Győrben a BL-trófea

Nincs abban semmi meglepő, hogy a Győr kézilabdázói és szakvezetői valamennyi mérkőzésük előtt – függetlenül attól, hogy az bajnoki vagy kupacsata – azt mondják: mindenáron győznünk kell. Pálinger Katalintól, az aalborgi BL-meccs hősétől se hallottunk még soha olyat, hogy jó lenne szoros eredményt, netán kis különbségű vereséget elérni. A kapus karrierje és sportfilozófiája csak a győzelem körül forog.

„A lelkünk mélyén éreztük, hogy talán sikerülhet a bravúr, de tudtuk, a sérült Görbicz Anita, valamint az áldott állapotban levő Aurelia Bradeanu nélkül rettentően nehéz lesz – mondta Pálinger. – Ehhez valamennyi játékosunk százszázalékos teljesítménye, élete eddigi legjobbja kellett. Már-már közhelyként hangzik, de nincs rá jobb szó, igazi csapatként játszottunk, szinte meghaltunk egymásért a pályán. Csak így lehetett felőrölni a szintén remekül összerakott, utolsó leheletéig harcoló, ugyancsak sikeréhes Viborgot, amelyet hazai környezetben csak nagyon kevés együttes képes legyőzni.”

A kapus kiemelte, hogy társai remek védekezése volt az alapja a világraszóló eredménynek, ugyanakkor a mezőnyjátékosok egyike sem felejtette el megemlíteni a meccs és a diadal értékelésekor, hogy Pálinger sorozatos bravúrjai nélkül sokkal keservesebb lett volna a jó eredmény elérése.

„Erre mondom én, hogy ez a siker ismét a csapatmunka gyümölcse, amely persze majd a szombati veszprémi visszavágón érhet be – reagált társai szavaira Pálinger, aki 54 százalékos hatékonysággal, vagyis remekül védett. – A dánokról nekem sok tapasztalatom van, hiszen hajdan az FCK-ban játszottam, ezért nem győzöm hangoztatni, ők még biztosan nem tartják lefutottnak a BL-döntőt. Ahogy mi sem. Ugyanakkor meccs közben volt olyan érzésem, mintha lebecsültek volna bennünket, s mire ráébredtek, hogy ez hiba, már késő volt.”

A mélyebb taktikai részletekbe nem ment bele, de hangoztatta, hogy fegyelmezetten, okosan kézilabdázott a Győr, és a játék minden elemében, valamint mentalitásával, motiváltságával is felülmúlta a dánokat.

„A támadás utáni gyors visszarendeződés volt az egyik legfontosabb feladatunk, hogy megakadályozzuk a dánok úgynevezett könnyű gólszerzését – magyarázta Pálinger. – Miután ez sikerült, a Viborgnak már a felállt, magas, mozgékony és erőszakos védőfallal szemben kellett támadnia. Ekkor viszont a belső védőink kikapcsolták a játékból, vagy hibázásra késztették a dánok átlövőit. Abban bízom, hogy a visszavágón hasonló teljesítményt nyújtunk, s akkor megszerezzük a Győr első BL-győzelmét.”

A BL-góllövőlistát vezető, s már biztosan élen végző Gritt Jurack nagyon meglepődött, amikor a még csak 17 éves Kovacsics Anikó (édesanyja becézett családneve után ő Győrben mindenkinek csak Misi) igen határozottan s legtöbbször tiszteletet parancsoló keménységgel állta útját. Ráadásul látványos gólokat is lőtt Kovacsics, ám az egyik ütközésüknél szándékosnak látták a bírók az ütését, s piros lapot kapott. („Meg lehetett adni, pedig nem szokásom a durvaság, s ez volt életem első piros lapos kizárása” – ismerte el a játékos.)

Visszatérve Pálingerhez, a dán szélsőknek se termett sok babér a kapussal szemben, mert kísérleteiket szinte játszi könnyedséggel védte. A mintegy háromszáz győri szurkoló szinte végig skandálta, sőt nótába is foglalta Pálinger nevét.

„Nagyon jólesett a buzdítás, és higgyék el, meccs közben, a legforróbb pillanatokban is elér a játékosokhoz a szurkolók segítsége, amelyre szombaton Veszprémben újra nagy szükségünk lesz” – mondta a kapus.

Persze bizonyos hátrányokkal jár, hogy nem Győrben, hanem a Veszprém Arénában fogadja az ETO a visszavágón a Viborgot, de ezt ellensúlyozhatja az öt és fél ezer fanatikus drukker biztatása.