Mire tenne fel nagyobb összeget: a DVSC-TEVA bajnoki címére vagy arra, hogy a nyáron külföldre szerződik?Mire tenne fel nagyobb összeget: a DVSC-TEVA bajnoki címére vagy arra, hogy a nyáron külföldre szerződik?
Szerintem az egyik a másikból következne – válaszolt Czvitkovics Péter. – Az aranyéremhez mindenesetre közelebb állok, illetve állunk… Három bajnoki meccsen még megmutathatom magam, úgy tudom, jönnek is menedzserek a következő mérkőzéseinkre.
Szima Gábor elnök megpendítette: előfordulhat, hogy augusztus előtt ön is klubot vált.
Aranyérmesként a Bajnokok Ligája selejtezőjében léphetnék pályára, ami őszintén szólva a megfigyelők számára nyilván érdekesebb terep a magyar bajnokikénál. A Lokira sem jellemző, hogy a nemzetközi szezon kezdete előtt elengedi a játékosait. Nem tudom, mi lesz a sorsom, de a történetnek ez a része nem is az én asztalom. Minden évben, sőt minden fél évben szeretnék erősebb bajnokságba, nyugatra szerződni. Azon vagyok, hogy végre sikerüljön.
Az utóbbi négy fellépésükből háromszor mi önt láttuk a mezőny legjobbjának – szubjektív vélemény.
Az, de az előbbi kijelentésemet igazolja.
Ne kötekedésnek vegye: most miért sikerülne külföldre szerződnie?
Nincs rá garancia. Tavaly tavasszal jól ment a játék, a nyáron mégsem sikerült váltanom – amire őszintén szólva mind a mai napig nem találom a választ. A francia Grenoble tesztelt, az edzőmeccs rendben volt, gólt rúgtam, gólpasszt adtam, harcoltam, mégis annyiban maradt az ügy. Nem ezért, de az ősz a tavasszal szemben elég pocsékra sikerült, kikerültem a csapatból, és mert a társaság jobbára nélkülem is hozta magát, nehéz volt visszaverekednem magam a kezdőbe. Titok nincs: végigdolgoztam a felkészülést, a kondim és az önbizalmam rendben van, ám némi szerencse azért még elkelne, akkor valóban előrébb léphetnék.
Alapvetően nem az a harcias hozzáállás hiányzott eddig az „üzlethez”, amellyel az utóbbi hetekben a tudósítók egy részét is meglepte?
Nyilván ez is közrejátszott benne. A változást a csapattársaim, ismerősök és ismeretlenek is jelezték, és én sem vagyok vak. Ahhoz, hogy végig tudjam hajtani a meccseket, erő kell. Igen, változtam, változtattam, bízom benne, még időben.
Félreértett: nem a helyváltoztatás gyorsaságára és gyakoriságára, hanem a párharcok vállalására, az ütközésekre utaltam.
Ugyanarról beszélünk. Ha nincs erő, nem futsz, inkább kullogsz, és messzire pattansz az ellenfélről, minden második „kocc” után padlót fogsz, lent maradsz. Az erő mindennek az alapja. Sohasem voltam ilyen jó kondiban, ami most megvan, előzőleg nem volt. Erre céloztam a felkészülés kapcsán.
Tavaly nyáron is Herczeg András volt az edzője, majdnem ugyanaz az összetételű szakmai stáb dolgozott önnel. Szóval némi kiegészítésre szorul az érvelés.
Az előző és az idei tavaszomat, az ebben az időszakban nyújtott teljesítményemet jónak ítéltem, kétezer-nyolc őszét viszont feledhetőnek. A kulcs a felkészülés hossza: úgy fest, a nyári négy hét – amiből igazából kettő kemény – nekem kevés. Pedig nem lazsálok. Ha azt mondják, hogy egy hosszt kell teljesítenem, akkor egyszer sprintelek, ha tíz az adag, akkor tízszer.
Az MTK-val kétszer volt bajnok, vasárnap éppen korábbi klubja ellen húzhatja be az újabb strigulát.
Ha az Újpest pénteki mérkőzése számunkra kedvező eredménnyel ér véget, azaz pontokat veszít a rivális. Ez az első feltétel. A második már saját ügy: meg kell vernünk az MTK-t. Az ötpontos előny az Újpest előtt kellemes alapállás, de a párbajnak még nincs vége. Ha hozzuk a hátralévő meccseinket, miénk lesz az arany.
Egy éve mi hiányzott hozzá? Többre képes a Loki mostani kerete?
Nincs értelme összevetni a két társaságot: Dorge Koue-maha mellett Rudolf Gergely is a DVSC játékosa volt, de korántsem futballozott olyan eredményesen, mint ebben a szezonban. A kameruni azóta Duisburgba szerződött, Rudolf Gergely viszont tagja lett a magyar válogatott keretének, meghatározó embere a Lokinak. Szóval ki dönti el, hogy többek lettünk vagy kevesebbek? Maradok a középúton: szerintem hasonló erősségű a két csapat. Az MTK-tól mind a két bajnokin kikaptunk az előző bajnokságban, a tavaszi debreceni meccsel megtört bennünk valami. Meggyőződésem, ha az az összecsapás döntetlen, megvédtük volna címünket. Másként alakult, az MTK a későbbiekben nem hibázott, hozta a kötelezőt – ezen a téren a Hungária körútiak feltétlenül erősebbek voltak, mint az idei versenytárs, az Újpest.
Egy korábbi interjúban úgy nyilatkozott: a társaságot, a csapatot szerette a Hidegkuti-stadionban, az elöljárókat kevésbé. Dac, pluszmotiváció, düh dolgozik önben?
Nem. A pályafutásom MTK-s szakasza lezárult. Egyébiránt ha a számításaim nem csalnak, éppen a kék-fehérek ellen játszom a kétszázadik bajnoki mérkőzésemet.
Akad köztük kedvenc?
Az első. Minden részletre tisztán emlékszem: tizenöt és fél éves voltam, az MTK játékosa, és Egervári Sándor a Dunaújváros ellen bizalmat szavazott nekem.
Ennyi?
Egyelőre. Ki tudja, lehet, hogy a kétszázadik lesz a következő a listán.