Kiegyeztek, majd elváltak

Úgy fest, az MTK kibérelte magának a hetedik pozíciót: az NB I-es alakulat éppúgy beékelődött a hatodik és a nyolcadik helyezett közé, mint a kék-fehérek második csapata. Különbség mégis van a két együttes között, az egyik az élvonalban szerepel, míg a másik az NB II Keleti csoportjában, ráadásul az egyiknél marad az edző, a másiknál nem. Az elmúlt napok híreit ismerve aligha szolgálunk meglepetéssel: aki marad, Garami József szakmai igazgató, aki megy, Simon Antal.

„Jó volt megismerkedni egy nagy múltú klub életével – búcsúzott a Hungária körútiaktól Simon Antal. – A csapatot azt követően vettem át, hogy megnyerte az NB III-at, és talán kijelenthetem, a másodosztályban is megállta a helyét. Főleg annak fényében, hogy sokak számára ez volt az az év, amikor megkapták az első pofont. No nem tőlem… Csupán arra céloztam, hogy a játékosok zöme korábban hozzászokhatott a győzelmekhez, hiszen előbb ifjúsági szinten, majd a harmadik vonalban is mindent megnyertek, mígnem tavaly ősszel szembesültek azzal, hogy az NB II-ben már kemény meccsek várnak rájuk, és hogy nem elég ügyesnek lenni, szükség van az agresszív harcmodorra is.”

A bajnokság előtt az egylet vezetősége azt kérte a szakembertől, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a tehetségek minél hamarabb a felnőttcsapatba, még jobb esetben külföldre kerülhessenek.

„Ha nem számolom azokat, akik az előző bajnokságban már bemutatkoztak az élvonalban, hat játékost adtunk Garami József együttesébe: Gosztonyi Andrást, Kornis Attilát, Szabó Lászlót, Hajdú Sándort, Eppel Mártont és Vági Andrást – jelezte Simon Antal, hogy alighanem megfelelt az elvárásnak. – Érdekes volt, hogy egyszerre három gárda érdekeit kellett szem előtt tartani, az NB I-es, az NB II-es csapatét és az U19-esét is. A szálak természetesen Garami József kezében futottak össze, amit nem bántam, mert tőle még manapság is sokat lehet tanulni. Igaz, eleinte zavart, hogy olykor csak reggel vált egyértelművé, a délutáni meccsen kikre számíthatok. A szakmai igazgató ezt kiszúrhatta, mert egy ízben szólt, hogy üljünk le, tisztázzuk a helyzetet. Leültünk, tisztáztuk, onnantól fogva minden ment a maga útján.”

Ha minden szép és jó volt, adódik a kérdés: miért fogadta el a szintén a Keleti csoporthoz tartozó Restart-Cegléd hívását?

„Egy héttel a szezonzárás előtt érdeklődtem Domonyai László klubigazgatónál, valamint Garami Józsefnél, hogyan alakul a folytatás – felelte Simon Antal. – Korrektek voltak, de biztató jövőképet nem tudtak felvázolni. Józsi bácsi meg is jegyezte, ha a Barcelona vagy a Real Madrid csábít, fogadjam el az ajánlatot… Végül a Cegléd hívott. Korábbi klubommal nem szakadt meg a kapcsolatom, Pákozdi Benő barátom szinte hetente telefonált, mi van velem, hogy megy a sorom. Amikor eldőlt, hogy távozom, találkoztunk, és hamar megegyeztünk az egyéves megállapodás részleteiben. Mivel a Cegléd az alacsonyabb költségvetésű egyesületek közé tartozik, elsősorban a túlélés, vagyis a bentmaradás a cél – hiszem, hogy ezt gond nélkül kiharcoljuk. Egyesek szerint bebetonozom magam az NB II-be, de ez nem izgat. Az a lényeg, hogy már kilenc éve edzősködöm – a magyar futballban uralkodó viszonyokat ismerve ez nem kis fegyvertény.”