Új-Zéland top5

1. Wynton Rufer

Ha új-zélandi futball, akkor csakis Rufer! – sommázhatnák sokan tudásukat Óceánia reprezentánsáról. Az 1962-ben született Wynton Alan Whai Rufer ugyanis messze a legsikeresebb európai karriert futotta be honfitársai közül, egyenesen sztárrá emelkedett az öreg kontinensen. A „Kiwi” becenevű támadó mindössze 23-szor húzta magára a válogatott mezét (testvére, Shane szintén fellépett az All Whitesban), és ezeken a találkozókon 12 gólt lőtt. Miután odahaza kétszer is az Év legjobb fiatal labdarúgója lett, testvérével együtt a Norwich Cityhez került – volna, ha megkapja a munkavállalási engedélyt, de nem így történt, emígyen első európai klubja az FC Zürich lett. Az 1982-es világbajnokságon is megmutatta magát, majd miután kinőtte Svájcot, a Werder Bremenhez írt alá. A Bundesligában ígéretből legenda lett: nyert bajnokságot, KEK-et (a döntőben is betalált), Német Kupákat, volt BL-gólkirály és Klaus Allofsszal egy kultikus csatársort alkotott. Háromszor lett Óceánia legjobb játékosa, majd az ausztrál Frank Farina és a francia-új-kaledóniai Christian Karembeu előtt Az évszázad játékosa ugyanott. A kétszeres világválogatott ék megfordult Japánban is, aztán 1997 és 2002 között hazai klubokban vezetett le. Visszavonulása után futballiskolákat alapított, és kipróbálta magát edzőként is. Fia, a 17 esztendős Caleb állítólag még nála is tehetségesebb.

2. Ryan Nelsen

A válogatott jelenlegi csapatkapitányt hazája egyik futballhőseként tartják számon a nagyvilágban, hiszen az egy szem Wynton Ruferen kívül nem sok Európában befutott sztárral dicsekedhetnek a (kétszeresen is) szigetlakók. Az 1977-ben született középhátvéd odahaza iskolai csapatokban, majd az Egyesült Államokban, a Greensboro College-ben ismerkedett meg az alapokkal. Első komolyabb klubja a Stanfort University volt, aztán 2001-től a DC Unitedben profiskodott az abban az évben negyedik számúként „draftolt” Nelsen. 2000 óta folyamatosan jelölik az Év labdarúgója Óceániában-díjra, 2006-ban meg is nyerte. Miután kétszer is bekerült az Év csapatába az MLS-ben, nyilvánvaló volt, hogy kinőtte az ottani bajnokságot. Európába végül a Blackburn Rovers hozta át, 2005 januárjában. Nelsen szárnyai alá vette nem éppen jó nevű védőtársait, és hamarosan a Premier League egyik legmegbízhatóbb középső védője lett. 2007 nyarán újabb öt évre írt alá a 36-szoros válogatott futballista, aki sérülése miatt kihagyja a Konföderációs Kupát.

3. Vaughan Coveny

Az új-zélandi válogatott szereplési és gólrekordere az 1971 decemberében született támadó, aki 64 fellépésén 28 találatot szerzett. Coveny 1992-től 2006-ig szolgálta az All Whitesként is ismert egyletet, szerepelt két Konföderációs Kupán is. A középcsatárként és szélsőként bevetett futballista első profi klubja a Waterside Karori volt, onnan tette át székhelyét Ausztráliába, de Európában nem próbálhatta ki magát. A gólrekordot 2006-ban döntötte meg Grúzia ellen, négy nappal később még pályára lépett az észtek ellen, de ezután visszavonult a válogatottól. Sikerei dacára egyszer sem ért el tízen belüli helyezést az Év játékosa Óceániában-szavazáson. Jelenleg is aktív, a South Melbourne FC keretét erősíti.


4. Steve Sumner

Az 1956-ban született középső középpályás volt az új-zélandi labdarúgó-válogatott csapatkapitánya a spanyolországi világbajnokságon, ahol a skótok ellen a kapuba is betalált. 1976 és 1988 között szolgálta az All Whitest, 58 alkalommal, és ezeken 22-szer volt eredményes, ami posztját tekintve több mint szép eredmény. Sumner nagyon jó alapokat kapott, hiszen Angliában nőtt fel, ahol a Blackpoolban, a Grimsbyben és a Preston North Endben pallérozódott. 17 esztendősen Új-Zélandra költözött (alighanem kalandvágyból), a Christchurch Unitedben folytatta, és rögtön bajnoki címet szerzett. Összesen hatszoros bajnok és hétszeres kupagyőztes, 1983-ban aranycipős és aranylabdás lett a bajnokság végén. Az U-kategóriákat is beleértve 105 alkalommal húzhatta magára a címerest mezt, ezzel rekorder az „abszolút” kategóriában. A válogatott első vb-góljának szerzője Fidzsi ellen egy alkalommal mesterhatossal tűnt ki. Meglehetősen fiatalon, 1989-ben vonult vissza.

5. Ken Armstrong

Az 1924-ben született labdarúgó nem dicsekedhet különösebben nagy ívű karrierrel, azt azonban kevesen mondhatják el magukról, hogy az angol és az új-zélandi válogatott mezét is magukra húzták! (Billy Walsh például igen, de ő az angol iskolaválogatottnak volt tagja, sőt, az ír felnőttválogatottnak is, mielőtt az All Whites mellett letette volna a garast.) Armstrong 362 alkalommal lépett – no, nem a Holdra, az egy másik Armstrong – pályára a Chelsea mezében. A II. világháborúban a légierőnél szolgált, majd Új-Zélandra költözött. Új hazájának nemzeti csapatában kilencszer vetették be, „odahaza” csak egyszer. 1984-ben hunyt el, de neve fennmarad, hiszen dicső tettei mellett méltó utódokról is gondoskodott: fiai, Ron és Brian szintén válogatott futballisták lettek Új-Zélandon, unokája, Bridgette (Ron Armstrong leánygyermeke) pedig játszott az U-17-es és az U-21-es női világbajnokságon is 2008-ban.