Ricki Herbert: kilenc kedves emberrel, de a nagy kedvenc nélkül

Harmatos bajnoksággal, klasszis légiós nélkül

Természetesen nem véletlenül csatlakozott a nagy testvér az ázsiaiak versengéséhez (még ha onnan nehezebb is kijutni a világbajnokságra), hiszen semmi sem erősíti jobban a testet és a lelket, mint a rendszeres, kőkemény harc. Nos, éppen ez az utóbbi az, amiben nagy hiányt szenvednek az új-zélandiak, elvégre komoly bajnoksággal nem dicsekedhetnek. A környékbeli nemzeti tizenegyeket többnyire kacagva verik, barátságos mérkőzéseken pedig viszonylag könnyű megszorongatni a legnagyobbakat is, lásd a Matthäus-éra magyar válogatottját.
Ricki Herbert szövetségi kapitány nincs könnyű helyzetben: csupán egyetlen „európai szintű” játékosa akad, a Blackburnben profiskodó védő, Ryan Nelsen, aki viszont sérülése miatt kihagyja a Konföderációs Kupát. Nelsenen kívül egy-egy játékos profiskodik Finnországban, Skóciában és Görögországban, négy az Egyesült Államokban, kettő Angliában, a többiek pedig odahaza edződnek. Maga a kapitány egyébként mellékállásban a Wellington Phoenix edzője is, akikkel nem az új-zélandi, hanem a jóval combosabb ausztrál bajnokságban vitézkedik. Ennek is köszönhető, hogy klubcsapatából kilenc játékost, köztük két kapust visz magával Dél-Afrikába.




Csapatmunkásosztálybeliek

Azt előrebocsáthatjuk, hogy egyik poszton sem állnak igazán kimagasló képességű játékosok Herbert mester rendelkezésére (hogy eufemisztikusan fogalmazzunk), így a siker egyetlen záloga a lelkes, zárt, kőkemény és fegyelmezett futball. No, nem mintha lennének egyéni villogásra alkalmas labdarúgóik…

A kapuban Herbert bizalmi embere, Mark Paston pozíciója biztosnak tűnik. Nelsen helyére azt az Ivan Vicelichet hívta be a kapitány, aki a védelem és a középpálya tengelyében szintén képes megbízhatóan futballozni, nem mellékesen korábban hét idényt töltött Hollandiában. Mellette az MLS-ben profiskodó páros, az Andrew Boyens, Duncan Oughton kettős, Ben Sigmund, valamint a mindkét szélen bevethető David Mulligan és a bal oldali futó, Tony Lochhead adhat stabilitást az All Whites hátsó fertályának.

A középpályán a 34 esztendős Simon John Elliott az első számú szűrő, míg a kreativitás a Tampere Unitedben edződő Chris Jamesen, az egykori sokszoros angol U-válogatott karmesteren áll vagy bukik (helyettese Jeremy Christie lehet). Szintén Angliában született a védekező középpályás Tim Brown, a Wellington és a nemzeti tizenegy csapatkapitánya, akinek a csapatba kerülésért a már említett Vicelichcsel kell megküzdenie. E sor jobb szélén a több brit csapatot is megjárt Leo Bertos vehető számításba, átellenben Lochhead és Mulligan is képes jó produkciót bemutatni.

Elöl a többi csapatrészhez képest kifejezetten jól állnak, de csak szigorúan ottani viszonylatban. Leginkább a celtices Chris Killentől és az edzőkedvenc Shane Smeltztől várhatják a gólokat, és tartogat Herbert egy igazi titkos fegyvert is tarsolyában (közvetlenül a marsallbot mellett) a 17 esztendős WBA-tini, Chris Wood személyében.


A FIFA már elismerte, de most a nagyvilág előtt kell bizonyítania

Herbert mester elvégezte a labdarúgás világszervezete, a FIFA legmagasabb edzői végzettségeket adó képzéseit is, ám most minden korábbinál nehezebb vizsgák előtt áll: először Dél-Afrikában, a Konföderációs Kupán illene elkerülnie egy újabb csúfos szereplést, majd egy még ennél is nagyobb csatában ki kell vívnia a világbajnoki szereplés jogát. Az Ázsiai-zóna selejtezőjének ötödik helyezettjével csapnak majd össze, október 10-én és november 14-én – jelen állás szerint Szaúd-Arábiával.