatt folyamatosan arról szóltak a találgatások, hogy ő vagy Armstrong-e az első számú ember. Nos, Contador megadta a választ a kérdésre. Ráadásul az elmúlt évtized legnagyobb bringásának jelenletében demonstrálta, hogy ő lehet a következő évtized meghatározó kerékpárosa.

Akár a visszatérésre készülő Vinokurovval az Astanában, akár Valverdével a Caisse d’Epargne-ban, akár valamelyik más csapatban.