A szentek között

„Az igazgatótanács úgy döntött, hogy az idény végeztével Frank Rijkaardot Josep Guardiola váltja a Barcelona első csapatának kispadján” – jelentette be tavaly május 8-án Joan Laporta, az egymás utáni második szezonját is jelentős trófea nélkül záró katalán klub első embere. Majd a kétkedők arcára pillantva így folytatta: „Hiszünk Guardiolában, hiszünk abban, hogy képes irányítani a következő csapatot. Tudjuk, olyan ember, aki garantálja a játékról alkotott, eddig sikerekre vezető elveink további érvényesülését. Intelligens, képzett szakember, akinek van önbizalma, s aki ismeri és tiszteli a klubot.”

Az elnök utolsó mondatának igazában senki sem kételkedett. Josep – vagy ahogy Katalóniában régóta, s ahogy mostanság már világszerte egyre inkább ismerik: Pep – Guardiola játékosként szinte mindent elért, amit klubcsapatban elérhet, aki a világ legnagyszerűbb játékára teszi fel az életét. Ráadásul emberi tulajdonságai már futballista korában is vezérszerepre predesztinálták, 1997-től csapatkapitánya is volt a Barcának.

A Guardiolában lakozó, belső harmónián alapuló intelligenciát, amely páratlan játékintelligenciával párosult, már ennél korábban felismerte Johan Cruyff. Olyannyira, hogy a pályán és a kispadon is csodálatra méltót alkotó holland géniusz addig a labdarúgásban nem igazán ismert posztot talált ki egyik kedvencének. „Sokszor a labda a hátsó emberektől nem jutott el a játékszervezőinkig, mert nem akadt, aki oda tudta volna rúgni nekik. A hiányzó láncszem lett Pep. Nála mindig jó helyen volt a labda, s jó helyre is került tőle” – emlékezett a nagy Johan.

Guardiola teljes mértékben megfelelt a cruyffi kívánalmaknak. Ráadásul a két ember futballfilozófiája roppant hasonló. Nem véletlenül. „Legyen nálad a labda, irányítsd a játékod, ne félj, és egy pillanatra se alkudj meg!” Bevált. Futballistaként és edzőként is. A karizma is ott van, ahol lennie kell. Nem csupán Guardiola hisz saját elveiben, hanem akiket nap mint nap a pályára hív, azok is hisznek bennük. Cruyff bizalma pedig határtalan. Miként a befolyása is a Barcelona elnökségében. Csak így lehetett kinevezni tavaly nyáron Guardiolát a világ egyik legpatinásabb csapatának élére. A harmadik vonalban osztályozóig vergődő Barca B éléről – nulla élvonalbeli tapasztalattal.

Ám ezúttal is bebizonyosodott, hogy Johan Cruyff nagyon tud valamit. „Ilyen jól játszó Barcelonát életemben nem láttam” – hangoztatta úton-útfélen tavaly szeptemberben, miután a csapat Guardiolával a kispadon a bajnokság első két fordulójában kikapott a Numanciától, majd a Camp Nouban nem tudta megverni a Santandert. Cruyff vagy jós, vagy mindenkinél jobban ismeri a futball lényegét és Pep Guardiolát.

Azt követően a Barcelona szinte nem tudott kikapni, bárki jött is szembe. Pedig elment Ronaldinho, Deco, Giovani, Edmílson, Lilian Thuram, Gianluca Zambrotta, Santiago Ezquerro és Oleguer is. Érdekes, hogy akivel meg kellett találnia a közös hangot, azzal megtalálta. Samuel Eto’ónak lett helye a csapatban, Thierry Henryt rábeszélte, hogy maradjon. S ők mindent megháláltak. Az újak közül Daniel Alves, Gerard Piqué és Seydou Keita telitalálat. Miként a B-csapatból felhozott futballisták is: egy éve ki hallott még Sergio Busquetsről?

Miként az a taktikai húzás, hogy Andrés Iniesta sokkal közelebb van az ellenfél kapujához. A Guardiola-korszakban elmaradtak az előtte gyakori sérülések – kicserélte az orvosi stábot. Mindenkire kötelező érvényű szabályok léptek életbe. Nem volt kivétel. Nem volt „ronaldinhózás”. A meccsek előtt és után összetartást vezényelt. Csapat lett a sztárokból. Csak a futball volt, semmi más – igaz, az a javából. Briliáns, szemet gyönyörködtető. A Camp Nou szép lassan újra megtelt.

A győzelmek közepette a tréner végig higgadt maradt. Magát sohasem tolta előtérbe, mindig futballistái érdemeit hangoztatta. „A játékosok nélkülem is megnyertek volna mindent, de én nélkülük nem nyertem volna semmit” – mondta, amikor már kézben volt minden trófea, ami kézben lehetett. A Guardian című brit lap szerint Guardiola első edzői évében a katalán szentek sorába emelkedett.

Üdvözöljük Pep őszentségét!