Ezt nehezen tudják lenyelni Londonban

Miután Andrés Iniesta a 93. percben lőtt góljával a fináléba repítette az akkor már emberhátrányban futballozó Barcelonát, Tom Henning Övrebö, a szerda esti találkozó norvég játékvezetője – a párharc „hagyományait” folytatva – két lábon járó céltábla lett. De korántsem úszta meg annyival, mint a múlt héten Barcelonában bíráskodó Wolfgang Stark, akit akkor a gól nélküli döntetlen miatt elkeseredett katalánok vádoltak meg részrehajlással.

Övrebö ugyanis csalt, véli az angol sajtó, megemlítve, hogy az UEFA nyilván nem akart ismét angol–angol finálét látni a Bajnokok Ligájában. Helyette lesz viszont álomdöntő, kontinensünk vitathatatlanul két legjobb klubcsapatával, a címvédő Manchester Uniteddel és a 2006-os győztes Barcelonával.

De mi is történt valójában? A 28. Bajnokok Ligája-mérkőzésén dirigáló, tehát jelentős tapasztalattal felvértezett Övrebö valóban nem adott meg egy büntetőt a Chelsea-nek (Gerard Piqué nyilvánvaló kezezéséért), továbbá szabálytalannak minősített egy olyan esetet (Daniel Alves kontra Florent Malouda), amely a Barca tizenhatosán belül, és nem azon kívül történt.

A Chelsea-t sújtó ítéletek generálta feszültség természetesen Iniesta egyenlítése után csúcsosodott ki: a magából kivetkőző Didier Drogba magánszáma már-már tettlegességig fajult, a nézők egy része különböző tárgyak bedobálásával próbálta levezetni feszültségét, s egyes hírek szerint a norvég játékvezetőt úgy kellett kimenekíteni a Stamford Bridge-ről, sőt Övrebö szülővárosában, Oslóban a rendőrség már fel is készült az esetleges halálos fenyegetések „származási helyének” felkutatására.

Más kérdés, hogy ezekben a napokban aligha lenne középpontban a barcelonai Eric Abidalt meg jogtalanul kiállító bíró, ha például a legharsányabb tüntető, Drogba 1–0-s vezetésnél tiszta gólhelyzetben nem lövi lábon a teljesen kiszolgáltatott helyzetben lévő Víctor Valdést; ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogy a kimért holland úriember, a kékeket irányító Guus Hiddink bizonyára nem használna tőle szokatlanul kemény szavakat, ha nem sérült volna az igazságérzete.

„Egy büntetőt elnézni hibának minősül, de ha az illető három vagy négy eset felett huny szemet, szerintem már több annál – ragadtatta el magát egy csöppet Hiddink. – Nem, nem állítom, hogy összeesküvés áldozatai lettünk, hiszen nincs rá bizonyítékom, de ennyi tévedés láttán kijelenthetem: edzői karrierem legrosszabb játékvezetői ténykedésével kellett szembesülnöm. Ha csak egy kicsit is igazságos lenne a futball, mi készülhetnénk a BL-döntőre, és nem a Barcelona.”

A néhány perc híján újabb csodát tevő szakember védelmébe vette Drogbát („Meg tudom érteni a viselkedését, és teljes mellszélességgel kiállok mellette”), jóllehet ő is tisztában van vele, hogy az UEFA minden bizonnyal megbünteti a klubot, valamint a játékvezetővel közelharcot vívó, a kamerába nyomdafestéket nem tűrő szavakat kiabáló elefántcsontparti csatárt. (Drogba emiatt vélhetően kihagyja a következő kupaszezon első mérkőzéseit, az UEFA ugyanis aligha lesz tekintettel az előzményekre.)

Ez a klasszikus párharc nem ilyen befejezést érdemelt. S ha belegondolunk, hogy Hiddink mit tett le az asztalra a valamivel több mint 180 perc során, talán a Chelsea sem.