A szivárvány szép volt

Szemerkél.

Reménykedünk.

Sajnos csalódnunk kell. Ez még csak a kezdet. Az időjárás tönkreteszi a Unicum-kupa nyitó napját. Csak a legelszántabbak – többek között Földi László, a Vasas és Vad Lajos, a Honvéd trénere – döntenek úgy, hogy a hideg és az eső ellenére is a Margitsziget felé veszik az irányt. A találkozó előtt Varga II Zsolttal diskurálunk, a téma Hegedüs Gábor sajnálatos sérülése, majd amikor a meccsre terelődik a szó, az egri center-átlövő keserédes mosollyal ecseteli, hogy milyen jó lesz majd a szakadó esőben kimászni a vízből, majd visszaugrani a medencébe.

Eközben kollégánk a ponyva alatti cikkírás tudományát próbálja elsajátítani (mi inkább mintegy ötperces előadás kere­tében bekönyörögjük magunkat a fedett VIP-terasz legszélére), ez viszont azzal jár, hogy semmit sem lát a mérkőzésből. Az eső a két mérkőzés között kezd csak rá igazán, nem csoda, hogy kis túlzással többen vannak a büfében, mint a lelátókon. Végül mintegy ezer drukker dönt úgy, hogy az időjárás dacára is kíváncsi az aranykezűekre.

Akik kissé visszafogottan pólóznak – nekik sincs kedvük az esőben való játékhoz. Biros Péter remek ejtése és Kiss Gergely távoli bombája után nekünk áll a zászló, de a nem teljes csapattal érkőző (a keret ifjabbik része az universiadén szerepel – és döntős), szívós ausztrálok kétszer is egyenlítenek. A második negyedben optikai csalódásban van részünk. A levegőben szálló szappanbuborékok üldözése mellett már épp kezdjük örömmel konstatálni, hogy kisütött a nap, de gyorsan rá kell jönnünk, csak a lámpákat kapcsolták fel. Ekkor már eláll a zápor, amit sajnos nem vált fel gólzápor. Kiss Gergely azért kihasznál még egy emberelőnyt, így legalább egy góllal vezetünk a nagyszünetben, de azt kell megállapítanunk, a mieink továbbra is rendkívül takarékosan pólóznak.

A térfélcsere után aztán fordul a kocka. Parádéról továbbra sem beszélhetünk – természetesen a felkészülés jelenlegi szakaszában ez még nem is várható el, annak azonban örülhettünk, lassan, de biztosan kezdenek elhúzni a magyarok. Kis Gábor bombája (a centernek még körülnéznie is volt ideje, annyira egyedül hagyták) után ismét kettő volt válogatottunk előnye, amely a harmadik negyed végére már három, miután egy remek figura végén Varga Dénes, majd megúszásból Kiss Gergely is betalál. Ezt a „gólzáport” viszont már nem bírja az addig is tízgólos vendégelőnyt mutató eredményjelző, amely feladja a küzdelmet, s egyszerűen lenullázza magát.

Persze minden jó, ha jó a vége. Miközben a két csodaszép, egymást keresztező szivárványban gyönyörködünk, egy kicsit megszórják magukat a mieink. A vége háromgólos győzelem. A védekezés dicsérhető volt, a támadásokon pedig van még mit javítani.

Egyezzünk meg abban, hogy a fiúk a szombati, szerbek elleni meccsre tartalékoltak.