Aranyérmesek csapata

Más is olvadozna a gyönyörű ségtől, ha egy fülledt júniusi délután Esterházy róla mondaná: „...a honi mezőnyből ő a kedvencem.”

Engem a legkevésbé sem aggasztana, ha a félmondatnyi balzsam ebben az esetben is Mártontól és nem Pétertől érkezne, röpke zavaromban talán annyit habognék rá: nekem is ő a kedvencem – még mindig.

Nem tudom, Rudolf Gergelyből mi szakadt ki a fenti idézőjeles megjegyzés olvastán, de nyilván nem vette zokon a nyolcvanas évek klasszis magyar csatára, Esterházy Márton rá vonatkozó mondatát. Az annak idején az AEK-ben és a Panathinaikoszban is futballozó csatár és a Nemzeti Sport véleménye rokon: mindkettő szerint az aranyérmes DVSCTEVA csatára volt a legjobb az itthon játszó első soros futballisták közül.

Szakítva a hagyományokkal, az idényzáró posztonkénti értékelések „megírására” korábbi válogatott (esetenként világbajnokságot is megjárt...) labdarúgókat kértünk fel. Kritikusan szóltak, olykor olyan részletekre világítottak rá, amelyek mellett mi könnyedén elsasszéztunk, összességében viszont egyetértettek velünk – pontosabban a Nemzeti Sport osztályzatai alapján született ranglisták helyezettjeinek pozícionálásával.

A konklúzió?

Esterházy után szabadon: bókolni tudni kell – de futballozni is.

A 2008–2009-es bajnoki idény álomcsapatában ugyanis maszszív túlsúlyt képviselnek a labdarúgást játszó vagy legalábbis játszani akaró futballisták. A három kivétel tulajdonképpen kettő: az újpesti Balajcza Szabolcs a kapusposzton ebből a körből eleve kilóg, marad a kaposvári Petrók Viktor és a Haladás rekordere, az 545 élvonalbeli fellépésére büszke Kuttor Attila. Merthogy a társaság védekező középpályása, Varga József sem állt le a szűrők klaszszikus feladatait (szerezd meg a labdát, pontos passz) letudva, hanem továbbgörgette az akciót, szervezett, gólpasszokat jegyzett. A fedezet kapcsán érdemes leszögezni: az idény újonca címre is esélyes debreceni az NS-csapat egyetlen U-válogatottja (Hannich Péter a mezőny színfoltjaként emlegette), az együttes abszolút „benjáminja”, Rudolf Gergely melletti 25 év alatti játékosa.

A rutinra (ugyanez másként: a későn érőkre) voksoltunk és a hazaira, a légiósokat szólóban a Kaposvár 25 éves szerbje, Nemanja Obrics képviseli – az aranyérmes DVSC-t ellenben négyen is, ami papírformát sugall. Az viszont már érdekesebb, hogy a második Újpestet csupán kapusa reprezentálja, a tavalyi bajnok MTK-t pedig senki, ami részben válasz arra nézve, miért nem tudott az arany közelébe férkőzni a címvédő.

Ettől persze Esterházy Márton még mondhatta volna Lencse Lászlóra vagy Hercegfalvi Zoltánra a fent idézett szövegrészt – de nem tette. Az sem volt véletlen.