Nem a harag motiválja

Mi vonzotta Nyíregyházára?Mi vonzotta Nyíregyházára?

Nem mi, hanem ki – pontosított a nyelvünket néhány honi celebnél jobban beszélő Honma Kazuo. – Szentes Lázár személye volt a döntő: ismét vele akartam dolgozni. Akad törlesztenivalóm vele szemben, ugyanis amikor Pápán volt az edzőm, nem éltem a bizalmával. Gond volt a játékengedélyemmel, ráadásul sérült voltam, ezért a mester egy meccsen sem tudott beállítani. Az ellenben az edzéseken is kiderült számomra, hogy remek szakember, így amikor megkeresett a Spartacus, úgy éreztem, kaptam egy új esélyt arra, hogy megháláljam a bizalmát.

Szép szavak, de attól tartok, a diósgyőrieket nem hatja meg.

Haragszanak rám, ezzel tisztában vagyok. Valamennyire meg is értem őket, mégiscsak az ősi vetélytárshoz szerződtem, de ahogy én tisztelem a DVTK szurkolóit, nekik is respektálniuk kell a döntésemet.

„A japán emberek mentalitásáról sokat hallottam, tapasztaltam is, ez nem arra emlékeztetett”. Tudja, kit idéztem?

Benczés Miklóst, a Diósgyőr megbízott edzőjét. Fájó szívvel olvastam a nyilatkozatát. Furcsálltam a szavait, azt pedig végképp nem értettem, hogy a mondandójába miért kellett belekeverni a japán mentalitást. Nem akarom Benczés Miklóst bántani, de fel nem foghatom, hogyan beszélhet japán szemléletről, amikor rajtam kívül egy japán embert nem ismer. Ha már itt tartunk: szerintem egy nemzetnek nincs is mentalitása. Ismerek ezer magyart, mégsem jelenthetem ki, hogy ismerem a magyarok beállítottságát, hiszen mindannyian különböző személyiségek, mindannyian másként viselkednek. Tehát az én mentalitásomat lehet kritizálni, de a hazámét megítélni nem!

Tényleg nem várhatott volna még egy-két napot az aláírással?

Nem! Múlt kedd este egyeztettem először a Nyíregyháza vezetőivel, arra a találkozóra a diósgyőriek tudtával mentem el. Éppen Benczés Miklós volt az, aki azt kérte tőlem, ne kötelezzem el magam a Spartacushoz, legyek még türelemmel. Bár már kedden megegyezhettünk volna, az óhajnak eleget téve úgy utaztam vissza Miskolcra, hogy nem állapodtam meg a nyíregyháziakkal. Másnap viszont már döntenem kellett, és mivel megelégeltem a bizonytalanságot, rábólintottam az ajánlatra. Az elmúlt időszak rettenetes volt, senkinek sem kívánom, hogy olyan helyzetbe kerüljön, amit az utóbbi hónapokban átéltünk. Örülök, hogy a jelek szerint rendeződni látszik a DVTK sorsa, remélem, olyan csapata lesz majd a városnak, amilyet a drukkerek megérdemelnek.

Tisztában van azzal, hová szerződött?

Hogyne, Nyíregyházára.

A Diósgyőr – hogy finonam fogalmazzak – ősi ellenlábasához.

És? Attól még, hogy a Szpari játékosa vagyok, és mostantól a nap minden percében azon vagyok, hogy új klubommal sikeres legyek, szurkolhatok korábbi együttesemnek, nem? Nem haraggal jöttem el Miskolcról, felejthetetlen emlékek kötnek a városhoz és a csapathoz, semmi okom, hogy a vesztét kívánjam. Bocsánat, javítom magam: annak azért örülnék, ha a Nyíregyházától kikapna.

Megnézte már, mikor lesz a nagy meccs?

Csak annyit hallottam, hogy mi leszünk a házigazdák, ám hogy mikor, arról még nem értesültem.

Telefonos segítség: a tizenegyedik fordulóban.

Köszönöm. Két dologban biztos vagyok. Egyrészt fantasztikus hangulat lesz azon a mérkőzésen, másrészt a vendégdrukkerek kifütyülnek… Ha így lesz, azzal vigasztalom magam, hogy csak azt bántja az ember, akit szeret.

Azt tudja, kivel játszanak a harmadik körben?

Látja, ezt tudom: a Ferencvárost fogadjuk. Egyszer már közel álltam ahhoz, hogy a Fradi ellen futballozzak – jobban mondva közel ültem hozzá, merthogy a Pápa kispadján foglaltam helyet… Talán majd most megadatik, hogy pályára lépjek a zöld-fehérek ellen, kíváncsian várom azt a meccset. Még akkor is, ha számomra a Pakssal vagy a Kaposvárral megvívott bajnoki nem kevésbé fontos, mint az FTC elleni.

Ha felhívnék egy japán kollégát, és afelől érdeklődnék, melyik egyesület tagja Honma Kazuo, rávágná, hogy a Nyíregyháza Spartacusé?

Jókor kérdezi ezt, tudniillik éppen néhány hete jelent meg rólam egy hosszú cikk odahaza, és állítólag sokan olvasták. Esetleg az az újságíró is, akit megkeresne…

Nem gondolt még arra, hogy felvegye a magyar állampolgárságot?

Eszembe sem jutott. Én japánnak születtem, az is maradok. Ha több útlevelem lenne, csak elveszíteném az egyiket…

A válogatottságról álmodik?

Ábrándozom róla, de nem ez a legnagyobb álmom. Tudomásul kell vennem, hogy hazám nemzeti együttesébe nem egyszerű bekerülni. Nem adtam fel a harcot, ám ahhoz sok gólt kell szereznem, hogy Nyíregyházáról meghívjanak.

Elárulja, mi a legnagyobb álma?

Nincs olyan. Úgy vagyok vele, hogy megállás nélkül, a legjobb tudásom szerint teszem a dolgom, aztán meglátom, mire megyek ezzel. Álmodozni felesleges. Célba csak úgy érhetünk, ha megdolgozunk érte.

Ez amolyan japán mentalitás.

Tévedés. Ez a hozzáállás Honma Kazuóra jellemző.