Az utolsó fordulóra egyetlen jelentős kérdés megválaszolása maradt, nevezetesen: melyik együttes követi a másodosztályba a már kiesett Numancia, Recreativo párost? Amint az utóbbi fordulók tapasztalatai alapján várható volt, amelyik csapatnak a bennmaradáshoz nyernie kellett, az nyert, amelynek elég volt a döntetlen, az döntetlent játszott. A Betis–Valladolid meccs résztvevőinek az volt a pechjük, hogy nem érhettek el olyan eredményt, amely mind a két gárdának jó lett volna. A végén nem a papírforma jött be: az 1–1-gyel a hazaiak búcsúztak, noha előzetesen maguk a vendégszurkolók sem adtak sok esélyt kedvenceiknek. Ráadásul a Manuel Ruíz de Lopera Stadionba ünnepelni mentek a rajongók, a Betis ugyanis 1935. június 2-án nyerte meg egyetlen élvonalbeli bajnoki címét. A lefújás után volt is sírás, ám nem örömükben, hanem bánatukban zokogtak a zöld-fehér drukkerek. Aztán törtek-zúztak, be akartak menni a VIP-páholyba a vezetőkön számon kérni a kiesést. Az utcán sem nyugodtak meg a kedélyek, a rendőrség gumilövedékekkel fékezte meg a megvadult fanatikusokat. Többen megsérültek, akadt, akit a fogdába kísértek.