Már csak két meccsre Európától

Ha a múltat nézzük, az előny a vendégeknél van: 1926-ban a Kispesti AC, 1964-ben, 1985-ben és 1989-ben a Bp. Honvéd, 1996ban a Kispest-Honvéd, 2007ben pedig a Budapest Honvéd bizonyult a Magyar Kupában a legjobbnak, a hat elsőséggel szemben a győriek csak négy végső sikert tudnak felmutatni: 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben a Győri ETO, míg 1979-ben a Rába ETO verte végig a mezőnyt. Vagyis amíg Győrben már a húszas éveit is maga mögött tudja az, aki az ETO legutóbbi MK-sikere idején született, Kispesten a legkisebbek is emlékezhetnek rá, mekkora boldogságot jelent, amikor a kedvencek oktatják az ellenfeleket.

Alighanem sokakat érdekel, hogy az elmúlt napokban betegeskedő Dragoljub Bekvalac ott lesz-e a győriek kispadján, vagy pedig távollétében ismét pályaedzője, Szabó Ottó dirigál-e. A szerb szakember kórházi kivizsgálása pénteken befejeződött, felső légúti megbetegedése rendbe jött, így nincs akadálya annak, hogy a telefon helyett (mint például a DVSC elleni összecsapáson) immár személyesen közölje észrevételeit kollégáival és a labdarúgókkal.

Míg az őszi idényt követően szerződtetett trénernek először lesz lehetősége a Magyar Kupa megnyerésére, az együttes támadója, Bajzát Péter már a harmadik győzelmére készül. A bajnoki góllövőlistát húsz találattal vezető labdarúgó 1999-ben, a Lombard ellen 2–1-re megnyert fináléban ugyan nem jutott szóhoz debreceni színekben (ettől még a győztes csapat tagjának vallhatja magát), 2001-ben viszont kétszer is erdményes tudott lenni a Videotonnal szemben 5–2-re megnyert utolsó meccsen, mi több, a 2003-as vesztes döntőben (Ferencváros, 1–2) is pályára lépett.

Ezúttal a Honvéd jelenti csapata számára az utolsó akadályt, amelynek 4–1-es legyőzéséhez hasonló szereposztásban az őszi bajnokin három góllal járult hozzá.

„Rengeteg futballista van, akinek egyszer sem adatik meg, hogy kupadöntőben szerepeljen, ezért társaimmal együtt élni szeretnék a lehetőséggel – világított rá a mérkőzés jelentőségére Bajzát Péter. – Aki azt gondolja, a bajnokságban botladozó rivális legyőzése nem jelenthet gondot, az nincs tisztában a kupadöntő hangulatával. Igen, a Honvédnak nem megy a tavasszal, azonban az MK-ban így is ki-ki meccset játszhat a nemzetközi szereplés kiharcolásáért. Úgy gondolom, a párharc győri meccse elsősorban taktikai harcot hoz, bár nem lenne ellenemre, ha gólgazdag találkozón megnyugtató előnyhöz jutnánk. Az ősszel háromszor is eredményes voltam a Honvéd ellen, most egy gólnak is örülni tudnék. Az ellenfélnél több olyan rutinos labdarúgó található, mint Dragan Vukmir, aki nemcsak többszörös bajnoknak vallhatja magát, de kupagyőztesnek is. Jó játékosnak tartom őt, rengeteg labdát szerez a középpályán, tavaszi eredményeink azonban kellő önbizalmat adhatnak nekünk. Meglehet, a párharc kimeneteléről éppen ez dönt.”

A vendégek rutinos döntőse Dragan Vukmir. A szerb védekező játékos eddig öt fináléban vett részt, 2003 és 2005 között a Ferencváros tagjaként volt ott a Magyar Kupa végső ütközetén: 2003-ban a DVSC ellen (2–1) 2004-ben a Honvéd ellen (3–1) kupagyőzelmet ünnepelhetett, 2005-ben azonban részese volt a Fradi súlyos, 5–1-es vereségének a Soprontól. Szóval Dragan Vukmir fradistaként leendő klubjai ellen játszott, majd debreceniként kétszer is mostani csapatával, a Honvéddal találkozott. A 2007-es döntőben a Megyeri úton büntetőkkel nyertek a fővárosiak, egy évvel később a védő újra kupagyőztes lett, miután a Loki 7–0-ra és 2–1-re verte meg a piros-feketéket.

A mérleg tehát: öt döntő, három győzelem (kettő a Fradival, egy a Lokival) és két vereség.

Sokaknak a játékosról a 2003as, Puskás Ferenc Stadionban rendezett Fradi–Loki finálé jut az eszébe, amikor hazaadása végül a ferencvárosi kapuban kötött ki…

„Szűcs Lajos balszerencsésen nyúlt hozzá, és a labda begurult a sarokba – elevenítette fel a gólt Vukmir. – De nem hibáztattuk egymást, már a szünetben megbeszéltük, hogy ez benne van a futballban, és mert Tököli Attila duplájával végül fordítottunk, miénk lett >>>