Hetedik mennyország

Még mielőtt az olvasó elmeháborodottnak tekintene minket a bevezető utolsó tagmondatában tett utalásunk miatt, gyorsan rögzítsük, hogy az legkevésbé sem a dél-koreai válogatott játékerejére vonatkozik, mert e tekintetben nyilvánvalóan elmarad az argentin, brazil, német, olasz, spanyol ötös fogattól. Ellenben a sorozatos világbajnoki részvételek kapcsán egyenrangú „ellenfélnek” tekinthető: az 1986-ban Mexikóban megrendezett seregszemle óta az említett öt nagyon kívül csak Dél-Korea számít állandó vb-szereplőnek, mi több, Ázsia büszkesége már a 2010-es részvételt is kivívta, vagyis sorozatban a hetedik (egyébként pedig a nyolcadik) világbajnokságára készül.

Más kérdés, hogy – mint az a mellékelt vb-örökmérlegből is kiviláglik – a földkerekség legjelentősebb futballtornáján 2002-ig nem játszottak meghatározó szerepet a dél-koreaiak. Négy döntetlent leszámítva az összes mérkőzésüket elveszítették, a legelsőt 1954. június 17-én éppenséggel 9:0-ra a mi Aranycsapatunk ellen, amely Kocsis Sándor három, Puskás Ferenc és Palotás Péter két-két, valamint Lantos Mihály és Czibor Zoltán egy-egy góljával mért megrendítő csapást a vb-újoncra.

Csaknem fél évszázaddal később, 2002-ben aztán jött a Japánnal közösen megrendezett, mindmáig emlékezetes viadal, amelyen Guus Hiddink szövetségi kapitány emberei jelentős játékvezetői segítséggel az elődöntőig vitorláztak, és végül a negyedik helyen zártak. Távol az otthontól azonban egyszer sem sikerült az egyenes kieséses szakaszba kerülés, és a világbajnokságokon aratott győzelmek tekintetében is csupán egynél jár a válogatott (2–1 Togo ellen 2006-ban)…

„Éppen ezért számít óriási kihívásnak a dél-afrikai kaland – fogalmazott Pak Dzsi Szung, a Manchester United 28 esztendős szélsője egy héttel ezelőtt, miután a válogatott 2–0-ra nyert az Arab Emírségek ellen, s ezzel kivívta a vb-részvételt. – Részese voltam, illetve vagyok a fiatalok csapatba építésének, s meggyőződésem, hogy ezzel a kerettel képesek vagyunk bejutni a legjobb tizenhat közé. Ezt annak ellenére állítom, hogy csoportriválisaink egyelőre nem ismertek. Elszántak és egységesek vagyunk, valamennyien egy irányba húzunk.”

A fiatalok csapatba építése kapcsán feltétlenül megjegyzendő, hogy a jelenlegi 25-ös keretből 16-an 20 és 25 év közöttiek, illetve hogy a korábbi világbajnokságokon szereplő dél-koreai együtteshez képest jelentősen megnőtt az idegenlégiósok száma. Nyolcan európai élvonalbeli klubnál keresik a kenyerüket: Li Jung Pjo a Dortmundban, Kim Dong Dzsin a Zenitben, Oh Beom Szeok a Krilja Szovjetovban, Pak Dzsi Szung az MU-ban, Cso Von Hi a Wiganben, Li Kjun Ho a PSG-ben, Pak Csu Jung a Monacóban, Sin Jung Rok pedig a Bursasporban.

És talán az sem mellékes, hogy a kipróbált és csak rövid időkre megszakított holland vonal (Hiddink, Jo Bonfrere, Dick Advocaat és Pim Verbeek) után Hu Dzsung Mu személyében 2007 decembere óta egy korábbi remek dél-koreai futballista irányítja a válogatottat. Méghozzá nagyszerűen, hiszen a Chile elleni bemutatkozása (0–1) óta lejátszott 23 mérkőzésen egyszer sem kapott ki a csapat, amely 12 döntetlen mellett 11 győzelmet aratott.

Bár nem árt hozzátenni, hogy e kétségkívül lenyűgöző sorozat egyetlen „darabját” sem képezte európai vagy dél-amerikai válogatott…