Jól vezényelt a karmester

NS-OSZTÁLYZAT: 3

A legtapasztaltabb az abszolút újonc ellen: így is felvezethettük volna a szombat esti pápai mecscset. A hazaiak kispadján Véber György először dirigált NB I-es csapatot, míg néhány méterrel odébb az immár 648. meccsénél tartó Garami József adta az utasításokat. Érdekes párharcnak ígérkezett kettejük küzdelme, hogy aztán a pályán bebizonyosodjon: ami elég a másodosztályban, az nem biztos, hogy eredményes az NB I-ben.

Nagyjából kétezer néző figyelte, ahogy újra első osztályú meccset rendeznek a Perutz Stadionban. Volt közöttük harminc MTK-szurkoló is, és bizony ők nézhették elégedetten a mérkőzést. Nem csoda, kedvenceik helyenként szépen, kulturáltan, higgadtan járatták a labdát, eldugva a pápaiak elől. Olykor szemre is tetszetős kék-fehér akciók futottak végig a pályán, s ha az egyébként jól játszó Lencse László koncentráltabb, már több góllal is vezethettek volna a vendégek. Szembetűnő volt, hogy az MTK mennyivel gyorsabb futballt játszik, s azt már mi tesszük hozzá, hogy az lenne az igazán üdvözítő, ha a kék-fehérek ezt a stílust nemcsak itthon, egymás között alkalmaznák, hanem a nemzetközi porondon is.

A rutint képviselő Garami József a kispad oldalának dőlve állva, nyugodtan figyelte fiai játékát, és talán benne is megfogalmazódott egy mondat: Kanta tanár úr. Mert bizony Kanta József, aki sérüléséből visszatérve immár csapatkapitányként dirigálja az MTK-t, remekül futballozott, minden megoldása, átadása élményszámba ment. A másik kispadnál Véber György, aki annak idején maga is hasonló erényekkel büszkélkedett, már kevésbé lehetett lelkes, jóllehet övéi között is volt egy karmester, Bárányos Zsolt, aki bizony meglehetősen magára hagyatottan harcolt a jóval szervezettebb, kapuja elé gyakorlatilag áthatolhatatlan falat húzó MTK-val. Véber György ugyancsak állva figyelte a történéseket, olykor dühösen dőlt neki a kispadnak, máskor pedig nagyokat ugrott mérgében.

Az évről évre fiatalabb MTK győzelme egy pillanatig sem forgott veszélyben, és ha Szűcs Lajos nem véd bravúrosan, nagyobb különbségű is lehetett volna. Ám az újoncnak nincs miért szégyenkeznie, ha tovább tart Véber György lendülete (márpedig efelől ne legyen kétségünk), akkor előbb-utóbb az övéi is felveszik az első osztály ritmusát.

S ki tudja, Véber sok-sok év múltán már Gyuri bácsiként beérheti Garami Józsefet is…