A nagy visszatérők meccse

A Ferencváros labdarúgócsapata búcsúzni utazott Szolnokra (is). A zöld-fehér együttes a harmadik, s minden bizonnyal utolsó idényét tölti a másodosztályú bajnokságban, ennek megfelelően ismét népes közönség előtt lépett pályára az Üllői úti legénység a Tisza-parti megyeszékhelyen.

A találkozón sima vendégsiker született, ám nem a gólok révén marad emlékezetes az összecsapás, hanem néhány tucat huligán miatt, akik az első félidő hajrájában betörtek a játéktérre, s verekedésbe keveredtek a biztonsági szolgálat tagjaival. A rendőrség kivezényelt egységeinek kellett helyreállítaniuk a rendet, hogy folytatódhasson a játék.

De hogy azért a futballról is essen szó: talán még a ferencvárosi hívek is meglepődtek, amikor a találkozó előtti bemelegítés során meglátták kedvencüket, Ferenczi Istvánt a pályán mozgó labdarúgók között. Az Üllői útiak házi gólkirálya két héttel súlyos sérülése után játékra jelentkezett Bobby Davison vezetőedzőnél.

„Az az igazság, hogy csak addig maradtam ki az edzésmunkából, amíg kórházi kezelésre szorultam. A héten már teljes intenzitással gyakoroltam együtt a csapattal, és csütörtökön jeleztem a mesternek, hogy bevethető állapotban vagyok, vállalom a játékot, ha úgy gondolja – felelte lapunk érdeklődésére a találkozó előtt a hórihorgas támadó. – Először még csupán a jövő héten akart pályára küldeni Bobby Davison, de amikor megjött az arcvédőm, és látta az edzésen, hogy semmi félelemérzet nincs bennem, meggondolta magát, és már most számításba vett.”

Nos, hiába reménykedtek a szolnoki futballisták, hogy az arcvédő zavarni fogja a játékban a gólkirályjelöltet, a lelátóról úgy tűnt, Ferenczi István tudomást sem vett a maszkról. Az első félidőben ugyan még elhibázott egy hatalmas helyzetet, ám a másodikban nem kegyelmezett.

A szünet előtti rövid balhét követően a folytatásban szerencsére már csak játék volt a találkozón. A zöld-fehér drukkerek kedvenceikkel foglalkoztak, ünnepelték az újból pályára lépő Lipcsei Pétert is (a középpályás nyilatkozata a 2. oldalon), s ez sokkal szimpatikusabb volt a többi jelenlévő néző számára, mint amikor a randalírozásban élték ki magukat.