A játék emléke

Remélem, nem hagy cserben az emlékezetem, és valóban Charles Chaplintől olvastam. Azt írta, hogy szerinte azért imádta őt a közönség, és azért élvezte a filmjeit és a gegjeit, mert ő maga is élvezte azokat kitalálni, eljátszani és leforgatni, és ez alighanem le is jött a mozivászonról. Ha majd egyszer Lionel Messi is ír memoárt, ezt a mondatot valamelyest testre szabva bátran átemelheti Chaplintől. Bár hozzáteszem: megteheti ezt Samuel Eto’o vagy Thierry Henry is. Az egy dolog, hogy mindhárman zseniálisak, pazar futballisták, ám némi túlzással erről nemigen tehetnek, hiszen ilyennek születtek, és ilyennek képezték őket. Bár, őszintén szólva, nemigen tudom, Lionel Messin mit lehetett képezni, ő szinte csak olyat tesz a pályán, ami megtanulhatatlan, de ez most nem tartozik ide. Bizonyára sokán látták, a Barcelona miként lépett át egy balett-táncos könnyedségével a német futball büszkeségén, a Bayern Münchenen. A derék bajorok pontosan tudták, hogy a fentebb említett három úriemberre kell összpontosítaniuk, mégis tehetetlenek voltak, a trió tagjai kedvükre fickándoztak, a kis argentin pedig egyenesen szórakozott velük, természetesen a szó jó, tehát nem sportszerűtlen értelmében. Évtizedekkel ezelőtt a magyar válogatottat is megjárt futballista barátommal néztem a meccset, akkoriban Johan Cruyff-fal is szembetalálta magát, és azt mondta, időnként fogalma sincs, Messi mit hogyan csinál, de elsősorban nem is ezt csodálja benne. Sokkal inkább azt, ami a csatár szemében csillog. A gyermeki boldogságot, a futball – hadd legyek szentségtörő: a foci – szeretetét és önfeledt élvezetét. A futballbörzén magasan jegyzett hétköznapi klasszisok is megteszik a magukét, a kivételezettek azonban játszanak. Ebben a magasságban ez egyáltalán nem a pénzről szól, hanem egy-egy ember és a játék szimbiózisáról, az alázatos tökéletesség olykor valóban gyermeki, tehát csodás megmutatkozásáról. Amikor ilyet látunk, mi is kivételezettek vagyunk. Éppen azért, mert láthatjuk, és valahol, régmúltba veszett emlékeink miatt kicsit talán még azonosulhatunk is vele. Hiszen zsigereinkben őrizzük, milyen jó is volt egykor játszani.