Presztízsösszecsapásnak ígérkezett az U21-es Európa-bajnokság döntője, hiszen a német–angol párharcnak gazdag a közös futballtörténelme. A szigetországiakat irányító Stuart Pearce kifejezetten rossz emlékeket őrizhet a riválisról, hiszen csapatával az 1990-es vb és az 1996-os Európa-bajnokság elődöntőjében is tizenegyespárbajban bukott el ellenük. A mostani kontinenstornán a csoportmeccsen 1–1-et játszott a két alakulat (az angolok meglehetősen tartalékosan álltak fel), és ahogy akkor, most is Gonzalo Castro szerzett vezetést. A Leverkusen játékosa Mesut Özil remek kiugratása után jobbal a kapuba pörgette a labdát a kifutó Scott Loach mellett. Az angolok játékán érződött az eltiltott középcsatárok hiánya (a középpályás Lee Cattermolé volt a legveszélyesebb, lécet súroló lövés), a helyükön játszó Theo Walcotton látszott, szélsőként állja meg a helyét leginkább – az Arsenal futballistájának mentségére szóljon, ritkán kapott használható labdát. A fordulás után aztán Özil potya góllal eldöntötte az Európa-bajnoki cím sorsát, 35 méteres szabadrúgásánál a jobbra vetődő Loach visszanyúlt a kapu közepébe tartó labdába, amely így a vonal mögé pattant. A hajrában Sandro Wagner két remek lövéssel fölényessé tette a diadalt.
A németek győzelmüknek köszönhetően jelenleg három korcsoportban (U17, U19, U21) is Európa legjobbjainak vallhatják magukat.