Magasról arccal a földre

„Büszke vagyok a játékosaim ra” – szögezte le a tavaly novemberben kinevezett Diego Maradona az Ecuador elleni mérkőzés után, s ha más mondandója nem lett volna, azt hihetnénk, diadalmas quitói kiránduláson van túl az argentin válogatott. Holott szó sincs semmiféle diadalról vagy hurráhangulatról, Maradona világszerte népszerű együttese ugyanis ismét arccal csapódott a földre; némi malíciával azt is mondhatnánk, hogy La Pazhoz képest 1000 métert „sülylyedve” jelentősen előrelépett, hiszen négy góllal kevesebbet kapott, mint április 1-jén Bolíviában (1–6). Az albiceleste legújabbkori botladozásának okai azonban aligha merülnek ki a magaslaton tapasztalható kellemetlenségekben.

Carlos Tévez elhibázott büntetőjére, no meg Lionel Messi kecsegtető helyzeteire utalva Maradona előszeretettel felhozta a semmit sem érő

mi lett volna, ha kezdetű mondatokat, ám bizonyára jobban járna, ha átgondolná a védelem összeállítását, s végleg leszámolna Gabriel Heinze, de különösen Martín Demichelis szerepeltetésével, akik jószerével több veszélyt jelentenek az argentin kapura, mint például az apró termetű csatárok az ellenfélére.

Igen, a sorozatos védelmi megingások mellett a sokra taksált támadósor is padlón van. Jellemző, hogy a Maradona első tétmeccsén (4–0 Venezuela ellen) brillírozó Tévez, Messi, Sergio Agüero, Maxi Rodríguez négyes azóta gólképtelen, az említett mérkőzés óta nagy nehezen öszszehozott két találat középpályás (Lucho González), illetve hátvéd (Cata Díaz) nevéhez fűződik. S ne feledjük, az elmúlt hétvégén nem sok híja volt, hogy a végül 1–0-ra legyőzött Kolumbia pontokat raboljon Buenos Airesből.

„Nem először fordul elő, hogy ha egy csapat kihagyja a helyzeteit, utána gólt, rosszabb esetben gólokat kap. Jóval az első ecuadori találat előtt eldönthettük volna a meccset, ezt mindenki láthatta, mint ahogy azt is, hogy jól játszottunk. Még semmi sincs veszve, messze vagyunk attól, hogy lemondjunk a világbajnoki részvételről – állapította meg a legutóbbi három vb-selejtezőjét 2–8-as gólkülönbséggel és három ponttal záró válogatott szövetségi kapitánya, nem felejtve el persze megemlíteni, hogy az azonnali javítás lehetőségét megragadva szeptemberben odahaza le kell győzni az ötszörös világbajnok Brazíliát. – Ez az a meccs, amelyen mindkét fél apait-anyait belead, hisz mégiscsak két ősi rivális csap össze. Csodálatos nap lesz.”

De éppúgy lehet végzetes is.