Oda a fizetés harmada

Három mérkőzés – hét pont.

A két hazai és egy idegenbeli összecsapást magába foglaló bajnoki sorozatban a fenti penzum teljesítése bérmegóvó jelleggel bírt volna Nyíregyházán, csakhogy a Spartacus futballistái már a második fellépésükön elintézték, hogy a Révész Attila klubmenedzser által korábban meglebegtetett büntetés biztosan életbe lépjen. A piros-kékek a két héttel ezelőtti, Kecskeméttel szembeni 3–3-mal, valamint szombaton a kiesőjelölt REAC elleni 1–1-gyel a határon túlra csúsztak – a harmadik „menetben” a Kaposvárt fogadva öt pontot kellene szereznie a társaságnak.

Nonszensz.

„Az, nonszensz, ahogy néhány húzóembernek hitt futballista hozzáállása is – vette fel a szombaton elejtett fonalat Révész Attila. – Az öltözőben szóba sem került a kompromisszum, mindenki tisztában van a következményekkel. A büntetés elkerülhetetlen, a Kaposvár elleni összecsapás azonban árnyalhat a mértéken. A pénzek harmadának megvonása biztos, de nem jelenti a maximumot. A szintén megszellőztetett szerződésbontás lehetőségként sem él, a papír védi a játékost, ami felfogható a gyenge szereplés eredőjeként. De hátráltató tényező a létszám is: kevesen vagyunk. Kezdőcsapatnyi, a feladatok végrehajtására elvileg képes labdarúgónk van, a többiek tényleg perememberek, ami rendben is van, az viszont már kevésbé, hogy jó néhányan, akik képességeik alapján valóban az első sorba valók, visszaélnek helyzetükkel.”

A Spartacus játékosai nem kapták meg az őszi prémiumot, a fizetéseket viszont (ha olykor hitelből is) rendszeresen utalja a futballcég. A tartozás fényében a büntetés – még reménytelen produkció esetén is – visszatetszést kelt, etikailag legalábbis erősen megkérdőjelezhető a döntés.

„A Spartacusnál nem külsős vállalkozások utalják a béreket, és bár a válság erőteljesen érezteti hatását – támogatók léptek vissza az utolsó pilllanatban –, ezen a téren nincs elmaradás. A prémiumok terén igen, ezt elismerem. A már most fixen járó jutalomnak a felét fizettük ki, így valahol jogos reakció a futballista részéről, ha megjegyzi, teljesítse a vállalását a futballcég is. Csakhogy: a fizetés kötelező – ezt a tételt ki is egyenlítjük –, a jutalom viszont adható. Ha a labdarúgó, összességében pedig a csapat olyan teljesítményt nyújt, amely növeli a cég piaci értékét, magától értetődő, hogy a felhalmozott pluszból honorálják a produkcióját. Mi ezt a csomagot kurtítjuk, alapvetően a hozzáállás miatt. A büntetés elosztásánál súlyozom, végiggondolom, ki mit tett le az asztalra, illetve mit mutat a Kaposvár ellen a következő mérkőzésen.”

A klubmenedzser nyíregyházi időszaka alatt másodszor élt a pénzmegvonás lehetőségével. 2007 nyarán egy házi meccs verte ki a biztosítékot: az első keret a ligacsapat ellen lépett pályára, s habár az A-csapat 3–1-re győzött, a „nyerteseknek” 200 ezer forintjukba került a lötyögés.

„Azóta nem kellett ehhez az eszközhöz nyúlnom, mert nem tapasztaltam olyasmit, ami ilyen végletes reakciót kívánt volna – utalt a bűn és bűnhődés visszatérő nyírségi jellegére Révész Attila. – Magyaros betegségnek gondoltam a lélektelen futballt, de át kell értékelnem az akkor mondottakat, most ugyanis a példaképnek gondolt légiósok, például David Imedasvili és Bogdan Apostu hagytak cserben. Pedig az ő nyári átigazolási esélyeiket is rontja a gyatra produkció. Csak a bajnokikon tudom őket megmutatni az érdeklődőknek, a képességeik és a klub érdekei is azt diktálják, hogy pályára lépjenek. Hogy mi pörgethet ki bennünket ebből a spirálból? Például a kényszer. Nem így és nem ebben az ütemben képzeltem el a fiatalítást, mert a merítési lehetőségeink felettébb szűkösek. Kevesen maradtunk, és ez az én felelősségem, hibáztam. A tavasszal már az őszre készülünk.”

A következő szezon nehezebb lesz – akkor is, ha első három fellépésén esetleg hét pontot szerez a Spartacus.