Egyiptom Top11

1. Mahmud al-Hatib

Az 1954-ben született „Bibo” az al-Ahli legendás támadója volt, aki 1972 és 1988 között szolgálta a klubot, míg a nemzeti csapatot 1974 és 1986 között erősítette. A kiváló támadó középpályás 1983-ban a France Football szavazásán Afrika legjobbja lett, később az évszázad arab sportolójának választották. Tízszeres bajnok, nyolcszoros kupagyőztes, kétszeres Afrikai Bajnokcsapatok Kupája-győztes, háromszoros Afrikai Kupagyőztesek Kupája-aranyérmes. A válogatottban 28-szor volt eredményes, klubjával kétszer gólkirály, ötször az Év játékosa odahaza. Szerepelt az 1984-es olimpián, a CAF, a kontinens labdarúgó-szövetsége 2007-ben az elmúlt fél évszázad második legjobb futballistájának választotta meg Roger Milla mögött. Mindössze 34 évesen vonult vissza, egy kellemetlen sérülés következtében.

2. Hosszam Hasszán

„Hasszán, Hasszán, te mindenem!” – jut eszünkbe elsőként a Markos-Nádas bődli, ha az egyiptomi labdarúgás leghíresebb egyéniségére, a kiváló csatárra gondolunk, aki 169 alkalommal húzhatta magára a válogatott mezét, és abban 69-szer volt eredményes. Az al-Ahli, az al-Ain, a Zamalek és az Al-Masry együtteseivel szerény 41 aranyérmet nyert a különböző sorozatokban, egyéni címeinek se szeri, se száma. A nemzeti tizeneggyel, a „Fáraókkal” hét kontinenstornán vett részt, háromszor győztesként térhetett haza, az első és az utolsó arany között éppen 20 év telt el! Nála többször csak a szaúdi Mohamed el-Diaja és a mexikói Claudio Suárez volt válogatott, és csupán hat támadó lőtt több gólt nála a nemzeti csapatokban. 24 esztendősen szerepelt az 1990-es világbajnokságon, majd kipróbálta magát a PAOK-ban és a Neuchatelben is, ám nem tudott beilleszkedni az európai életstílusba, haza is tért. 2007-ben vonult vissza az al-Ittihad gárdájából, nem sokkal később az al-Masry edzője lett. Asszisztense ki is lehetne más, mint ikertestvére, a 125-szörös válogatott Ibrahim.

3. Hasszán Sehata

Az egyiptomi labdarúgó válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya 2008-ban az Év edzője lett Afrikában, de tekintélyes játékos-pályafutása miatt is jogában áll felkerülni listánkra. Az 1949-ben született Sehata a Zamalekben kezdett, majd tett egy kuvaiti kitérőt a Kazma együttesében, amelynek színeiben a legjobb Ázsiában játszó futballistának választották meg (ezzel rajta kívül egyetlen más egyiptomi játékos sem dicsekedhet). 1971-ben „AbuKaf” visszatért a Zamalekbe, és egészen 1983-ig szolgálta a klubot (a válogatottat 1972 és 1980 között). Kétszeres egyiptomi gólkirály, a France Football szavazásán 1974-ben az év harmadik legjobb játékosa Afrikában. A CAF szerint minden idők 20. legjobb afrikai labdarúgója. Visszavonulása után „Sahatelli” felcsapott edzőnek, több kisebb gárda után 2001-ben került az U21-esek élére, akikkel megfordult a korosztályos világbajnokságon és kontinensbajnok is lett. 2003-ban a másodosztályú Mekawlént kupagyőzelemre vezette, majd a Szuperkupát is megnyerték – az egyiket az al-Ahli, a másikat a Zamalek ellen... 2004-ben lett szövetségi kapitány, 2006-ban és 2008-ban az Afrikai Nemzetek Kupája (ANK) aranyérmese a „Fáraókkal”. Beceneve El Me'alem, azaz A Mester. Ha kijutnak a 2010-es vb-re, alighanem átkeresztelik A Fáraóra…

4. Hani Ramzi

Az 1969-es születésű középső védő az 1990-es, olaszországi világbajnokságon megfordult válogatott emblematikus alakja. A tornán mindvégig lelkesen és megbízhatóan futballozott, még felkötött karral is. Nem mellékesen 19 esztendősen… Az al-Ahli neveltje a torna után a svájci Neuchatel Xamaxhoz igazolt, 1994 nyarán már 1.5 millió eurót adott érte a Werder. „A Kőszikla” 124 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban, a „Fáraók” között, 1999-ben a FIFA világválogatottjában is fellépett. A Werderben, majd Otto Rehhagelt követve a Kaiserslauternben is maradandót alkotott, 30 fölött gyakran védekező középpályássá „előlépve”. Hat ANK-n szerepelt, kétszer bekerült a torna válogatottjába is. Véghezvitte azt a nem kicsi bravúrt, hogy egy arab ország válogatottjának csapatkapitánya lett keresztény létére! 2003 áprilisában súlyosan megsérült a térde, pár hónap múlva fel is bontották szerződését a ’Lauternnél. 2005 őszén még játszott négy Bundesliga 2-es mérkőzést a Saarbrücken színeiben, majd az egyiptomi ENPPI segédedzője lett. 2008-tól az U21-esek szövetségi kapitánya Ramzi, akit a CAF 2007-ben az utóbbi fél évszázad 19. legjobb futballistájának választott.

5. Szaleh Szelim

A rajongói által csak „Maestró”-ként emlegetett támadó az 1950-es és 1960-as években hazája legjobb futballistája volt, az al-Ahlival 11-szeres bajnok és 8-szoros kupagyőztes. Megfordult az 1960-as olimpián is, míg 1959-ben kontinensbajnok lett a válogatottal. Klubcsapatában kis híján 100 gólt lőtt. 1962-ben hatalmas médiavisszhangot kiváltva az osztrák Grazer AK-ba igazolt. Ő volt az ötödik Európába igazoló egyiptomi játékos, és bizonyított is a „sógoroknál”, ám anyagi vitába került a vezetőséggel (állítólag kevesellte a havi 5000 schillinges fizetést) és váratlanul hazaigazolt. Visszavonulása után szeretett klubja edzője, majd 1980 és 1988, illetve 1992 és 2002 között elnöke lett, összesen öt választást megnyerve. A színészként is közismert Szelim 2002-ben hunyt el, rákban.

6. Ibrahim Jusszef

A Zamalek korábbi kőkemény hátvédje és sikeres edzője három alkalommal is volt az Év játékosa Egyiptomban. A „Fekete szarvas” a France Football szerint 1984-ben második lett az Év játékosa Afrikában-szavazáson, a következő esztendőben ugyanezen a voksoláson a harmadik. A Zamalekkel kétszer is a kontinens legjobb bajnokcsapata lett. Minden idők legjobb egyiptomi középhátvédjének tartják őt a szakértők, 1984-ben pályára lépett a Los Angeles-i olimpián is. Az U17-es nemzeti csapat szövetségi kapitányaként is tevékenykedett visszavonulása után. Testvére, Iszmail 97-szer szerepelt a válogatottban, az 1990-es vb-ről emlékezhetünk rá. Kisebbik öccse, el-Szajed a Terszana profija volt, és természetesen ő is eljutott a nemzeti csapatba.

7. Mahmud el-Gohari

Az 1937-ben született el-Gohari minden idők egyik legjobb egyiptomi edzője, az egyetlen, aki játékosként és szövetségi kapitányként is nyert Afrikai Nemzetek Kupáját! Játékos-karrierjének lényeges részét az al-Ahliban tudta le, nyerve velük hat bajnokságot és két kupát. 1959-ben a „Fáraókkal” kontinensbajnok, nem mellékesen a torna gólkirálya. Visszavonulása után, 1965-ben felcsapott edzőnek, és öt országban is megfordult, dolgozva az al-Ahlinál és a Zamaleknél is. 1988-1990 és 1997-2002 között hazája szövetségi kapitánya. Vezetésével jutottak ki Hasszanék az 1990-es világbajnokságra, ahol egyáltalán nem okoztak csalódást, majd 1998-ban ANK-t nyert fiaival. Háromszor választották meg a legjobb arab edzőnek, egy alkalommal egész Afrikában nem találtak nála jobb mestert a Football Afrique ítészei.

8. Ahmed Hasszán

A cikk írásának pillanatában 154-szeres egyiptomi válogatott, 1975-ös születésű Ahmed Hasszán jó esélyekkel rendelkezik, hogy országa válogatottsági rekordere legyen, a második helyre taszítva a listavezető névrokont, Hosszam Hasszánt. Az Asszuánban nevelkedő középpályás viszonylag későn, 21 esztendősen lett profi futballista, de miután 1997-ben az Iszmailihoz került, lendületet vett karrierje (korábban egy nem túl komolyan vett válogatott mérkőzésen már magára húzhatta a címeres mezt). Miután remekelt az 1998-as Afrikai Nemzetek Kupáján, a török Kocaelispor csapott le rá 800 ezer euróért, majd megfordult az érte egymilliót fizető Denizlisporban és a játékjogáért hárommilliót áldozó Genclerbirligiben is. 2003-ban a Besiktashoz távozott, majd 2006-ban az Anderlecht csábította el. Az igen komoly európai karriert odahaza, az al-Ahliban vezeti le. Jelenleg ő a válogatott csapatkapitánya. 2006-ban az ANK legjobbjának választották, egyébként háromszoros kontinensbajnok.

9. Ibrahim Hasszán

Hosszam Hasszán ikertestvére országa és kontinense egyik legjobb hátvédje volt. 125 alkalommal szerepelt a válogatottban, a „Fáraók” között, 12-szer volt eredményes. Testvére oldalán megfordult az al-Ahli, a PAOK, a Neuchatel Xamax (A Real elleni UEFA-kupa-nyolcaddöntőben győztes gólt szerzett!), az al-Ain, a Zamalek és az al-Maszri együtteseiben. Míg testvére 41, ő 35 nagy címet nyert. Három ANK-n vett részt, de kupagyőztes csapatnak nem lehetett tagja, és láthattuk őt az 1990-es világbajnokságon és az 1999-es Konföderációs Kupán is. 2004-ben vonult vissza, jóval hamarabb, mint bátyja. 2006 óta utolsó klubja, az al-Maszri segédedzője, 2008 óta testvére jobb keze az egyesületnél.


10. Mohamed Abutrika

Abutrikát Egyiptomban csak úgy becézgetik országszerte, hogy a „mi Zidane-unk”, hiszen a kiváló karmester remekül dirigálja mind a válogatottat, mind az al-Ahlit. Bár csak meglehetősen későn, 26 esztendősen került hazája topklubjába, gyorsan pótolta a lemaradást: többszörös bajnok és kupagyőztes lett, nyert Afrikai BL-t, Szuperkupát, bronzérmes és aranycipős volt a FIFA Klubvilágbajnokságán. Nemzeti tizenegyével kétszeres kontinensbajnok, 2004 óta megszakítás nélkül az Év játékosa Egyiptomban. A BBC szerint 2008-ban ő volt legjobb labdarúgó Afrikában, a CAF szerint Emmanuel Adebayor mögött a második. 2006-ban és 2008-ban a legjobb Afrikában játszó futballista, így érthetetlen, hogy a gólöröme miatt csak „Mosolygós bérgyilkos”-ként becézgetett karmester miért nem próbálta ki magát Európában is.

11. Mido

Ahmed Hosszam Husszein Abdelhamid korunk legismertebb egyiptomi labdarúgója, aki azért korántsem lehet elégedett pályafutásával, hiszen fiatalabb korában úgy indult karrierje, hogy minden idők egyik legjobb afrikai csatára lesz. Panaszra azért nincs oka az 1983-ban született Midónak (akinek édesapja, Hosszam Hosszam is válogatott labdarúgó volt), ugyanis miután 17 esztendősen villámgyorsan befutott a Zamalekben, megfordult a Gentben, az Ajaxban, a Celtában és a Marseille-ben is, profiskodott a Romában és a Tottenhamben. 2007 nyarán 8.8 millió euróért a Middlesbrough vásárolta meg, de 2009 elején kölcsönbe került a Wiganhez. Karrierje során eddig több mint 32 millió eurót fizettek ki érte klubcsapatai. A válogatottban közel félszázszor szerepelt, 19-szer volt eredményes. 2002-ben Afrika legjobb fiatal futballistájává választották, 2006-ban ANK-győztes lett.