Amikor kéjes a kín

A telefonja nem úgy csörgött, mintha Angliában volna. Csak nem itthon van?!A telefonja nem úgy csörgött, mintha Angliában volna. Csak nem itthon van?!

De, a hét végére hazajöttem, ám este már indulok is vissza Londonba. Szombaton érkeztem meg, és a következő szombaton ismét itthon leszek – hétfőig.

Miért kell ennyit ingáznia? Úgy tudom, Angliában most szabadságon vannak a játékosok.

Így is van, de az én esetem speciális. Három hét múlva kezdődnek az edzések, és én már azokra készülök. A hétköznapokon úgymond előalapozást végzek, gyakorolom a kitámasztást, szalagon futok, és még egy sereg olyan munkát végzek, amit a térdemnek újra meg kell szoknia. Ez lényegében a rehabilitáció utolsó szakasza.

Hogy van a térde?

Majdnem tökéletes. Megérzi még ezeket az edzéseket, reagál is rájuk, de nem dagad, nem vizesedik be, és ez jó jel. Gyakran kellemetlen a mozgás, fáj is, de ebben a fázisban ez a természetes.

November végén, azaz hat és fél hónapja műtötték. Hogyan telt ez az idő?

Végül is jól. A műtét után adódott ugyan kisebb komplikáció, de február elején már elköszönhettem a mankóktól, elkezdhettem a kondicionáló edzéseket, és azóta is minden a forgatókönyv szerint zajlik. Május utolsó három hetét itthon töltöttem, kaptam edzéstervet, és úgy haladok a gyógyulással, ahogyan azt a szakemberek előre kiszámították.

És mikor kezdhet el újra futballozni?

Július elsején, amikor a csapat elkezdi a felkészülést, már teljes értékű munkát végezhetek.

Nem fél az újabb sérüléstől?

Erre nem is gondolok! Szinte valamennyi futballista életében van egy ilyen balszerencsés év, nagyon remélem, a balsors ezentúl engem már elkerül. Csak azzal foglalkozom, hogy a felkészülés öt hete alatt remek formába lendüljek. Igaz, most még csak azt a percet várom, amikor végre ismét stoplis cipőt húzhatok a lábamra, de hamarosan ez is bekövetkezik.

Sok mindenről maradt le a több mint egy év alatt?

Nem mondhatnám. A Queens Park Rangers nem tett csodát, mi több, gyengén szerepelt a bajnokságban, tehát nem történt semmi, amivel szegényebb lettem volna. A válogatott kicsit más, de onnan is csupán a két tavaszi mérkőzésről, az Albánia és a Málta elleniről hiányoztam, az őszi, döntő jelentőségű selejtezőkön pedig már ott lehetek, ha tényleg jó formába lendülök, és ha a kapitány továbbra is számít rám. Ne értsen félre, eleinte biztosan nem gyártom majd futószalagon a mesterhármasokat, de ha gondolkodásban jó leszek, és tudat alatt sem tartok majd egy újabb sérüléstől, akkor az ősszel megint a régi lehetek.

Sérülése óta a csapat a harmadik edzőjét „koptatja” – mármint júliustól. Tehát ismét elölről kell kezdenie bizonyítani, hogy helye van a csapatban.

Ez a profi futball velejárója. Ha korrektek a körülmények, akkor érvényesül a játsszon a jobb elve, és én tudom, jobb vagyok a vetélytársaimnál. Sohasem adtam fel semmilyen harcot, most is állok elébe.

Az angol sajtó a klub egyik tulajdonosát, Flavio Briatorét már edzőfalóként emlegeti.

Mert az is. Öntörvényű ember, a legkisebb részkérdésbe is bele akar szólni, de mára talán megtanulta, hogy a futball világa nem azonos a Formula–1 világával. Nyilván tanult az utóbbi évből, és Jim Magiltonnak hosszú távra szavaz bizalmat.

Egyébként ismeri az új menedzsert?

Személyesen nem, de többször játszottam korábbi csapata, az Ipswich ellen, és tudjuk egymásról, ki a másik.

Milyen reményekkel vágnak neki az új idénynek? Sikerülhet végre az évek óta áhított feljutás?

Ezt most lehetetlen megmondani. A Championship eddig is roppant erős és kiszámíthatatlan volt, de a következő bajnokságban ez fokozottan igaz lesz. Gondoljon bele, kiesett három olyan csapat, mint a Newcastle, a Middlesbrough és a West Bromwich, megizmosodik a Leicester és a Nottingham is, a Cardiff alig maradt le az osztályozóról, szóval a szokásosnál is nagyobb harc dúl majd a feljutásért, fogalmam sincs, hogy nekünk mekkora szavunk lehet ebben a küzdelemben.

Gondolom, a reményeit könnyebb megfogalmazni.

mban, jó lenne feljutni a Premier League-be, és jó lenne szerepet vállalni a válogatottban a világbajnoki részvétel kivívásában. Mindez még így, kimondva is csodálatos, és végül is elégedett lehetek, hiszen igazán nagyszerű célokért dolgozhatom.