Elég volt a légióskodásból!

SOMOGYI ZSOLTSOMOGYI ZSOLT
Vágólapra másolva!
2009.06.21. 00:35
Címkék
Újból Magyarországon folytathatja pályafutását Lisztes Krisztián, aki eldöntötte, nem légióskodik tovább Németországban, a Hansa Rostockban. A 49-szeres válogatott középpályásnak már van ajánlata, de még nem dőlt el, melyik csapatban láthatjuk legközelebb.

Legutóbb azt mondta, várja a Rostock ajánlatát. Megkapta?Legutóbb azt mondta, várja a Rostock ajánlatát. Megkapta?

Igen – mondta Lisztes Krisztián. – Sajnos nem tudtunk megállapodni, úgyhogy immár bizonyos, hogy nem megyek vissza Rostockba.

Miért?

Távozott a csapat főszponzora, így sok, élő szerződésű játékosnak azt mondták, nyugodtan keressen csapatot magának. Miután én csak fél évet voltam a Hansa játékosa, büszke lehetek arra, hogy bár lejárt a szerződésem, marasztaltak. Úgy érzem, elfogadtak, számítottak rám. A helyzet az, hogy a pénzügyi gondok miatt a korábbiaknál gyengébb kondíciókkal tudtak volna csak megtartani, és a megváltozott feltételeket már nem tudtam elfogadni.

Nagyságrendileg mekkora csökkenésről lett volna szó?

Körülbelül harminc százalékkal lett volna kevesebb a fizetésem és a prémiumom. Tavasszal Szilvi, a feleségem, valamint Lili lányom és a kis Krisztián idehaza volt, amíg kint futballoztam. Ha még egy évig maradok, nélkülük nem indultam volna el, csakhogy autót, lakást bérelni annyiba kerül odakint, hogy sokat már nem tudtunk volna félretenni, ráadásul Lili iskolába megy, azaz feleslegesen bonyolódott volna az életünk… Ráadásul az is bennem volt, hogy harminchárom évesen nekem talán már elég volt a légióskodásból.

Hogyan, merre tovább?

Egyelőre nem tudom, hiszen még csak most dőlt el, hogy idehaza maradok, ezért nem nagyon beszéltem senkivel. Igaz, van egy klub, amelyik megkeresett, nincs kizárva, hogy meg tudunk majd egyezni.

Élvonalbeli egyesületről van szó?

Igen. A rostocki fél év visszaadta a hitemet, az önbizalmamat. Jó formában vagyok, és úgy érzem, az NB I-ben bátran játszhatok még. Nem akarok senkit megbántani, de a Ferencvárossal már volt lehetőségem megismerkedni a másodosztállyal, és nekem az NB II-ből ennyi elég volt, így, bár nagyon jól éreztem magam Rákospalotán, nem leszek a REAC játékosa. Az a csapat, amelyikkel tárgyalásban állunk, számomra szimpatikus, az edzővel már dolgoztam, van több játékosa, akivel együtt futballoztam. Motiválna az élvonal, hiszen visszakerült a Ferencváros, erős a Debrecen, az Újpest, új útra lépett a Győr, a Fehérvár, egyszóval erős bajnokság következik.

Nézzük csak: a mai NB I-es edzők közül dolgozott a ferencvárosi Bobby Davisonnal, a fehérvári Lothar Matthäusszal, a zalaegerszegi Csank Jánossal, a paksi Gellei Imrével. Ez ugyebár négy lehetőség…

Így van, de kérem, nézze el nekem, hogy nem akarok belemenni a találgatósdiba.

Körülbelül négy évet elvesztett a karrierjéből súlyos térdsérülése miatt, ezért meg kell megkérdezni: hogy van a lába?

Semmi fájdalmat sem éreztem, egy edzést sem hagytam ki Rostockban. Felvettem a német második liga tempóját, az pedig „fél lábbal” aligha menne. Érzek magamban annyi erőt, hogy futballozzak még. Hogy aztán edző leszek vagy menedzser, még nem tudom. Remélem azonban, hogy két-három évig még nem is kell gondolkoznom ezen.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik