Federer kiharcolta

Robin Söderling és Fernando González tiszteli a hagyományokat, Párizsban a salakpályás tenisz szépségeit mutatta meg a közönségnek. A chilei változatosabban teniszezett, de jóval több hiba csúszott a játékába az első szett kritikus pillanataiban. A játszma derekán az alapvonalról roppant kemény, férfias tenyeresekkel operáló felek elkezdtek női játékot produkálni, elvéve egymás adogatásait. Söderling aztán már nem adta olcsón a szerváit, labdái csaknem húsz kilométer/ órával felülmúlták Gonzálezéit, s ha valahogy vissza is kotorta őket a fogadó, jött rá egy elrettentő tenyeres, korai véget vetve az élvezeteknek. E két ütésfajta egyszerű kombinációja szinte elég volt a svédnek az 1:0-hoz.

A második felvonásra megemberelték magukat mint adogatók, sőt Söderling a hálónál is csillogtatta tudását. Volt néhány fonákröptéje, amely Stefan Edbergnek is büszkeségére vált volna, miközben González 4:4nél éppen egy el nem vállalt fonákütés miatt majdnem elbukta a szerváját: Söderling kiszorította a bal sarokba, de nem annyira, amennyire önként kiszaladt, csak azért, hogy tenyeressel adhassa vissza a labdát. Sikerült, ám teljesen védtelenül hagyta a térfelét. Ahogy nőtt a tét, úgy bizonytalanodott el, így lett 2:0 a játszmaarány a svédnek.

A harmadik hajrájában viszont az európai vesztette el a szerváját és ezzel a szettet is. Latin-amerikai vetélytársa a pontatlanságait nyerő ütésekre cserélte, feljavult az adogatása is – a skandináv éppen ellenkező utat járt be.

A salakos tenisz látványosságaiból láthattunk összefoglalót a negyedik szett első játékában: hosszú labdameneteket, izgalmas végkifejletet, szinte hibátlan alapvonaljátékot – tökéletes Söderling-fonákokkal González tenyeres oldalára, és szintén viszszaadhatatlan González-tenyeresekkel a sarkokba. Utóbbiból volt több, ez volt a nyerő. Szép csendben megint 4:4 lett, újfent fontos percekhez érkeztünk. González a fenekét dörzsölte a salakba, eltüntetve egy általa outnak vélt ütés nyomait, és tiltakozva az ítélet ellen. Később gúnyosan megtapsolta a vonalbírót, amikor egy fél méterrel szélesebb Söderlingütésről helyesen döntött. A svéd figyelmét a sportszerűtlen jelenetek sorozata elterelte a játékról, a „sötét erő”, a feketébe öltözött González kezdett felülkerekedni, perceken belül 2:2-es játszmaaránynál és 3:0-s chilei előnynél tartottunk. Söderling 2:4-nél fantasztikus fonákkal az egyik csücsökbe küldte a labdát, egy emberes tenyeressel a másikba, 3:4, vagyis visszavette az elveszített adogatást. Hihetetlen fonákfogadással előnybe került, és lélekben is visszatérve a pályára megnyerte a mérkőzést. Közben González a viselkedésével tovább apasztotta szimpatizánsai táborát, így egyre többen örültek, hogy nem ő lett – ezt ekkor még csak gondolták –Federer ellenfele a fináléban.

Merőben más teniszélményben részesültek a második elődöntő nézői, egyrészt mert a felek nemcsak jobbra-balra, hanem előre-hátra is mozogtak, időnként a vörös helyett a zöld borítást, Wimbledont idézve.

Roger Federer rengeteget rontott, mondanánk azt is, hogy kínlódott, de nem látszott rajta, hogy szenvedne. Úgy nyerte meg az argentin Juan Martin del Potro az első játszmát 6:3-ra, hogy kétszer vette el a svájci szerváját – 5:3-nál semmire. Ellenfele árnyéka volt önmagának. Aztán az igazi Federer a háló túloldalán fonákkal olyan nyesett rövidítést mutatott be, amilyent más nem tud, még asztalteniszben is elment volna.

Átmeneti magára találása arra elég volt, hogy eljussanak 6:6-ig, a rövidítésig, ez pedig neki hazai terep. Del Potrónak ugyanakkor nagyon idegen, legalábbis a történtek fényében: miután ötször belevágta a hálóba a labdát, Federer 5–1-re elhúzott.

A harmadik játszma elején viszont olyan labdába tette bele az ütőjét, amelybe nem kellett volna, mindjárt el is veszítette az adogatását. Megint szerepet cseréltek, sőt Del Potro néha Rafael Nadalt is megidézte: olyan labdát futott be, hogy utána lendületből felrohant a szemközti lelátóra, de közben a hálóval majdnem párhuzamosan, védhetetlenül helyezett a másik térfélre. 4:2-nél azt játszották, mintha bemelegítenének: Del Potro állt a hálónál, Federer elütés helyett folyamatosan oda játszotta az ütőjére a labdát, aztán a kedvező pillanatban az argentin eltette keresztbe.

Megint ő volt szettelőnyben.

A svájcinak a negyedik játszmában sikerült először elnyernie az argentin adogatását, valóban pazar tenyeres rövidítés után, ilyen kevés elég volt ahhoz, hogy átlendüljön a holtponton, ellenfelét mélybe taszítva. Nem látszott visszaút, nem látszott kapaszkodó.

A döntő játszmában egymást dolgoztatva, futtatva kihozták egymásból a legjobbat, a labdamenetek utolsó ütése viszont többször volt a svájcié. Senki sem hitte, hogy Del Potro 1:3-ról viszszajön, de 3:3-nál bréklabdánál kettős hibát követett el. Ez végzetesnek bizonyult.

A végén Del Potro éppúgy megérdemelte az ünneplést, mint nagy esélyes ellenfele, akit arra késztetett, hogy igazi önmagát nyújtva jusson a döntőbe. Roger Federer egy mérkőzésre került pályafutása első Roland Garrosgyőzelmétől. Ahogy tavaly, tavalyelőtt meg azelőtt is egyre volt tőle – de most nem Rafael Nadal áll majd vele szemben…